Bevezetés
A szubszaharai térség kétoldalú kihívással áll szemben a harmadik évezred kezdetén. Egyrészt a népességnövekedésben, iparosodásban, a fogyasztásban és hulladéktermelésben tapasztalható folyamatok aggasztóak az emberi és környezeti fenntarthatóság szempontjából. Ezt még csak tetézi, hogy a klímaváltozás hatásai Afrikát sújtják leginkább. Másrészt az utóbbi két-három évtizedben a gazdasági szerkezetváltás egy kedvezőtlen formája ment végbe a kontinensen, amely jelentősen korlátozza Afrika felzárkózási esélyeit. A körforgásos gazdaság koncepciója megoldást adhat erre a kettős problémakörre.
Aggasztó tendenciák
Az ENSZ Népesedési Osztályának előrejelzése szerint 2050-ra a szubszaharai népesség a 2019-es évi érték két és félszeresére nőhet. A Világbank „What a waste 2.0” jelentése szerint a települési szilárd hulladék mennyisége ugyanebben az időtávlatban majdnem megháromszorozódik. 2016-ban a hulladék 44%-át gyűjtötték össze a régióban, míg Európában, Közép-Ázsiában és Észak-Amerikában átlagosan a hulladék legalább 90%-át. A Világbank fejlődési mutatói (World Development Indicators) szerint az afrikai ipari kibocsátás (beleértve az építőipart is) körülbelül ötször magasabb volt 2019-ben, mint 2001-ben, a fogyasztás pedig mintegy négy és félszer volt magasabb. Mindemellett az afrikaiak egyre több csomagolt árut fogyasztanak és elektronikai eszközt vásárolnak, illetve nagyon gyorsan zajlik az urbanizáció is.
Akik jártak már Afrikában, azoknak ismerős lehet a rengeteg szemét, akár az utcákon, akár a tengerparkokon, városok határában fedetlen szemétlerakó-monstrumok formájában.
Dinnyeárus nő a nigériai Lagos város Apapa nevű ipari negyedében 2013 őszén, Forrás: a szerző saját fotója
Ez részben az afrikaiak saját szemete, az ottani átlagpolgár sem büszkélkedhet a hulladékgazdálkodással kapcsolatos tudatosság magas szintjéről. Jól emlékszem, mikor első afrikai kalandom során, 2013 őszén Nigériában a helyiek nem értették, hogy miért vagyok hajlandó tíz percen keresztül keresni egy szemetesládát vagy bármilyen egyéb szemétlerakót a kiürült cigarettásdobozomnak és összegyűjtött csikkjeimnek.
De azt is érdemes tudni, hogy a világ fejlettebb része is rengeteg szemetet küld Afrikába. Ide kerülnek a kiszuperált használt autók, számítógépek és egyéb elektronikus berendezések Európából, Ázsiából és Amerikából. Eközben a Klímaváltozási Sérülékenység Index (Climate Change Vulnerability Index, lásd a képen) alapján Afrika jelentős része a legkiszolgáltatottabb területek közé esik.
Klímaváltozási Sérülékenység Index 2017, Forrás: Reliefweb, 2020
Ezért szükséges a hulladékgazdálkodás és -hasznosítás, a termékek életciklusának és ezeket koordináló üzleti modelleknek az átfogó újragondolása annak érdekében, hogy a természet és az életkörülmények súlyos romlása megelőzhető legyen.
Hiányzó termelékenységnövekedés
Egy 2017-es tanulmánykötetben McMillan és szerzőtársai kimutatták, hogy Afrika szubszaharai térségében a strukturális változások egy furcsa jelensége volt tapasztalható a 1990 és 2010 közötti időszakban. Ez azt jelenti, hogy a munkavállalók a hagyományosan alacsony termelékenységű mezőgazdasági ágazatból nem a magasabb termelékenységű feldolgozóiparba illetve egyéb ipari munkahelyekre, hanem az alacsonyabb termelékenységű szolgáltató szektorba áramlottak.
A szenegáli Warang (Ouran) falu melletti tanyán 3 hektáron gazdálkodó fiatal srácok, 2019 koraőszén, Forrás: a szerző saját fotója
A srácok gazdálkodáshoz használt egyik eszköze, u.o., Forrás: a szerző saját fotója
Mivel a termelékenység a gazdasági növekedés alapja, a termelékenység ezen stagnáló, vagy néha csökkenő szintje komolyan korlátozza az afrikai országok esélyeit a fejlett gazdaságokhoz való felzárkózásra. Például Nigériában a feldolgozóipar termelékenységének növekedése 1996 és 2009 között negatív volt a mezőgazdasághoz képest. Ghánában 1992 és 2010 között a feldolgozóipar hozzájárulása a termelékenység növekedéséhez tulajdonképpen nulla volt. Zambiában a munka termelékenysége mindössze 0,31% -kal nőtt 1991 és 2010 között, a lakosság fele még mindig az alacsony termelékenységű mezőgazdaságban dolgozik.
Miért nem fejlődik a feldolgozóipar?
Talán ez első és legegyszerűbb válasz az, hogy számos afrikai ország jelentős mennyiségű természeti erőforrással rendelkezik. Kézenfekvőbb és gyorsabb ezeket kitermelni és értékesíteni, hiszen a gyártáshoz szükséges specializáció rengeteg időt, pénzügyi ráfordítást és emberi erőforrás-fejlesztést igényel. Ehhez rengeteg áldozatot kéne hozni a kormányzatok részéről, ami akár a társadalmi békét is veszélyeztetheti olyan országokban, ahol évről évre dinamikusan növekszik a népesség és gyenge az alapinfrastruktúra és közszolgáltatások színvonala is. Továbbá a kelet-ázsiai gazdaságok sikere jelentős kihívásokat támaszt az új belépőkkel szemben a feldolgozóiparban, hiába csökkentette a globalizáció a nemzetközi kereskedelmet akadályozó tényezőket. Az új kereskedelmi szabályok, például a helyi tartalmi követelmények, támogatások, importkorlátozások, az eddigieknél jóval nagyobb mértékben korlátozzák a – korábban az ázsiai országok által sikeresen alkalmazott – iparpolitika mozgásterét és lehetőségeit. Mindemellett a fejlett országok gazdasági nehézségei (a 2007-2009-es pénzügyi válság vagy a jelenlegi koronavírus-járvány okozta visszaesés miatt) kisebb keresletet jelentenek a fejlődő országok exporttermékei iránt. A nyugati vagy leginkább amerikai új protekcionizmus nem szűnt meg Donald Trump távozásával. A frissen beiktatott amerikai elnök, Joe Biden mögött is „The Future will be Made In America” tábla volt látható, mikor interjút adott a napokban. Tehát az afrikaiak nehezen alapozhatnak arra, hogy növekvő exportbevételeikből finanszírozzák majd a magasabb hozzáadott-rétéket termelő gyártási-technológiai szintre való átállást. Főleg, hogy a gyártás technológiai változásai az ágazatot sokkal tőke- és tudásintenzívebbé tették a korábbi évtizedekhez képest, így csökkentve a szegény gazdaságok előnyeit a feldolgozóiparban és a munkaerő-felszívás lehetőségét a szektorban. Az éghajlatváltozás kilátásai és az ahhoz kapcsolódó kockázatok nagyobb tudatosságot és keresletet teremtettek a környezetbarát megoldások iránt globálisan, de ez a fejlődő országok számára is jóval költségesebb zöld technológiák bevezetését teszi szükségessé, ha feljebb szeretnének lépni a globális kereskedelmi értékláncokban, illetve helyt szeretnének ott állni.
Egy lehetséges kiút? Ipari szimbiózis, a körforgásos gazdaság egyik modellje
A fentiek alapján tehát olyan megoldásra van szükség, amely egyrészt biztosítja a termelékenység szintjének növekedését a hiányzó gyártási szektor hiányosságainak kitöltésével vagy a szolgáltató szektor termelékenységének növelésével, és az erőforrás-hatékonyság és/vagy hulladékhasznosítás révén fékezi a környezet károsodását.
Ennek a kombinált kihívásnak a megválaszolásához a körforgásos gazdaság koncepciója ígér. megoldásokat Bár a körforgásos gazdaság a hulladékfeldolgozás problémaköréből nőtt ki, mára már jóval túlmutat ezen: olyan tervezési és üzleti modell-stratégiák összessége, amelyek lassítják (például újrafelhasználással), bezárják (például újrahasznosítással) vagy szűkítik (azaz kevesebb anyagot használnak a termeléshez) az erőforrásáramlást (resource-loops) a termelési folyamatokban. A lényeg, hogy egy-egy termék vagy alapanyag minél hosszabb ideig maradjon a gazdasági körforgásban, és minél később kelljen, más megoldás híján, energiává elégetni. A körforgásos gazdaság különböző üzleti modelljeiből ezúttal az ipari szimbiózisban rejlő lehetőségekre összpontosítunk. Az ipari szimbiózis alatt legegyszerűbb formában azt a cégek közötti együttműködést értjük, amelyben az egyik vállalat hulladékát vagy melléktermékét egy másik vállalat alapanyagként hasznosítja a saját termelésében. Az ilyen szinergiákat megvalósító vállalkozások költségeket takaríthatnak meg (például a szállítási és hulladéklerakási költségek elkerülésével, vagy az olcsóbb, alternatív alapanyagokhoz való hozzáféréssel) illetve további bevételhez juthatnak azáltal, hogy a hulladéknak szánt melléktermékeiket értékesítik. Így az ipari szimbiózis segítheti a gazdasági növekedést, újabb munkahelyeket teremthet, mindezt a környezet további károsítása nélkül.
Ezen túlmenően az ipari szimbiózis potenciális hozzájárulást jelenthet a termelékenység növekedéséhez az olyan hulladékok felhasználása által, amelyek egyébként nem kerülnének az értékesített termékek közé. Tipikus példa erre a szerves hulladék (akár háztartási vagy mezőgazdasági), amelyet többek között szerves trágya előállítására, biomasszából történő energiatermelésre, háztartási főzéshez használt brikettre lehet felhasználni a szennyezőbb faszén helyettesítésére.
“Mangóelosztó” a szenegáli Ndiaganiao piacán 2019 nyarán, Forrás: a szerző saját fotója
A szubszaharai térségben keletkező szilárd hulladék körülbelül 60% -a szerves hulladék, amely óriási potenciált jelent. Aki járt már afrikai piacokon és vásárolt helyben pucolt gyümölcsöt, akár ananászt, mangót, dinnyét vagy papayát, annak ismerős lehet a rengeteg gyümölcshéj látványa. De további jó példa lehet a kontinensen széles körben termesztett és fogyasztott földimogyoró héja, vagy kókuszdióhéj is, vagy akár fűrészporból készült brikettek.
Végül, de nem utolsó sorban, más körforgásos gazdasági üzleti modellekkel szemben az ipari szimbiózisos megoldásoknak inkább jó koordinációra van szükségük, mint hatalmas eszközállományra és beruházásokra. Az újrahasznosításhoz vagy az újragyártáshoz például rengeteg elektromos áramra, különböző kemikáliákra vagy vízre van szükség. Ezekhez képest az ipari szimbiózis inkább a már meglévő vállalkozások összekapcsolására és a lehetséges szinergiák megtalálására összpontosít. Mivel az afrikai vállalatok többségének nincs pénzügyi forrása hatalmas beruházásokhoz, a körforgásos gazdaság ezen üzleti modellje az egyik legreálisabb és legmegvalósíthatóbb megoldásnak tűnik.
Követendő példa Dél-Afrikából
Nagy potenciálja ellenére az ipari szimbiózis egyelőre csak néhány esetben található meg Afrikában. Mint a technológiai és gazdasági fejlődés számos területén, ebben is Dél-Afrika jár az élen. Az alábbiakban bemutatjuk a kontinens eddigi legsikeresebb kezdeményezését az ipari szimbiózis előmozdítására, amely példát más afrikai országok is követhetik a jövőben.
A dél-afrikai Western Cape Industrial Symbiosis Program (WISP) Afrika első ipari szimbiózis programja. A programot kormányzati szervek finanszírozzák, és a GreenCape, nonprofit szervezet biztosítja. A WISP kölcsönösen előnyös kapcsolatokat vagy „szinergiákat” kíván létrehozni a tagvállalatok között, hogy a fel nem használt vagy megmaradó erőforrások (alapanyagok, energia, víz, eszközök, logisztika és szakértelem) felhasználásával azonosíthassanak és megvalósíthassanak további üzleti lehetőségeket. Ennek eredményeként a program több mint 104 900 tonna hulladék egyszerű kidobását akadályozta meg, miközben eddig 218 új munkahelyet teremtett, főleg a kis- és középvállalkozások körében. Számos új üzleti lehetőség biztosításával több mint 120 millió ZAR (8,50 millió USD) többletbevételt, költségmegtakarítást és magánberuházást hozott létre. Az alábbiakban bemutatunk pár jó példát a WISP-en belüli vállalkozások közötti ipari szimbiózisra.
A West Coast Plastics, egy kisüzemi műanyag-újrahasznosító, HDPE-műanyagot adott el a Quality Crate Manufacturing nevű dinamikus formázó vállalatnak, amely műanyag rekeszeket gyárt a tej- és kenyérsütőipar számára. Ez a csere hozzájárult 35 tonna HDPE műanyaghulladék kidobásának elkerüléséhez és a becslések szerint 80 tonna szén-dioxid-kibocsátást akadályozott meg. A szinergia 350 000 ZAR-ot (24 000 USD) biztosított a West Coast Plastic számára további bevételként.
A Suzi Products nevű textilgyártó évente körülbelül 150 tonna textilhulladékot termelt. A társaságnak magas költségei voltak a szállítással és az ártalmatlanítással. A program során ezeket a textildarabokat szőnyeggé alakították a CSK anyagfeldolgozó céggel kooperálva. Ez a szinergia a Suzi Products számára évi mintegy 60 000 ZAR (4500 USD) megtakarítást eredményezett a hulladéklerakás terén.
A Fokvárosban található Creamery fagylaltgyártó évente 2500 liter felhasználatlan tojásfehérjét tobott ki, mivel az számára haszontalan volt a gyártás során. A WISP-en keresztül a Sublime Confectioneries, egy kis cukrászcég Fokvárosban, összegyűjtötte ezt a tojásfehérjét, és alacsonyabb költségek mellett felhasználta cukrászdáiban. A szinergia csaknem 45 000 ZAR (3000 USD) megtakarítást és további 22 000 ZAR (1 460 USD) eladást eredményezett a fagylalt- és cukrászgyártók számára.
A Cape E-Waste nevű vállalkozás szétszerelte és hasznosította a Duferco Steel és az FS Smit cégek elektronikus berendezéseinek alkatrészeit. Ez a művelet egy tonna elektronikus hulladék esetén 470 ZAR (28 USD) megtakarítást eredményezett és további bevételt generált a Cape E-Waste számára a fémek és műanyagok eladása révén, és három új munkahelyet teremtett a bontási folyamatokban.
Hogyan tovább?
Afrikának mindenképpen új megoldásokra van szüksége a mai és a jövőbeli társadalmi, gazdasági és környezeti problémáinak kezeléséhez. A körforgásos gazdaság már néhány esetben jelen van a kontinensen, például a fent bemutatott WISP program keretein belül Dél-Afrikában, vagy egyes platformok szereplői körében, mint az Afrikai Körforgásos Gazdasági Hálózat (African Circular Economy Network), és számos kisebb helyi kezdeményezésben. Úgy tűnik, üzleti oldalról a szereplők készen állnak. Az egyetlen hiányzó láncszem a támogató szabályozási környezet és a tökéletes párok megtalálása, ebben a helyi kormányzati politika segíthetne.
Vélemény, hozzászólás?