You are here: Home » elméleti kérdések » Strukturális transzformáció és iparosodás Afrikában

Strukturális transzformáció és iparosodás Afrikában

Mit jelent a strukturális transzformáció?

Amikor a termelési tényezők a mezőgazdasági szektor felől az ipari tevékenységek felé mozdulnak el, és az egyéni technikai, szervezeti és intézményi innovációk elérnek egy kritikus tömeget, a gazdaság egészét érintő strukturális transzformáció következik be, amelyet iparosodásnak nevezünk (Grübler, 1998). A strukturális átalakulás (az alacsonyabb termelékenységű szektorok felől a magasabb termelékenységűek felé történő elmozdulás) mértéke, gyorsasága és a gazdasági növekedés között jelentős összefüggés van (Kuznets, 1966 és Lewis, 1954). 

Elektromos energiát előállító vállalat telephelye, Forrás: maxpixel.net

 

Miben más Afrika?

Európában és Ázsia fejlettebb országaiban a strukturális transzformáció egyet jelentett a mezőgazdaságból a feldolgozóiparba történő munkaerő-áramlással (Busse et al., 2019), szubszaharai Afrika azonban más fejlődési utat járt be. Bár a legtöbb függetlenségét elnyert afrikai ország kormányának volt valamilyen iparosítást előmozdító stratégiája, az általuk elindított pozitív tendenciák a hatvanas-hetvenes években megfordultak (Whitfield et al., 2015). Számos szubszaharai afrikai országban leépültek a meglévő ipari kapacitások, illetve a transzformáció úgy következett be, hogy a feldolgozóipar helyett az informális szolgáltató szektor irányába áramlott a munkaerő, illetve kismértékű termelékenységnövekedés történt a mezőgazdaságban (Rodrik, 2016). 2018-ben a kontinens GDP-jének átlagban mintegy 10 %-a származott a feldolgozóipari kapacitásokból.

Feldolgozóipari kapacitások részaránya a GDP-ben 
(Forrás: UNStats, SDGs Report 2019)

Különösen aggasztó, hogy a magasabb hozzáadott értékű szektorokban nemhogy pozitív, hanem inkább negatív irányú elmozdulás mutatkozott 2000 és 2016 között, ahogy a következő ábrán is látszik:

A közepesen fejlett és csúcstechnológiájú feldolgozóipar aránya a teljes feldolgozóiparon belül 
(Forrás: UNStats, SDGs Report 2019)

Afro-pesszimizmus

Az afrikai fejlődési út kulcsát számos kutató abban látja, hogy az afrikai politikai-gazdasági környezetnek olyan jellegzetességeket tulajdonít, amelyek azt a fejlődő világ nagy részétől megkülönböztetik. Tény, hogy az afrikai államok jó részében a weberi állam definíciója nem állja meg a helyét (Bach, 2011), mert ezek az egységek területi, gazdasági, infrastrukturális értelemben gyengék (Lippolis-Peel, 2019). Emiatt az afrikai államok gyakran képtelenek hosszú távon fejlesztő politikát folytató hatékony intézményeket kiépíteni. Sandbrook egyenesen neo-patrimoniális, fejlesztés-ellenes afrikai országokról ír, ahol a célokat alárendelik a rövid távú politikai túlélésnek (Sandbrook, 2000:97). Kohli szerint a tradicionális és modern hatalmi struktúrák egymás mellett élése a neopatrimoniális államban ellehetetleníti a hosszú távú befektetésekhez szükséges cél-orientáltságot (Kohli, 2004). A gyenge hatalmi struktúrák – különösen a nyersanyagban gazdag országokban, ahol kevés kézben összpontosul a hatalmas bevétel – kedveznek a járadékvadászatnak. Ez persze nem feltétlenül jelent problémát, hiszen olyan esetek is előfordulnak, ahol a központosított járadék-elosztás vált a gazdasági növekedés forrásává (Kelsall, 2013 és Booth – Golooba-Mutebi, 2012).

Az eredmény: jobless growth

Jelen sorok szerzője nem tartja célravezetőnek az afrikai államok tipizálásának leválasztását a fejlődő világ többi részétől, hiszen a gyakorlat azt mutatja, hogy a fejlődő országokban világszerte problémát jelent a  strukturális transzformáció és iparosítás. 

