Lehet-e jövője a gyémántok botswanai feldolgozásának?

Miért erőlteti Botswana a helyi feldolgozást?

Az előző posztban bemutattuk, hogy a botswanai kormány jelentős nyomást gyakorolt a világ egyik legnagyobb gyémánttermelő vállalatára, a De Beers-re annak érdekében, hogy a Botswanában bányászott gyémántokat Botswanában dolgozza fel. A feldolgozóipari kapacitások Botswanába telepítésének erőltetése a kormány hosszú távú gazdaságpolitikai stratégiájából fakad, nevezetesen export-diverzifikációra törekszenek. Ennek oka, hogy a botswanai gyémántkitermelés jelentős változások előtt áll: becslések szerint mintegy húsz éven belül (legkésőbb 2027-től) jelentősen visszaesik, mivel a jelenlegi fejtési technikák során kitermelt gyémánt elfogy. A bonyolultabb kitermelési technológia, amelyet két évtized múlva alkalmazni kell majd, jelentősen visszaveti a gyémántból származó kormányzati jövedelmeket. A mondással ellentétben a gyémánt nem örök. [1]

Milyen hatással lesz Botswana fejlődésére, ha a gyémánt elfogy?

Egymásnak ellentmondó becslések állnak rendelkezésre, hogy ez a drámai bevételkiesés milyen hatással lesz a botswanai gazdaságra, az emberek mindennapi életére. A BIDPA (Botswana Institute for Development Policy Analysis) kutatásai valószínűsítik, hogy az egy főre jutó GDP 2027 után várhatóan 48%-kal visszaesik, ez pedig alapjaiban változtat majd a lakosság jelenlegi életvitelén: Roman Grynberg, a BIDPA korábbi kutatójának szavaival élve a tswanák “úgy élnek majd, mint a szvázik”. Ez a feltételezés riasztóan hat a botswanai állampolgárokra, akik jelenleg afféle szegény rokonként, szánakozva tekintenek a Szváziföldön élőkre. Habár a GDP-nek a gyémántbevételek csak 20 százalékát adják, a botswanai gazdaság gyémántfüggősége leginkább az exportbevételekben mutatkozik meg: 2014-ben az exportbevételek 84%-a a gyémánthoz kötődött. És habár 1966 és 2014 között Botswanában évi átlagban 5,9% volt a vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó GDP növekedés, a kormány is elismeri, hogy a fejlődés döntő mértékben a gyémántbevételek miatti tőkefelhalmozás eredménye, és nem a termelékenység, versenyképesség és a foglalkoztatottak arányában való pozitív változás miatt következett be.

A gazdaság diverzifikációjára irányuló erőfeszítések

Habár az elmúlt húsz évben a botswanai kormány számtalan programot indított és erőfeszítést tett annak érdekében, hogy a hazai gazdaság gyémántfüggőségét csökkentse, és az ipari termelés élénkülését beindítsa, nem sikerült jelentős eredményt elérnie. Az iparosodottság alacsony foka (amely egész szubszaharai Afrikában súlyos probléma, kivéve Mauritiust és Dél-Afrikát) annak ellenére sem változott, hogy a kormány célzott pénzügyi támogatást és kedvező feltételeket nyújt(ott) a hazai magánszektornak és a külföldi befektetőknek is. Az ipari termelés továbbra is súlytalan mind a munkahelyteremtés, mind a GDP-hez való hozzájárulás terén.

Jwaneng: gyémántot a világon legnagyobb értékben előállító bánya Botswanában található (Forrás: Mining Review)

Mivel az iparosodást akadályozó alapvető problémák továbbra is fennállnak, azaz a munka termelékenysége alacsony, a munkabérek viszont a fejlődő országokhoz képest magasak, ráadásul az ország a szállítási útvonalak szempontjából sincs kedvező helyen (nincs kijárata a tengerre), az iparosítás sikeressége a közeljövőben is kétséges. Jól illusztrálja a nehézségeket, a kormány szűk mozgásterét a gyémántfeldolgozás példája.

