You are here: Home » vendégposztok » Kiaknázatlan lehetőségek az afrikai nyomornegyedekben

Kiaknázatlan lehetőségek az afrikai nyomornegyedekben

Bevezetés

A nyomornegyedekben uralkodó életkörülmények láttán/hallatán valószínűleg kevesekben vetődik fel a gondolat, hogy ilyen helyen bármi jó is történhet, ám ebben a cikkemben arra vállalkozom, hogy feltárjam a nyomoregyedekben rejlő potenciált, és megvilágítsam „jó oldalukat”.

Az erőszakos kitelepítési és ledózerolási akcióknak vége

A nyomornegyedek sok esetben informális vagy földfoglaló telepek, idegen szóval squatterek. A városba költöző szegények minden komfortot nélkülöző hajlékokból álló telepei, amelyeket általában magán- vagy állami tulajdonban álló földterületeken létesítenek. Informális jellegük tehát abból adódik, hogy a földfoglalók olyan helyet vesznek birtokba, amely jogilag nem az övék. Ez feszültséget generál a telep lakói és az állam vagy a magántulajdonos között.

Afrikában az 1970-es években erre a helyzetre adott leggyakoribb válasz a squatterek „üldözése” volt: gyakoriak voltak az erőszakos kitelepítések és a rögtönzött hajlékok ledózerolása. Ám ezek az akciók többnyire sikertelenek voltak, ugyanis a squatterek a dózerolást követően a legtöbb esetben újjáalakultak, csak esetleg egy kicsit arrébb.

Erőszakos kitelepítések ritkán ugyan, de napjainkban is előfordulnak: ez a kép Dél-Afrikában készült egy erőszakos kitelepítés alkalmával 2015-ben(Forrás: Eyewitness News)

Erőszakos kitelepítések ritkán ugyan, de napjainkban is előfordulnak: ez a kép Dél-Afrikában készült egy erőszakos kitelepítés alkalmával 2015-ben(Forrás: Eyewitness News)

Napjainkban ezt a megoldást egyre ritkábban alkalmazzák, melynek több oka is lehet. Egyrészt a hatóságok részéről értelmezhetjük a módszer kudarcának elismeréseként. Másrészt az érintettek – főleg a kilencvenes évektől – egyre erőteljesebben fejezték ki nemtetszésüket és tiltakoztak a nyomornegyedeket ért igazságtalanságok ellen. Kenyában például 1996-ra megalakult a szegényeket egyesítő, Muungano wa Wanavijivi mozgalom, mely agresszíven és hatékonyan képviselte a legszegényebben érdekeit. Fontos tényező volt továbbá a fokozódó nemzetközi nyomás – pl. az ENSZ részéről –, mely elítélte ezt a fajta „problémakezelést” és hatékony megoldás kidolgozását szorgalmazta. Negyedik tényezőként említhetőek a nyomornegyedekkel kapcsolatos, egyre kiterjedtebb kutatások, melyek feltárták ezen telepek funkcióit és jellemzőit.

A nyomornegyedek tehát

  1. a városba érkező bevándorlók fogadóhelyei,
  2. a legszegényebb rétegeknek nyújtanak lakóhelyet,
  3. sok munkalehetőséget kínálnak,
  4. az erős társadalmi és közösségi köteléknek köszönhetően védelmet nyújtanak az egyén számára munkanélküliség és más személyes problémák időszakában,
  5. serkentik az önerőre támaszkodást a lakások felújítása terén,
  6. a városi munkahelyek közelében elérhető otthont nyújtanak a szegényeknek

Vagyis a nyomornegyedek látják el a hatóságok feladatát – a megfelelő számú lakhely biztosítását – annak gazdasági, politikai korlátai következtében. Döntően ezen felismerésnek köszönhető, hogy az ezredforduló után nagyjából megszűnt a nyomornegyedek üldözése.

A fejlett világ nagyvárosai pazarolnak

A tulajdonjog hiánya mellett a lakáskörülményekkel kapcsolatos másik nagy probléma az infrastruktúra hiánya, melynek káros egészségügyi hatásairól olvashattunk az Afrika urbanizációja című cikkben is. A fejlett világ városaiban a 19. századi közegészségügyi problémák megoldására jelentős méretű modern infrastruktúra épült ki (például London szennyvízelvezető-rendszerének építését az 1850-es évek kolerajárványa után kezdeményezték). Bár műszaki szempontból a lakosság igényeit kielégítik a fejlett világ nagyvárosai, a velük kapcsolatos legnagyobb probléma, hogy nem fenntarthatóak. Napjainkban ugyanis a fejlődő világ nagyvárosaiban embertelenek az életkörülmények, de ezzel párhuzamosan a fejlett világban az erőforrások tarthatatlan pazarló felhasználása folyik. Például ahhoz, hogy a londoniak élelmiszer- és faigényét kielégítsék, a város területének 58x-osát kell hasznosítaniuk. Ám ha a világ népességének szükségleteit a londoniak szintjén elégítenénk ki, legalább még három Földre lenne szükségünk.

Az afrikai nagyvárosok fenntarthatóbbak lehetnek?

Bár a várostervezők múltban alkalmazott számos megoldása sokat javíthat a mai városok egészségügyi helyzetén, ma már a városi rendszereknek és struktúráknak környezeti szempontból is fenntarthatónak kell lenniük. Így a még hiányos infrastruktúrával rendelkező városok, bármennyire is megdöbbentő állítás, a jövő szempontjából előnyösebb helyzetben vannak, mint fejlett társaik. Ugyanis esélyük van arra, hogy „átugorják az elavult és költséges rendszereket, amelyek az ipari forradalom során létesültek” és környezeti szempontból fenntartható megoldásokat széles körben valósítsanak meg, pl. víztakarékos WC-k, passzív napenergia-hasznosítás, biomasszával való fűtés stb.

Ezen elképzelés megvalósulására láthatunk példát a dél-afrikai Kimberlyben, ahol egy magánvállalkozó a helyi szegényekkel arra szövetkezett, hogy a nyomornegyed helyén egy kétszáz család részére alkalmas „napfalut” hozzanak létre.

Dél-Afrikában kétévente napenergián alapuló autóversenyt tartanak: a napfényes órák magas száma miatt Dél-Afrika sokat invesztál a napenergiával kapcsolatos fejlesztésekbe

Dél-Afrikában kétévente napenergián alapuló autóversenyt tartanak: a napfényes órák magas száma miatt Dél-Afrika sokat invesztál a napenergiával kapcsolatos fejlesztésekbe

Az otthonok energiaszükségletét napenergiából fedezik, ugyanis a telkeket hatosával összekapcsolt napkemencék látják el energiával. A területen a hulladék újrahasznosítása is többnyire megoldott, ugyanis a helyben komposztált háztartási szerves hulladékkal a kerteket trágyázzák. Az öntözés pedig szűrt szennyvízzel történik, így a lakóknak lehetősége van élelmiszer termelésére saját szükségleteik kielégítése érdekében. Ezen otthonok építési költsége pedig nem haladja meg az állam által az első otthont vásárlóknak juttatott kedvezmény összegét.

A nyomornegyedek lakói leleményesek

Meglátásom szerint a nyomornegyedek legnagyobb potenciálja pedig magukban az ott élő emberekben rejlik. Nagyon fontos ugyanis, hogy a slumlakókat ne tehetetlen embertömegként lássuk, hanem vegyük észre, hogy ők a társadalom dinamizmusának, az emberi elme rugalmasságának legfőbb képviselői. Ahhoz ugyanis, hogy a nyomorúságos, kilátástalan körülmények között is meg tudjanak élni, leleményes megoldásokra van szükségük. Így a nyomornegyedlakók jelentős része valamilyen formában mikro-vállalkozó,  saját magának próbál munkalehetőséget teremteni. Ám a vállalkozás indításához szinte elengedhetetlen a megtakarítás és a hitel. Az emberek viszont csak akkor juthatnak banki kölcsönhöz, ha fizetőképességüket igazolni tudják, és bejelentett lakhellyel rendelkeznek. Előbbi probléma kiküszöbölésére számos sikeres alulról induló kezdeményezés található világszerte.

Egyik ilyen példa az 1996-ban alakult Nemzetközi Slum- és Viskólakó Szövetség (Slum/Shack Dwellers International), melynek módszerei többek között a csoportos takarékosságra építenek. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a közösségek takarékossági csoportokat hoznak létre, és a megtakarított pénzből forgóalapot képeznek.

A Slum Dwellers International nyitólapja

A Slum Dwellers International nyitólapja

Ez a tőke lehetőséget nyújt az emberek életkörülményeinek javítására, a szegénységből kifelé vezető úton való elindulásra, ugyanis hozzájárul pl. kisvállalkozások elindításához, házépítéshez, tandíj finanszírozásához, stb. Az elmúlt húsz évben számos ilyen, a városi szegények csoportjait tömörítő szövetség alakult, melynek tagjai között szoros együttműködés van: a csoportok tanulnak egymástól, támogatják egymást.

Ebből is látható, hogy a slumlakók nagyon innovatívak, kreatívak. A kormányok kudarcát mutatja, ha ezt az energiát nem tudják hasznosítani.


PAGEO Afrika kutatóintézet, junior elemző

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.