Peter Thomas Bauer örökzöld mozaikjai a jelenkori (afrikai) fejlesztéspolitika számára

A fejlődés-gazdaságtan nagy hatású magyar közgazdásza kritizálta a fejlesztési segélyezést

2015 novemberében emlékezhettünk meg Peter Thomas Bauer (született: Bauer Péter Tamás) születésének századik évfordulójáról. A magyar származású közgazdász a fejlődés-gazdaságtan egyik legnagyobb alakja volt és már a hetvenes években síkra szállt a tulajdonjogok védelme és a szabad kereskedelem mellett. Tette ezt akkor, amikor ezek még messze nem voltak általános érvényű igazságok. Továbbá hangsúlyozta azt is, hogy a vállalkozói szellem és a kereskedelem sarkalatos szerepet játszik a gazdasági fejlődésben.

Bauer nevét azonban leginkább onnan ismerhetjük, hogy mindenki számára közérthető nyelven fogalmazta meg kritikáit a fejlesztési segélyezéssel szemben. Legfontosabb munkáiban (Dissent on Development, Equality, Third World and Economic Delusion, From Subsistence to Exchange) kivételes élességgel fogalmazott és mindig amellett érvelt, hogy a segélyek nem tudják katalizálni, sőt egyenesen visszavetik a gazdasági növekedést. Rámutatott továbbá arra is, hogy a fejlesztésre szánt pénzek voltaképpen átcsoportosított források a donor ország adófizetőitől a recipiens országok kormányai felé. Sőt, ennél még karcosabban fogalmazott, amikor kijelentette: a fejlesztési segély valójában a gazdag országokban élő szegények adója, amit azért kell fizetniük, hogy a szegény országokban élő gazdagok fogyasztását és életvitelét finanszírozzák.

Peter Thomas Bauer

Bauer munkáiban nemcsak ezt emelte ki, hanem arra is felhívta olvasói figyelmét, hogy ha a tőkén kívül a fejlődés minden feltétele rendelkezésre áll, akkor a tőke hamarosan helyi szinten teremtődik meg, vagy éppen a kereskedelmi kapcsolatok által válik elérhetővé a kormányzat, illetve a magánszféra számára. (A kormányzat számára a magasabb bevételekből származó adók jelentik a tőkét, vagy a tőke a vállalkozások profitjaként áll rendelkezésre.) Azonban ha a fejlődésnek nincsenek meg a feltételei, akkor a segély, mint egyetlen külső forrás és tőkeelem, szükségképpen meddő és eredménytelen lesz.

Kritizálta a fejlesztési segélyek általános természetét is, ugyanis azt emelte ki, hogy ezek a források, illetve az ezekért folyó harc eltéríti az emberek figyelmét az igazán termelékeny gazdasági tevékenységektől a politikai élet felé. Mindez pedig látványosan gyengíti az adott ország társadalmi szerkezetét. Sőt Bauer azt is állította, hogy a donor országok nem tudják, hogy mely befektetések szükségesek egy fejlődő ország számára, így a segélyforrásokat általában rossz projektekre költik. Ezek pedig nemcsak, hogy nem tudják előmozdítani a gazdasági növekedést, hanem a szűkös humán és más erőforrásokat is elszipkázzák a termékeny felhasználási lehetőségektől.

Minden egyes éhező száj egyben két élelmet termelő kezet is jelent

Bauer szüntelenül kritizálta azt az ún. ”big push” modellt is, amely szerint a fejlődés igazi gátja a gazdaság szektoraiban és az infrastruktúrában feltárható tőkehiány. A modell szerint, ha a fejlesztési segélyek a recipiens országban befektetett tőkeként jelennek meg, akkor szárba szökken a gazdasági növekedés, és egy olyan konjunktúra indul meg, ahol a befektetések halmozottan növekvő jövedelmet eredményeznek, és ezáltal növelik a további beruházások megtérülési rátáját.

Bauer volt az egyik legkorábbi ellenzője a túlnépesedési tételnek is. Felismerte ugyanis azt, hogy a szegények – a gazdagokhoz hasonlóan – eldönthetik, hogy hány gyermeket szeretnének. Rámutatott arra is, hogy nagyon sok fejlődő országban alacsony a népességszám, és annak is tudatában volt, hogy a népesség növekedése a gazdaság bővülésével le fog lassulni. Az ő nevéhez kapcsolhatjuk az észrevételt: minden egyes éhező száj egyben két élelmet termelő kezet is jelent.

Bauer szavait azóta számtalan tanulmány igazolta, ugyanis kevés empirikus kutatás talált egyértelműen pozitív kapcsolatot a fejlesztési segélyezés és a gazdasági növekedés között. Sőt az adatok alapján konszenzus alakult ki arról, hogy az eddigi segélyezési politika nem hozta meg a várt eredményt. Talán a legfontosabb és legátfogóbb képet erről William Easterly adja, aki mind történelmi, mind pedig empirikus kontextusban igazolja a fejlesztési segélyek csekély hatását a gazdasági növekedésre.

Érdemes tehát a fejlesztéspolitika eredményeinek értékelésekor megemlékeznünk a magyar származású Peter Thomas Bauerről, aki már a hetvenes években felhívta a figyelmünket a fejlesztési segélyezés negatív hatásaira!

 

Néhány további fontosabb műve:

The Development Frontier: Essays in Applied Economics
Indian Economic Policy and Development
United States Aid and Indian Economic Development
West African Trade: A Study of Competion, Oligopoly and Monopoly in a Changing Economy
Economics of Under-developed Countries
The Rubber Industry: A Study in Competion and Monopoly

Megosztás

közgazdász, egyetemi oktató és az Ethiopian Civil Service University vendégoktatója

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük