Történelmi előzmények
Ruanda kapcsán sokaknak a mai napig az 1994-ben történt népirtás jut eszébe. A tuszik és mérsékelt hutuk ellen elkövetett genocídium, valamint a közben folyó polgárháború mintegy 800.000 ember életét követelte, és alapjaiban rengette meg a ruandai társadalmat. Ruanda túlélése kérdőjeleződött meg, ez pedig megteremtette az alapot arra, hogy a hosszú távú nemzet-újjáépítési folyamatok végrehajtásához kellően eltökélt és könyörtelen vezető vegye át az ország irányítását.
A népirtás egyik legfontosabb hosszú távú következménye, hogy a hatalmat magához ragadta a tuszik vezette RPF (Rwandan Patriotic Front), és 1994 óta nem engedi ki a kezéből. Paul Kagame korábbi RPF-vezető meglehetősen autoriter rezsimet épített ki, vaskézzel és ellentmondást nem tűrve vezeti az országot.
Paul Kagame, Ruanda elnöke
Célja egy egységes ruandai nemzet kialakítása, ennek érdekében az iskolákban és hivatalokban tilos megkülönböztetni egymástól a hutu és tutszi népcsoportokat, valamint az ország állampolgárainak tartózkodniuk kell az etnikai szolidaritás vagy ellenségeskedés bármilyen megnyilvánulásától.
A rendszer gazdasági eredményei
Gazdaságpolitikai eszköztárát tekintve a ruandai rendszer fejlesztő patrimonializmusnak tekinthető, amelynek lényege, hogy az uralkodó elit központosított és intézményesített formában, a hosszú távú gazdasági fejlődés szempontjainak alárendelve hajtja végre a jövedelmek elosztását.
Kagame szemére vethető, hogy önkényesen irányítja az országot, de számos szempontból jelentős sikereket könyvelhet el. Az egyik legfontosabb pozitívum Ruanda dinamikus gazdasági fejlődése, amely az egységes, bizonyos konkrét elveket és célokat következetesen megvalósító gazdaságpolitika egyenes következménye. 2006 óta folyamatosan 5% fölötti a gazdasági növekedés (az 1996-2005 közötti időszak átlagos GDP-növekedése 8,7%), valamint az IMF becslése szerint 2014-re is 7,5% körüli növekedés várható.Különösen jelentős ez a dinamizmus más, ásványi anyagokban gazdagabb és kedvezőbb földrajzi helyzetű, mégis lassabb növekedést felmutató kelet-afrikai országokkal összehasonlítva. A szegénység elleni küzdelemben is jelentős eredményeket ért el a Kagame-rezsim: a jövedelmi szegénység 57-ről 45 százalékra csökkent 2005/6 és 2010/11 között, valamint visszaesett a gyermekágyi és gyermekhalandósági ráta.
Ruandában minden hónap utolsó szombat délelőttjén kötelező a közösségi munkavégzés, az umuganda
A ruandai elit nem úgy akar hatalmon maradni, hogy privilégiumokat osztogat a főbb támogatóinak, hanem úgy igyekszik szélesebb szavazói bázist biztosítani, hogy demonstrálja: hatalmon maradása esetén hosszú távon egyre több és jobb minőségű közjavakat tud létrehozni. A korrupciót a közalkalmazotti rendszer minden szintjén rendszeresen szankcionálják, és a magas szintű politikai korrupció teljes hiánya jelentős erkölcsi alapot ad a rezsimnek, hogy zéró toleranciát gyakoroljon. Prominens figurák is, akik semmilyen más szempontból nem ellenezték a rendszer politikáját, börtönbe kerültek korrupció vádjával. Az elit víziója, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés a legjobb módszer az etnikai alapú feszültségek csillapítására. Ha a fejlődés elég gyors, akkor felnőhet egy új generáció, amelynek identitása inkább ruandai, semmint hutu vagy tuszi.
