You are here: Home » countrystudies » Van-nincs állapot a kameruni betegellátásban

Van-nincs állapot a kameruni betegellátásban

Bevezetés

Kamerun összlakosságának 46,2%-a vidéken él (2014-es adat). A rurális lakosság létszámát az összlakosság és a városi lakosság számának különbsége adja.

A politikai fővárosban, Yaoundéban és a gazdasági fővárosban, Doualában Kamerun összlakosságának kb. egynegyede tömörül. 100 000 és 1millió közötti lakosságszámmal 13 város rendelkezik, a városok nyomorgó külterületeinek lakói szintén az urbánus közösséghez tartoznak. Modern egészségügyi ellátás szempontjából óriási a különbség a városok és a vidék között. Az összlakosság csaknem felét kitevő vidéki közösségekben élők, és az elszigetelt, törzsi szokásaikat még őrző hegyi királyságok lakói számára alig vagy egyáltalán nem hozzáférhető az egészségügyi ellátás. Nem képes alternatívát nyújtani a közkedvelt hagyományos natív gyógyításra, és egyelőre nem tudja átvenni ez utóbbi közösségen belüli kiemelt helyét és szerepét. Az alábbiakban ennek lehetséges okait próbálom vázolni.

Kevés a használatban lévő kórház

Kamerunban kb. 300 kórház és egészségügyi központ működik. Az országra jellemző gyatra betegellátás egyrészt az erre a célre szánt elégtelen befektetések eredménye , másrészt pedig gondatlanságból, ésszerűtlen tervezésből fakad, illetve a megvalósított beruházásokat számtalan esetben nem tudják fenntartani. A néhány évvel ezelőtt megszavazott országos kórházépítési projekt például rengeteg új vidéki egészségügyi központ létesítését eredményezte, viszont sok új épület hegytetőn vagy agyagos, esős időben járhatatlan, csúszós-sáros domboldalon épült, mások átadás után üresen maradtak, és fokozatosan elromosodtak vagy éppen lakat került rájuk mindaddig, amíg remélhetőleg valamikor valaki dolgozni kezd benne. Az új épületek víz- és áramellátása szintén gondot jelent: az áramellátás, akadozik vagy teljes mértékben hiányzik, ezt több-kevesebb sikerrel különféle rögtönzött (aragázpalackkal működtetett hűtőszekrény, saját generátor, stb.) vagy állandónak szánt (napelemes áramfejlesztő) megoldásokkal próbálják helyettesíteni.

Áram nélkül hol tárolják a védőoltásokat, hogyan működtetik a diagnosztizáláshoz használt gépeket?

Az ingyenes, költségmentes védőoltás, az országos oltási program mindenfelé nagy reklámot kap, viszont a -20 Celsius fokot igénylő gyermekbénulás elleni védőoltás tárolása a fentiek értelmében megoldatlan, és a 8 Celsius fokot, amit a többi védőoltás igényelne, szintén nehéz állandó szinten tartani. A gyermekbénulást megelőző, cseppekben, szájon át adagolt kampányoltás jórészt az utcán, a hegyi tanyákon, házakban, útszéli ellenőrző pontokon történik, és hiába a hűtőtáska, ha a benne levő egy-két jégakku már az első órákban felolvad.

Orvosi műszerek, eszközök létéről vidéken alig beszélhetünk, jó esetben elektronmikroszkóp, elektronikus laborcentrifuga jelenti a teljes állományt. Ezen eszközök működtetése még folyamatos áramellátás esetén is csak áramerősséget szabályozó műszerrel ajánlott.

Vezetékes víz nélkül

A vidéki települések vízellátását egy vagy több távoli vízforrás biztosítja, a hálózatra csatlakozás a közösség engedélyével történik. Száraz évszak végén általános a vízhiány, akkor is, ha (jó esetben) az egészségügyi központnak saját víztartálya van. Az új épületek modern mosdói, zuhanyzói nem működnek, használhatatlanok egyrészt a beérkező víz elégtelen nyomása miatt, másrészt a rövid időn belüli meghibásodás, vezetékek eldugulása, gondatlan használat miatt. Bizarr példa erre az a bantengi (Wabane térség, délnyugati tartomány) kórházépület, ahol a mosdó- és vécékagylókat, mint muzeális tárgyakat csak beállították a tervezett helyükre anélkül, hogy rácsatlakoztatták volna a közösségi csatornahálózatra. A helyzet sajátságos megoldása csak fokozta a paradoxont: a használhatatlan belső vécék helyett külső pottyantós vécét (latrinát) építettek, amelyet szintén nem fejeztek be, viszont néhány év múlva újabb cementalapot öntöttek egy következő latrinának, amely szintén befejezetlen maradt.