A gyémántok helyi feldolgozása túl drága

A gyémántfeldolgozás karátonkénti munkaerőköltsége döntő tényező, amikor egy vállalat azt fontolgatja, hol csiszoltassa nyers-gyémántjait. Ha összevetjük a gyémántfeldolgozás költségeit a világ gyémántfeldolgozó központjaiban a botswanai árakkal, akkor látható, hogy Botswana kifejezetten drága a Távol-Kelethez és Indiához képest.

Az elmúlt években a tradicionális gyémántfeldolgozó központok (Belgium, USA, Izrael) vesztettek jelentőségükből, eleinte a magas munkaerőköltségből fakadó versenyhátrányuk miatt, majd a kitermelő országokba települő feldolgozóipar miatt. Az alacsony munkaerőköltségükkel versenyző lokációk (Távol-Kelet és India) piaci részesedése is visszaesett a kitermelő országok nyomásgyakorlása hatására.

Ugyanakkor a válság óta alacsonyabb gyémánt iránti kereslet, illetve az utóbbi években alacsony a gyémánt ára.  Ezek a tényezők szinte azonnal hatást gyakoroltak a kitermelő országokba telepített feldolgozóipari kapacitások kihasználtságára. Botswanában 2015 első felében Teemane, az egyik legrégibb gyémántfeldolgozó bezárt, és a Diacore is elbocsátott ötven alkalmazottat.

A Diacore több száz tswanának ad munkát (Forrás: Robert Weldon)

Összességében a 2013-as közel négyezer alkalmazottas csúcslétszámról 2015-re 2000-re esett vissza Botswanában a gyémántfeldolgozásból élők száma.

Tehát Botswana stratégiája egyelőre nem tűnik célravezetőnek. Úgy kellene a befektetőket vonzó gyémántfeldolgozó iparágat építenie, hogy egyrészt versenyre kel az olcsó Indiával és Kínával, és a feldolgozásban évtizedes tapasztalatokat szerzett, számtalan diamantaire[2]-rel büszkélkedő (de drágább) Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Kanada és Izrael tradicionális gyémántcsiszoló és fényező központjaival. Tehát ha hosszú távon fenntartható feldolgozó-iparágat szeretne kiépíteni,  olcsóbb munkaerőt vagy hozzáértőbb szakértőket kellene felvonultatnia.

Mit tartogat a jövő?

Nyomásgyakorlással sikerült rávenni a De Beers vállalatcsoportot, hogy feldolgozóipari kapacitásai nagy részét Botswanába telepítse. Azonban még csak rövid ideje alacsonyabb a gyémánt iránti kereslet és a gyémánt világpiaci ára, a feldolgozóipari vállalatok máris elbocsátásokba kezdtek Botswanában. Kivonulásról egyelőre nincs szó. De húsz év múlva, amikor a gyémántok külszíni fejtéséről át kell térni a mélyművelésre, és Botswana szerepe a gyémántpiacon visszaesik, már nehezebb lesz maradásra bírni a gyémántfeldolgozókat, ha az ország nem bizonyul versenyképes helyszínnek.

Botswana mellett szólhat, hogy az egyre tudatosabb fogyasztók figyelmét felkeltheti: a tswanák által előállított gyémántok hozzájárultak az afrikai készségek és ipari kapacitás fejlesztéséhez, a szegénység elleni küzdelemhez és addicionális munkahelyeket biztosítottak a kitermelő országban. Ez talán Botswana egyetlen esélye arra, hogy fenntartható gyémántipart működtessen hosszú távon.

[1] A De Beers hírhedtté vált szlogenje: „A gyémánt örök.” (”A Diamond Is Forever”)

[2] Nagy tudású gyémántcsiszoló és fényező szakember, aki hatalmas szakmai tapasztalata segítségével képes a lehető legnagyobb mértékben emelni a nyers gyémánt értékét. Ugyanakkor a gyémántok bevizsgálásában és felértékelésében is fontos szerepet játszik.

A bejegyzés a szerző Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány által finanszírozott botswanai és namíbiai terepkutatásának eredménye.

 

A Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének (MTA KRTK VGI) tudományos munkatársa, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Gazdasági és Közpolitikai Tanulmányok Tanszékének adjunktusa

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük