„Operation Gukurahundi” – A zimbabwei népirtás előzményei és következményei

Az Operation Gukurahundi és előzményei

Az egykor Rodéziaként ismert Zimbabwében a lakosság háromnegyedét alkotó shonák mellett a ndebelék vannak jelen legnagyobb arányban. E két etnikum között már jóval a függetlenség elnyerése, de még a kolonizáció előtt is érezhető volt a feszültség. 1837-ben Mzilikazi, egy dél-afrikai zulu származású vezető közel 20,000 ndebele követőjével betört a Rozwi Birodalomba, és elfoglalta azt a területet, amelyet ma Matabeleföldnek nevezünk. Az akkoriban a területen élő shonákat elűzték, és ennek következtében a következő évszázadban folyamatosak voltak a két csoport közötti összetűzések. A szomszédos Mashonaföldön, amely még a shonák fennhatósága alatt állt, aranyat fedeztek fel a korai telepesek. Matabeleföld királya, Lobengula, az 1880-as években koncessziós jogokat ruházott a brit gyarmatosítókra. Mashonaföldön azonban nem sikerült megegyezésre jutni a briteknek. 1893-ban a koncessziós javakból frissen felvegyverkezett ndebelék brutális támadást mértek a shonákra és a konfliktust kihasználva Cecil Rhodes Matabeleföldön is előnyhöz jutott. Vélhetően ezen időszakra vezethető vissza a két csoport közti feszültség Zimbabwében.

A kisebbségben lévő ndebelék szisztematikus elnyomása az 1950-es években kezdődött, amikor a földek felosztásáról szóló határozatok (Land Apportionment Act és Land Husbandry Act) értelmében Zimbabwe egy terméketlen vidékére kényszerültek áttelepülni. A shona-ndebele törésvonal akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a korábbi nemzeti pártok betiltása után 1961-ben megalakult a Zimbabwe African People’s Union (röviden ZAPU), melynek élén a ndebele származású Joshua Nkomo állt. 1963-ban létrejött a Zimbabwe African National Union (röviden ZANU), melynek patrióta frontját (ZANU-Patriotic Front vagy ZANU-PF) Robert Mugabe kezdte vezetni.

Robert Mugabe és Joshua Nkomo. Forrás: Neharandaradio.com

Ettől fogva a ZANU-PF-et „shona pártként”, míg a ZAPU-t „ndebele pártként” kezdték azonosítani. Az 1980-as függetlenség elnyeréséhez vezető polgárháborúban is két külön fegyveres erővel harcolt a két etnikum. Az orosz kiképzést kapott ZAPU-katonák a Zimbabwe People’s Revolutionary Army (ZIPRA) keretein belül teljesítettek szolgálatot, míg a kínai mintára épült ZANU-PF erők a Zimbabwe National Liberation Army-ban (ZANLA) tömörültek. A két haderő az Ian Smith által képviselt gyarmati erőkkel állt harcban (és olykor egymással is), egészen 1979-ig, amikor sor került a békekötésre. A függetlenség elnyerése után létrejött az egységes zimbabwei haderő, a Zimbabwei Nemzeti Hadsereg (Zimbabwe National Army).

Egy évvel később a ZANU-PF megnyerte az első zimbabwei független választásokat, és a dél-afrikai állam élén azóta is Robert Mugabe áll. Noha a gyarmati kötelékek megszakadni látszottak, a népcsoportok közötti országon belüli feszültség cseppet sem hagyott alább. Megválasztása után nem sokkal Mugabe hajtóvadászatot indított a ZAPU ndebele dezertőrei után. Ennek az szolgáltatott alapot, hogy a feltételezések szerint a volt ZIPRA katonák fosztogatásba kezdtek szerte az országban. Érdekesség, hogy noha ezek az esetek 1981-82-ig nem nyertek bizonyságot, Mugabe már 1980-ban megegyezést írt alá az észak-koreai vezetővel, Kim Ir Szennel egy speciális zimbabwei katonai egység kiképzéséről. Ezzel kezdetét vette az Operation Gukurahundi, melynek legfőbb milíciája, az ázsiai kiképzést kapott Ötödik Brigád (Fifth Brigade) megközelíthetően 20,000 ndebelét mészárolt le. Sajnálatos módon a külföldi média figyelme nélkül lezajló eseményeket a zimbabwei kormánybarát sajtó sem dokumentálta a valóságnak megfelelően, így a valós számadatok a mai napig ismeretlenek. A shona nyelvből eredő ’Gukurahundi’ szó már önmagában is tisztogatást vetített elő. Magyarra fordítva annyit tesz, mint a „a korai eső, amely elmossa a pelyvát”.