AZ ALÁBBI KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK MEG SZERZŐNK, DR. TURÓCZI ILDIKÓ KÉPEIBŐL

Nem megoldott a vidéki egészségügyi ellátás: a képzett egészségügyi dolgozók kerülik a “végeket”

A „végek”, a szegény, alacsony életszínvonalú vidéki, törzsi közösségek nem vonzzák az egészségügyi dolgozókat, viszont az állami munkahely aránylag jó bérezéssel, szociális juttatásokkal jár. Anyagi biztonságot jelent, így a „végek” állami egészségügyi központjainak van is, nincs is alkalmazott orvosa/egészségügyi asszisztense. Van, mert versenyvizsgával elfoglalja a meghirdetett helyet, és nincs, mert rövidesen el is hagyja azt. Jelenlétüket nem ellenőrzi senki, és ha mégis, akkor előzetes bejelentés után. Ezt a hiányosságot is a közösség hivatott és igyekszik is pótolni: szakképzett, állami munkahellyel nem rendelkező egészségügyit keres és alkalmaz potom bérért az elfoglalt és mégis üres helyre. Bárkit, aki legalább egy egyéves szakképesítést igazoló okmányt (assistent nurse) fel tud mutatni.

A városi orvosvállalkozók által működtetett vidéki privát „kórházak”semmivel sem igényesebbek vagy ellátottabbak, szakmailag sem magasabb színvonalúak, mint az állami kórházak, viszont a „privát” jelző miatt a betegek sokszor úgy vélik, hogy ott érdemesebb próbálkozni.

Sok a rossz minőségű vagy rosszul tárolt gyógyszer a piacon

A különféle forrásokból származó alapgyógyszereket az útmenti gyógyszerárusoknál és a nagybani piacon tetszőleges mennyiségben és olcsón lehet vásárolni, és sok esetben a kínálat sem szerényebb, mint például a vidéki állami gyógyszertárakban. A gyógyszerhasználat, nagyon kevés kivételtől eltekintve sematikus, tüneti, sokszor még a jobb hírű kórházakban is. Az ortopédia, ideggyógyászat, pszichiátria és endokrinológia hiányszakmának számít Ezen szakterületeken előjegyzés szükséges a beteg fogadásához, Kamerunban ennek nincs igazán hagyománya.

A gyógyszerek minősége sok esetben megkérdőjelezhető: kevésbé ismert vagy teljesen ismeretlen gyógyszergyártó cégek megbízhatatlan készítményei lepik el a piacot. Ugyanakkor a piacon a segélyből származó, különböző humanitárius szervezetek által adományozott megbízható készítmények is fellelhetők a gyógyszertárinál jóval alacsonyabb áron. Eltekintve attól a kényes kérdéstől, hogy a segélygyógyszer miként kerül feketepiacra, a nem megfelelő tárolási körülmények miatt (hőmérsékleti és fényviszonyok, stb.) ezen gyógyszerek hatása is változó.

A megbízhatónak vélt magángyógyszertárak árukínálata (akik nem afrikai gyógyszercégektől szerzik be gyógyszereiket), gyógyszereik tárolása és felügyelete megfelel a nemzetközi standardoknak, de a gyógyszerárak magasak, kevesen engedhetik meg maguknak a vásárlást, és vidékiek csak többórás utazás után tudnak vásárolni.

A betegségek igazi okait figyelmen kívül hagyják

A betegség fogalma is más értelmet nyer, mint a modern medicinában: ötvöződik, keveredik olyan fogalmakkal, mint boszorkányság, mérgezés, átok és különféle természetfeletti erők okozta bajok. Ezen kiváltó okok között a határ összemosódik, sok változatos, fantáziadús oki magyarázat létezik. A maláriás láz például, ami megszokott betegségnek számít, az emberek tudatában nem feltétlenül kötődik össze sem szúnyoggal, sem a betegséghordozó Plasmodiummal. („A malária egy betegség, aminek semmi köze a szúnyogokhoz”, érvelt egy tanár, amikor a szúnyoghálók szükségességéről és hasznáról beszéltünk. Hasonlóképpen az éretlen mangótól vagy a melegtől is lehet maláriát kapni, így tartják, és néhol a bozót is gyakran szerepel kórokozóként, stb.)

Az enyhe lefolyású és középsúlyos malária nagyon sokszor diagnosztizálatlan marad. A mélynyomorban élő családok csak két-három napos hidegrázásos láz után fordulnak orvoshoz. Ez alatt a két-három nap alatt vagy nem szednek semmilyen gyógyszert (mert nincs pénz), vagy beérik a néhány napos paracetamol-kinin társítással, amit az útszéli gyógyszerárustól vásárolnak. Ha spontán vagy a minimális gyógyszerszedés után állapotuk javul, akkor Plasmodium-hordozóvá és ezáltal fertőzésforrássá válnak. Ha állapotuk rosszabbodik, akkor orvoshoz (vagy ennek helyettesítőjéhez) fordulnak az életmentőnek vélt infúziós kezelésért, mert ebben a stádiumban, főképp az első életévekben, rettegett szövődmény és gyakori halálok a súlyos vérszegénység, vagy a ritka, kiszámíthatatlan lefolyású kórképnek számító agyi malária.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.