You are here: Home » elméleti kérdések » Koronavírus és adósság-felfüggesztés Afrikában

Koronavírus és adósság-felfüggesztés Afrikában

A koronavírus Afrikára gyakorolt hatása kapcsán egy olyan témát érintünk most röviden, amelyről talán kevesebb szó esik a magyar sajtóban: az eladósodottság problematikáját. Ennek apropója, hogy július 8-án részt vettem a Financial Times által szervezett digitális konferencián, amelyet a Gleneagles-i Csúcs 15 éves évfordulóján rendeztek. A 2005 júliusában megtartott, történelmi jelentőségű Gleneagles-is Csúcson a G8 vezetői megegyeztek, hogy a világ legszegényebb országainak mutilaterális (nemzetközi pénzügyi intézmények felé esedékes) tartozását 100%-ban elengedik, megduplázzák az Afrikába irányuló segélyek mértékét, növelik az afrikai országok egészségügyre és ingyenes általános iskolai oktatásra fordítható forrásait 2015-ig. Habár az egyezmény bizonyos elemei nem valósultak meg, mégis történelmi jelentőségű volt abból a szempontból, hogy azonnal jelentős többletforrások szabadultak fel. 

A Gleneagles-i Csúcs résztvevői, Forrás: BBC

A Financial Times 2020-as digitális konferenciájának célja az volt, hogy a különböző érintett felek megszólaltatása révén a hallgató komplex képet kapjon az adósságok felfüggesztésének problémás kérdéseiről. A rendezvény szervezésében részt vett a The One Campaign is, amelynek célja a mélyszegénység és a megelőzhető betegségek felszámolása 2030-ig.

A felszólalók közt ott volt a One Campaign igazgatója, Gayle Smith, valamint a hitelező országok szervezetének, a Párizsi Klubnak az elnöke, Odile Renaud-Basso. Végül, de nem utolsó sorban Kevin Daly, az Aberdeen Standard Investment fejlődő országokért felelős befektetési igazgatója képviselte a magánhitelezőket a beszélgetésben.

A rendezvény a helyzet általános ismertetésével kezdődött, ahol a felszólalók azt ismertették, hogy a jelenlegi helyzet mennyiben különbözik a tizenöt évvel ezelőttitől adósság-elengedés szempontjából.

Mindhárman hangsúlyozták, hogy a koronavírus miatt alakult ki olyan helyzet számos afrikai országban, hogy ismét felmerült az adósságelengedés, vagy legalábbis felfüggesztés gondolata. Az afrikai kormányok jó része ugyanis a gazdasági növekedés lassulása, a hazautalások és nyersanyagárak visszaesése, illetve a külföldről érkező beruházások elmaradása miatt jelentős jövedelmektől esett el. A különböző mértékű korlátozó intézkedések és recesszió miatt ugyanakkor sokan elvesztették munkájukat, jövedelmüket, és a kormányuk anyagi segítségére szorulnak; a túlterhelt egészségügyi rendszerek szintén többletforrást igényelnek.

Az Afrikai Unió becslése szerint akár húszmillió afrikai állás megszűnhet a járvány miatt (Fotó forrása: GCIS)

A mostani körülmények tehát alapvetően különböznek a korábbi adósságválságoktól: most nem az adósságok fenntarthatósága vált kérdésessé, hanem azonnali likviditási válság lépett fel. Ezen az adósságfelfüggesztés annyiban segíthet, hogy az adósságszolgálatra fordított pénz felszabadul, és azt a koronavírus elleni küzdelemre, illetve a gazdasági visszaesés enyhítésére lehet fordítani. Gayle Smith-nek az volt a véleménye, hogy a jelen helyzetben a gyorsaság a kulcs, a koronavírus ellen ma kell intézkedni, különben sokkal nagyobb anyagi károkkal kell számolni később. Odile Renaud-Basso inkább azt emelte ki, hogy a 2020 áprilisában indított adósság-elengedési kezdeményezésben (DSSI, amelyet a Világbank és a G20 pénzügyminiszterei is támogatnak, és számtalan, többek között magyar civil szervezet lobbizott érte) sok fejlődő ország azért nem szeretne részt venni, mert attól tart, hogy  megváltozik a hitelminősítő intézetek által megállapított besorolása. Renaud-Basso kifejtette, hogy sajnos ez egy reális félelem, és amennyiben egy ország besorolása negatív irányba változik, kedvezőtlenebb feltételekkel juthat forrásokhoz (mivel az országkockázati felár is megváltozik). Extrém esetben, ha adósság-átütemezést kér, akkor nehézségei támadhatnak a járvány után a nemzetközi hitelpiacon. Renaud-Basso arról is beszélt, hogy a hitelminősítő cégekkel is kell tárgyalásokat folytatni annak érdekében, hogy érezzék saját felelősségüket és változtassanak a bevett gyakorlaton.

A Moody’s országkockázati besorolása 2019.január 15-én (Forrás: Moody’s, DW)

Hiszen a likviditási problémák most nem a felelőtlen hitelfelvételből, hanem a rendkívüli helyzetből adódnak. Kevin Daly a teljes DSSI-t elsietett programnak tartja, amelynek meghirdetése előtt a magánhitelezők véleményét is ki kellett volna kérni. Különösen, hogy véleménye szerint a járvány után valószínűleg nagyrészt az ő pénzükből kell majd finanszírozni a gazdaságok újraindulását. 

A rendezvény összefoglalójából nem maradhat ki az a tény sem (amelyre mindhárom felszólaló felhívta a figyelmet), hogy a mai adósságok rendszere jóval komplexebb, és kevésbé átláthatóbb, mint a tizenöt évvel ezelőtti portfóliók. Ennek oka, hogy kevéssé transzparens hitelezők jelentősebb szerephez jutottak (magánbefektetők, Kína, stb), és így külső szakértők számára nehezebbé vált megállapítani, hogy egy ország adósságstruktúrája fenntartható-e. A járvány sikeres kezelése érdekében szükség lesz a transzparencia növelésére, és szerephez juthat a különleges lehívási jogok (SDR) is – ez utóbbit azonban hevesen ellenzi az Amerikai Egyesült Államok. 

 

A Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének (MTA KRTK VGI) tudományos munkatársa, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Gazdasági és Közpolitikai Tanulmányok Tanszékének adjunktusa

http://afrikablog.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.