Gazdaságpolitikai gyakorlat
Hogyan is valósul meg ez a vízió a gyakorlatban? Többek között a kormánypárt saját vállalatcsoportján, a Crystal Ventures Ltd. tevékenységén keresztül, amely arra használja pénzügyi eszközeit, hogy társadalmi és gazdasági szempontból hasznos projekteket valósítson meg. Közvetlenül 1994 után a politikai stabilitást szolgáló alapvető szociális és gazdasági igényeket elégítette ki. Később olyan befektetéseket eszközölt, amelyek a ruandai gazdaság hosszú távú fejlődése szempontjából elengedhetetlenek voltak. Egyes stratégiai üzletágakban (útépítés, gyümölcsfeldolgozás, mobiltelefon-hálózat kiépítése, biztonsági szolgáltatások, stb. ) úttörő befektetései demonstratív hatásukkal más bel- és külföldi cégeket is a ruandai piacra vonzottak.
Például a dél-afrikai MTN mobiltelefon-hálózat kiépítését kezdetben szintén egy Crystal Ventures-leányvállalat finanszírozta. Ebben az időszakban sem az MTN, sem más nemzetközi szolgáltató nem látott fantáziát Ruandában a potenciális előfizetők alacsony száma miatt. A Crystal Ventures-befektetés azonban rendkívül látványos sikereket hozott: az MTN anyavállalat növelte részesedését Ruandában (az 1998-as 26%-ról 2007-re 55%-ra), majd továbbvonult Ugandába is kiépíteni a hálózatot. Ez csak egyetlen példa, de ez a stratégia sok más esetben is demonstrációs hatással bírt és helyi vagy külföldi vállalkozókat csábított egy-egy üzletágba.
Ruanda napjainkban
Amikor Ruandában véget ért a genocídium 1994-ben, az ország romokban hevert. Kagame húsz év alatt olyan országot teremtett, ahol már hetven százalékos a mobilhálózat-lefedettség, a kormány nemrég a 4G-hálózat kiépítéséről szóló megállapodást írt alá egy dél-koreai céggel. Ha a beruházás megvalósul, a ruandaiak 95 százalékának lesz nagysebességű internet-hozzáférése. Ruanda Kelet-Afrika információtechnológiai központjává akar válni, később pedig potenciálisan Kelet-Afrika fő pénzügyi háttér-szolgáltatójává fejlődne. 2006 és 2014 között egymillió ember emelkedett a szegénységi küszöb fölé, és a Ruandai Nemzeti Bank által 2014 áprilisában 400 millió dollár értékben kibocsátott államkötvényeket „elkapkodták” (nyolcszoros volt a túljegyzés).
Ugyanakkor a Kagame-rendszerrel szemben megfogalmazott főbb vádak meglehetősen súlyosak. A nemzetközi közösség pedig többször is azzal vádolta Kigalit, hogy kelet-kongói felkelőket támogat (pl. Az M23 milíciát), alacsony intenzitású konfliktust tart fenn a szomszédos országban, hogy ásványkincseit kiaknázva a bevételeket Ruanda fejlesztésére fordítsa.
Az M23 milícia Kelet-Kongóban
A rezsim belföldi ellenzőit Kagame ellehetetleníti, több magas rangú vezető külföldre távozott. Nagy port kavart a ruandai titkosszolgálat Dél-Afrikába „dezertáló” vezetőjének, Patrick Karegeya-nak a meggyilkolása Johannesburgban 2014 januárjában. (Kagame azt állítja, a gyilkossághoz sem neki, sem kormányának nincsen köze).
Kétségtelen azonban, hogy Ruanda gazdasági fejlődése dinamikus, és a kormány reményei szerint 2020-ban átléphet az alacsony jövedelmű országok csoportjából a közepes jövedelműek közé.Kérdéses, hogy alapvetően agrár-országból sikerül-e iparibb, szolgáltatás-központúbb gazdaságot építeni, és hosszú távon is fenntartani a lendületet. A genocídium után húsz évvel úgy tűnik, hogy a „tabula rasa” bevált: egy hosszabb távon gondolkodó fejlesztő patrimonializmus első lépéseinek lehetünk szemtanúi, amely a kelet-ázsiai sikerekből merít ihletet, de sajátos afrikai színezettel valósítja meg hasonló stratégiáját.
Vélemény, hozzászólás?