Az Ötödik Brigád elsődleges feladata a dezertőrök felkutatása volt, ám a több éves akció után összesen alig több, mint száz ZIPRA katonát fogtak el. Az egységet először 1983 januárjában vezették be Észak-Matabelföld régióban, ahol nagyjából kétezer fegyvertelen embert végeztek ki megdöbbentő kegyetlenséggel. A beszámolók szerint „Az akció első heteiben már nyilvánvalóvá vált, hogy az Ötödik Brigádot a civil lakosság mészárlására képezték ki. (…) Az Ötödik Brigád katonáitól gyakran lehetett hallani, hogy ’minden ndebele dezertőr’”. Egy évvel később a Brigád Dél-Matabelföldön került bevetésre, ahol azonnali kijárási és utazási tilalmat vezettek be, így a mezőgazdasági importtól függő terméketlen régiót általános éhínség sújtotta. A ZAPU vezetői életük megóvása érdekében külföldre menekültek. A brutális vérengzések egészen 1987-ig folytatódtak, különös intenzitással 1985-ben, amikor a ZAPU új parlamenti helyekhez jutott az általános választásokon. A nyilvános kivégzéseknek akart gátat szabni Nkomo, amikor vállalta, hogy mozgalma összeolvad a ZANU-PF-vel. A megegyezés egyik feltétele volt, hogy az Operation Gukurahundiban résztvevő kormánykatonáknak amnesztia járt, és ők tetteikért nem vonhatók felelősségre a nemzeti bíróságokon. Ennek következtében az Ötödik Brigád egyetlen katonáját sem ítélték el a tetteiért.

Tömegsír Tsholotshoban. 1983. február.
Forrás: Catholic Commission for Justice and Peace.

Mi történt Zimbabwében? 

Feltételezhető, hogy a politikai hatalomvesztéstől való félelem volt az alapvető motiváció az Operation Gukurahundi esetében, mivel a kis arányú ndebele kisebbség pártja parlamenti helyekhez jutott a függetlenség korai éveiben. Harff és Gurr tipológiája alapján a zimbabwei események a politicídiumok (politikai okokra visszavezethető tömeges üldöztetések) körébe sorolhatóak, mivel a Gukurahundi valójában arra törekedett, hogy a politikai ellenzéket és annak szavazótáborát elnyomja, megfélemlítse és működését ellehetetlenítse. Az 1987-es egyesülési szerződés aláírásával a ZANU-PF elérte célját, és a ZAPU működése megszűnt. Azonban egy ilyen súlyos belpolitikai manőver később is meghatározza az ország politikai irányvonalát. Az 1980-as évek óta folyamatosak az ellenzéki szavazótábort elnyomni kívánó törekvések, és Robert Mugabe emberi jogokat semmibe vevő akcióit már számos nemzetközi szervezet elítélte.

Zimbabwe ma

Az etnikai konfliktus azóta is jelen van a belpolitikában és sajnálatos módon a terror több választási ciklust is átölelt már. A Gukurahundit követő egyik akció, az Operation Murambatsvina („Tüntessük el a szemetet” – shona) csupán 48 nappal a valószínűsíthetően elcsalt 2005 márciusi parlamenti választások után kezdődött és mindössze egy héttel a megkezdése után már húszezer letartóztatottal kellett megbirkózniuk a hatóságoknak. Több százan meghaltak és több ezren súlyosan megsérültek az események következtében. Az ENSZ becslései szerint legalább 700.000 ember veszítette el otthonát és további 2.4 millió embert érintett valamilyen formában a művelet. A hivatalos források szerint az akció célja az illegális szektor felszámolása, legfőképpen a főváros illegális utcai árusoktól való megtisztítása volt ám nyilvánvalóan a választási feszültség húzódott meg a hátterében. A szavazók többsége a kormányváltás mellett kívánt állást foglalni és ezzel a Movement for Democratic Change (MDC) pártjára szavazott, ám a szavazatok hosszas számlálása után legtöbb voksot mégis a ZANU-PF kapta. Ezzel ismét Robert Mugabe, a függetlenség első napjaiban megválasztott elnök maradt hatalmon.

Noha az ENSZ Közgyűlése már számtalanszor napirendre tűzte a zimbabwei beavatkozás kérdését, azt mindezidáig a vétójogokkal rendelkező államok egyike (Kína vagy Oroszország) megakadályozta. Robert Mugabe-t és kormánypártját számtalan emberi jogi sértéssel vádolja a nemzetközi közösség és számos ország belépési és pénzügyi szankciókat vezetett be a ZANU-PF elitje ellen. Az Európai Unió 2015-ben, mialatt az Afrikai Unió soros elnöke Mugabe volt, ezeket a szankciókat a hivatalból eredő látogatásokra felfüggesztette. Zimbabwe elnöke egyébként rendkívüli népszerűségnek örvend a fekete kontinensen. Pán-afrikai törekvéseit elismerve több internetes közönségszavazáson is a legnépszerűbb afrikai vezetőnek választották, Afrika szerte utcákat és köztereket neveznek el róla. A nyugati sajtóban azonban nem a feketéket egyesítő, hanem a zimbabwei fehér lakosság elleni intézkedései kapcsán vált hírhedtté.

 

 

MA in African Studies, University of Copenhagen

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük