You are here: Home » countrystudies » Mennyire gazdag Afrika ásványkincsekben?

Mennyire gazdag Afrika ásványkincsekben?

 

Bevezetés

Széles körben elfogadott nézet, hogy Afrika természeti kincsekben rendkívül gazdag kontinens. A természeti tőke (vagy más néven természeti kincsek: nemzeti parkok, esőerdők, tavak, nyersanyagok, stb.) közül ebben a fejezetben a nyersanyagok kérdésével foglalkozunk. Valóban megalapozott-e a feltételezés, hogy az afrikai nyersanyagvagyon sokszorosa a más kontinenseken fellelhető hasonló készleteknek? Ha Afrika nyersanyagokban gazdag, ez a jelentős bevételi forrás a legtöbb afrikai országban miért nem hozott érdemi és fenntartható fejlődést, miért nem javította az állampolgárok szélesebb körének életkörülményeit? Javulhat-e érdemben az új felfedezések hatására szubszaharai Afrika lakosságának életszínvonala?

Afrika nyersanyagai

A mesés afrikai nyersanyagvagyon sztereotípiáját magas rangú vezetők hivatalos nyilatkozatai is erősítik: „Afrika a világon a leggazdagabb kontinens természeti és nyersanyagkincsek szempontjából, beleértve mezőgazdasági és tengeri erőforrásokat is, amelyek képesek dinamizálni a gazdasági növekedést és a kontinens fenntartható fejlődését. Afrika elégíti ki a világ bauxit-, kobalt-, arany-, mangán-, foszfát- és uránkeresletének 31%-át. Ezen felül a króm- és gyémántszükséglet 57%-át is Afrikából szerzik be, és a szénhidrogén (olaj) tartalékok is hatalmasak.” (részlet Jean Ping, az Afrikai Unió Bizottsági elnökének beszédéből, 2010) Ugyanebbe az irányba hatnak egyes tanácsadó cégek által közzétett adatok, a McKinsey tanácsadó cég becslései alapján például a világ olajkészleteinek közel 10, aranyának 40, illetve króm- és platinatartalékának 80-90 százaléka Afrikában található.

Ne feledjük azonban, hogy számos afrikai vezetőnek vagy befektetőket kereső cégnek az áll érdekében, hogy Afrikát a lehetőségek hazájaként tüntesse fel.

Az alábbi térképen a fő gyémánt-, arany- és olajlelőhelyek láthatóak, az egyéb ásványkincsek egységes jelöléssel szerepelnek. A térképen narancssárga színnel jelölt területeken napjainkban is fegyveres konfliktusok zajlanak, míg a sárgával jelölt területeket politikai instabilitás vagy sporadikus összecsapások jellemzik.

A térkép egyrészt remekül érzékelteti, hogy szubszaharai Afrikában a nyersanyagok bányászata sok esetben konfliktusok forrása lehet.

Afrika konfliktusai és nyersanyagai

Afrika konfliktusai és nyersanyagai, Forrás: GRIDA

Másrészt a térkép azt a célt is szolgálja, hogy érzékeltessük: az afrikai nyersanyagvagyon közel sem egyenletesen oszlik el a kontinensen. Michael Rosenberg fenntarthatóságot vizsgáló könyvében kiemeli: nyersanyagok koncentrált formában fordulnak elő szubszaharai Afrika 45 országa közül ötben: Dél-Afrika, Angola, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Guinea és Botswana. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértői másként definiálják a nyersanyag-gazdagságot. Meghatározásuk alapján nyersanyagokban gazdagnak minősül egy ország, ha összes exportbevételeinek legalább negyede nyersanyagok eladásából származik. Ezen definíció szerint 45 Szaharától délre fekvő afrikai országból mintegy húsz minősül nyersanyaggal jól ellátottnak: közülük hét olajexportőr, tizenhárom pedig bányászatból szerzi exportbevételeinek legalább negyedét. Még ha az IMF szakértőinek definícióját vesszük is figyelembe, akkor is kiemelendő: Afrikában a fontosabb nyersanyagok lelőhelyei koncentráltan néhány országban találhatóak, tehát nem reális szubszaharai Afrika egészét a nyersanyag-gazdagsággal azonosítani.

Afrika nyersanyagai négyzetméterre vetítve 

Érdekes kérdés, hogy a nyersanyagok eloszlása hogyan alakul a különböző kontinenseken, és Afrika hogyan teljesít más fejlődő régiókhoz, illetve a nyugati országokhoz képest. Ennek érdekében a következő részben azt taglaljuk, hogy négyzetméterre és egy főre vetítve milyen értékben találhatóak felszínre hozható alapanyagok az egyes országcsoportokban.

Paul Collier brit közgazdász világbanki adatok alapján végzett számításokat, és arra a következtetésre jutott, hogy míg az OECD fejlett országai (Gazdasági Fejlesztési és Együttműködési Szervezet, amelynek 34 tagországa van) négyzetkilométerenként átlag mintegy 114.000 dollár értékű nyersanyaggal büszkélkedhetnek, Afrikában ugyanez az érték mindössze 23.000 dollár. Afrika még az ázsiai és dél-amerikai szegényebb országokkal való összehasonlításban is alul marad, hiszen ez utóbbiak négyzetkilométerenkénti átlagban 29.000 dollárnyi nyersanyagvagyonnal bírnak. Habár 2011-ben frissebb adatok alapján már 300.000 dollár/km2 –rel számolnak az OECD-országokban, illetve 60.000 dollár/km2 –rel Afrikában, az arányok nem változtak. Afrikában jelenlegi tudásunk alapján kb. ötödannyi ásványkincs található, mint a fejlett országokban. Tehát Afrika nemzetközi összehasonlításban ásványkincsekben kifejezetten szegény kontinens!

A fent említett számadatok természetesen a már felfedezett nyersanyagokat tudják számításba venni. A gazdaságilag fejlett országokban az ásványkincsek felfedezése és kiaknázása már két évszázaddal ezelőtt elkezdődött.

Az ipari forradalom Nagy-Britanniában és Németországban éppen az adott országokban megtalálható nyersanyagok bányászatára építve bontakozott ki. Napjainkra ezen országok ipara már diverzifikálódott, nem a helyben bányászott nyersanyagokra épül. A nyersanyag-készleteket az intenzív fejtés sok esetben el is apasztotta: míg 1957-ben még 150 millió tonna szenet bányásztak és 607.000 embert alkalmaztak a német szénbányák, 2005-ben már csak 25,6 millió tonna szenet állítottak elő, napjainkban pedig már csak 35.000 szénbányász dolgozik Németországban. 2018-ra valószínűleg a megmaradt német szénbányákat is bezárják.

Azonban Afrikában (a Dél-Afrikai Köztársaságot kivéve) sokkal rövidebb ideje zajlik az ipari mértékű kitermelés. Ráadásul a már évtizedek óta bányászott alapanyagok tekintetében is „előnye” van a fekete kontinensnek. A véges erőforrásokat a fejlett világ már sok esetben felszínre hozta (habár ilyen hosszú ideig tartó intenzív kitermelés után is maradt még az OECD-országokban négyzetméterenként átlag 300.000 dollárnyi kitermelhető nyersanyag), Afrikában sok esetben a kitermelés kézműves jellege is akadályozta az ipari léptékű előállítást. Guinea például a világ legnagyobb potenciális bauxitkészletével rendelkezik (7.400.000 tonna), mégis a piacvezető, 2014-ben 81.000 tonnát előállító Ausztráliához mérten csak negyedik (Kína és Brazília után) a bauxitot bányászó országok listáján: 2014-ben 19.300 tonna bauxitot bányásztak Guineában. Tehát nemcsak később kezdődött a kontinens nyersanyagainak kiaknázása a fejlett világ országaihoz képest, hanem sok esetben elmaradott módszereket alkalmaztak, így továbbra is jelentős készletek vannak a föld alatt.

Még a fejlett világban sem fedeztek fel minden föld alatti erőforrást, hiszen a keresés hosszadalmas, költséges és technológiaigényes ágazat. A fejlett világ országaiban sokkal több próbafúrást végeztek, mint az afrikai kontinensen. Tehát lehetséges, hogy amikor a gazdasági fejlettség OECD-országokhoz hasonló fokát eléri az afrikai kontinens, akár ötször nagyobb értékben állít majd elő nyersanyagokat, mint napjainkban.

Ezt a hipotézist igazolják a közelmúltban egyre-másra felfedezett új lelőhelyek: Mozambikban hatalmas földgáz-lelőhely nyomára bukkantak, Tanzániában, Ugandában és Kenyában is találtak olajat és földgázt. Az új kitermelési helyszínek nemcsak Kelet-Afrikát érintik: szinte havi rendszerességgel fedeznek fel új nyersanyaglelőhelyeket Afrika-szerte.

Ez azt jelenti, hogy a kontinens hatalmas lehetőségek előtt áll, és ha képes a lehetőségekkel élni, az átalakíthatja szubszaharai Afrika lakóinak életét. A lehetőséggel napjainkig a nyersanyagokban gazdag afrikai országok nem igazán tudtak élni: az itt élők átlagos élettartama alacsonyabb, a mélyszegénységben élők aránya magasabb, és az oktatás terén is rosszabb eredményeket mutatnak, mint a nyersanyagokban szegény afrikai társaik. Tehát a nyersanyag-gazdagság helytelen gazdaságpolitikai döntések esetén akár negatív következményekkel is járhat egy ország gazdasági fejlődésére nézve.

Másrészt az újabb felfedezések egyre „nehezebb” terepeken várhatóak, hiszen a politikailag stabil, infrastrukturálisan fejlettebb helyszíneket már többé-kevésbé „átfésülték”. Ugyanakkor a befektetők is tisztában vannak vele, hogy Afrika, és azon belül főleg a szubszaharai Afrika 45 országának területe a Föld egyetlen olyan régiója, ahol még jelentősebb felfedezések várhatóak, tehát lehetséges, hogy a biztonsági és gazdasági kockázatok ellenére a felfedezések üteme a közeljövőben felgyorsul majd.

A következő posztban az egy főre jutó nyersanyagvagyonnak nézünk utána és megpróbálunk válaszolni arra a kérdésre, hogy építheti-e Afrika nyersanyagaira a gazdasági növekedését.

 

A Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének (MTA KRTK VGI) tudományos munkatársa, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Gazdasági és Közpolitikai Tanulmányok Tanszékének adjunktusa

http://afrikablog.hu

1 Comment

  1. Éppen könyvetírok többekközött afrikai aktivitásommal kapcsolatban. Így találtam az Ön munkájára.
    Gratulálok, egy részletet idézek könyvemben persze megadva az Ön elérhetőségeit mint forrást.

    Tisztelettel. Guy Turchany

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.