A gyakran hangoztatott véleményekkel szemben (ld. erről a témáról Newfarmer et al., 2018) a szolgáltatóiparra és mezőgazdaság termelékenységnövekedésére alapozott “afrikai fejlődési út”  véleményem szerint nem válthatja ki a klasszikus munkaerő-intenzív ágazatok pozitív hatását. A kedvező GDP-növekedési mutatók ellenére az elmúlt években ugyanis “munkahelyteremtés nélküli” növekedésről beszélhetünk Afrika-szerte, amely a szegénységcsökkentés, emberi és szociális fejlődés terén kiábrándító eredményeket produkált (Oyelaran-Oyeyinka, 2014).

Az alábbi ábrán látható, hogy a magas gazdasági növekedés miatt Afrika reneszánszának tartott kétezres években hogyan alakult a fiatalok körében a munkanélküliség:

Munkanélküliség a fiatalok körében 2007-2018 (Forrás: ILO, Trends Econometric Models, 2013) 


A jelenleg is magas munkanélküliség tovább súlyosbodhat, mivel a halálozási ráta a születési rátánál gyorsabb ütemben csökken, így a munkaképes korú emberek száma folyamatosan nő. És hogy ezen hogyan segíthetnénk? Nemrégiben két magyar szakértő érdekes javaslatot fogalmazott meg:napi tanulmányi ösztöndíjjal támogatnák a szülőkorba lépő fiatal lányokat és családjukat az első szülésig, de legfeljebb 24 éves korukig, amennyiben hajlandóak (tovább)tanulni. Ha nem is nyújthat Afrika minden problémájára megoldást ez az elképzelés, abban egyetértek a szerzőkkel, hogy a nők taníttatásával óriási előrelépést érhetne el a kontinens már egy generáció alatt.

Bibliográfia

Booth, D. – Golooba-Mutebi, F (2012): “Developmental Patrimonialism? The Case of Rwanda.” African Affairs 111(444): 379–403

Busse, M. – Erdogan, C. – Mühlen, H. (2019): Structural transformation and its relevance for economic growth in Sub‐Saharan Africa. Review of Development Economics  (23):33–53.

Grübler, A. (1998): Technology and Global Change. Cambridge, UK: Cambridge University Press, International Institute for Applied System Analysis. Laxenburg, Austria

Kelsall, T. (2013): Business, Politics, and the State in Africa: Challenging the Orthodoxies on Growth and Transformation. London: Zed Books.

Kohli, A. (2004): State-Directed Development: Political Power and Industrialization in the Global Periphery. Cambridge: Cambridge University Press

Kuznets, S. (1966): Modern economic growth: Rate, structure, and spread, Vol. 2. New Haven, CT: Yale University Press.

Lewis, W. A. (1954): Economic development with unlimited supplies of labour. The Manchester School, 22(2)139–191.

Lippolis, N. – Peel, S. (2019). Political Strategies for Industrial Development. Theories, Concepts and Praxis. Background Paper for Programme on Rethinking African Paths to Industrial Development. Oxford: Blavatnik School of Government and Centre for the Study of African Economies, University of Oxford.

Newfarmer, R., Page, J. & Tarp, F. (2018) Industries without Smokestacks: Industrialization in Africa Reconsidered. WIDER Studies in Development Economics. Oxford University Press.

Oyelaran-Oyeyinka, O. (2014): Industrialization Pathways to Human Development: Industrial Clusters, Institutions and Multidimensional Poverty in Nigeria. Submission to The first Annual Bank Conference (June 23-24, 2014) on Africa: “Harnessing Africa’s Growth for Faster Poverty Reduction” The Paris School of Economics and The World Bank

Rodrik, D. (2016). Premature deindustrialization. Journal of Economic Growth, 21(1), 1–33.

Sandbrook, R (2000): Closing the Circle: Democratisation and Development in Africa. London: Zed Books.

Whitfield, L. – Therkildsen O. – Buur, L. – Kjær, A. M. (2015): The Politics of African Industrial Policy: A Comparative Perspective. Cambridge: Cambridge University Press.

A Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének (MTA KRTK VGI) tudományos munkatársa, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Gazdasági és Közpolitikai Tanulmányok Tanszékének adjunktusa

http://afrikablog.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.