Miért menekülnek Afrikából az emberek?

Az alábbiakban részletet közlünk az MTA Migrációs Munkacsoportjának jelentéséből.

A szubszaharai afrikai országok kivándorlásra ösztönző tényezői 

Általánosságban is igaz a migrációval kapcsolatban, így a szubszaharai afrikai országokból származó migránsokra is jellemző: nem a szegény országok legszegényebbjei indulnak útnak, ugyanis ők nem tudnák megfizetni az embercsempészek által követelt díjakat. Éppen ezért az Európába érkezők általában magasabban képzettek, mint a kibocsátó országukban az összlakosság. Franciaországban, ahol nagyobb számban élnek afrikai bevándorlók, önkéntes bevallás alapján készült 2010-ben egy felmérés 6000 bevándorló megkérdezésével: ennek alapján a szubszaharai Afrikából érkezők mintegy 10 %-a végzett felsőfokú tanulmányokat. A szubszaharai afrikai felsőoktatás azonban (néhány kivételtől eltekintve) gyakorlati értékét tekintve messze elmarad az európai normáktól. A francia jelentések továbbá kiemelik, hogy szubszaharai afrikai országokból inkább egyedülálló, fiatal férfiak érkeznek, gyakran akár 15 év alattiak.

Rodoszra érkező illegális bevándorlók, akik hajótörést szenvedtek, Forrás: Express.co.uk

Az Afrikából érkezők okai a kontinens elhagyására:

–          a jó líbiai munkalehetőségek szűkülése, a líbiai fekete-ellenes rasszizmus megerősödése és a menekültstátusz rendszerének akadozása Líbiában továbbűzi a menekülteket és a gazdasági céllal bevándorlókat is

–          nincs lehetőség a tisztességes megélhetésre a származási országban

–         politikai instabilitás (polgárháborúk, bukott államok, krónikus vészhelyzetek) vagy elnyomó rezsimek a kibocsátó országban

–         változó klíma, elsivatagosodás, természeti katasztrófák

–         rendkívül dinamikusan növekvő fiatal (a lakosság egyharmada 20 és 24 év közötti, UNFPA, 2012) népesség, szubszaharai Afrika jelenlegi lakossága 900 millió, ENSZ-becslések szerint 2050-re várhatóan kétmilliárd, 2100-ra 3,8 milliárd fő lesz – ez hatalmas nyomást gyakorol a kibocsátó országokra (élelmezés, alapvető szolgáltatások, iskoláztatás, munkalehetőségek biztosítása)

Egyszerre akár több problémával is küzdenek

A kibocsátó országok közül néhány akár egyszerre több kivándorlásra ösztönző tényezővel is küzd, amelyek egymás hatását erősítik. Az elmúlt egy évtizedben belső konfliktusokkal szembesült Szudán és Dél-Szudán[1], Szomália[2], Mali[3] és Nigéria[4]. Ugyanakkor a Száhel-övezeti országokban (többek között Szenegál, Mauritánia, Mali, Niger, Csád, Szudán, Eritrea, Etiópia) súlyos problémát jelent az elsivatagosodás (a Szahara dél felé terjeszkedik, a Csád-tó kiszáradóban), és az egyre gyakoribb szárazságok, illetve az elmúlt években a terrorista szervezetek (Anszár as-Sária, al-Káida az Iszlám Maghreb Földjén, stb.) megerősödése, a drog- és embercsempész hálózatok[5]. A csempészhálózatok a hatalmas, gyéren lakott és nehezen megközelíthető, államhatalom által kevésbé vagy nem ellenőrzött Száhel-övezetben szabadon folytathatják illegális tevékenységüket.

Elnyomó rezsimek jellemzik többek között Eritreát[6], Csádot[7] és Etiópiát[8].

Az afrikai elvándorlás kulcsa talán mégis inkább a gazdasági kilátástalanság. A szubszaharai afrikai országok nagy részében a dinamikusan növekvő létszámú lakosság számára a korrupt kormányok képtelenek elegendő számú munkahelyet teremteni. A Nemzetközi Valutaalap becslései szerint 2010 és 2035 között Afrikában 450 millió új szereplő lép be a munkaerőpiacra: tehát a szubszaharai Afrika előtt álló legnagyobb kihívás napjainkban (magas termelékenységű) munkahelyek teremtése.

A fentiek alapján a közeljövőben nem várható a szubszaharai kibocsátó országok problémáinak megoldása, különös tekintettel a kilátástalan jövővel szembenéző fiatalokéra. Valószínűleg növekvő mértékben folytatódik majd az elvándorlás, és a relatív földrajzi közelség miatt a fejlett régiók közül továbbra is Európa lesz a fő cél.

[1] egymással harcoltak Dél-Szudán függetlenné válásáig, jelenleg pedig a dél-szudáni dinka és nuer etnikumok egymás ellen

[2] bukott állam, nincs működő központi hatalom, Kelet-Afrika legrettegettebb terrorszervezete, az Al-Shabaab 2009-2010-ben még uralma alatt tartotta a legtöbb fontos várost Szomáliában

[3] tuareg felkelésre rákapcsolódó iszlám hatalomátvétel hatására francia beavatkozás, a helyzet a mai napig nem rendeződött

[4] a Boko Haram radikális iszlamista terrorszervezet 2015 márciusában Belgiumnyi területet tartott uralma alatt

[5] a latin-amerikai drogkereskedők ugyanis a narkóállam” Bissau-Guineában landolva Nyugat-Afrikán és a Száhel-övezeten keresztül juttatják el Európába kokainszállítmányaikat

[6] ahol a katonai szolgálat az állampolgárokat egész életükben modernkori rabszolgaságra kötelezi és elszakítja a családjuktól

[7] ahol Idriss Déby vaskézzel ragaszkodik 25 éve megszerzett hatalmához, és folyamatosan harcol az ország „felkelői” ellen

[8] Hailemariam elnök pártja 2015 májusában a parlamenti helyek 100%-át megszerezte

A Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének (MTA KRTK VGI) tudományos munkatársa, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Gazdasági és Közpolitikai Tanulmányok Tanszékének adjunktusa

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük