You are here: Home » interjúk » Interjúsorozat Afrikában élő magyarokkal: Lukács Zsolt beszél Ghánáról

Interjúsorozat Afrikában élő magyarokkal: Lukács Zsolt beszél Ghánáról

 

Az afrikablog.hu új interjúsorozattal szeretné olvasóihoz közelebb hozni ezt a rejtélyes földrészt. Afrikában élő vagy jelentős tapasztalatot szerzett magyarokat szólaltatunk meg. Meséljenek nekünk az ország kultúrájáról, gazdaságáról, társadalmáról és afrikai mindennapjaikról.

Első interjúalanyunk Lukács Zsolt, az Africa Investment Group alapítója, aki már évek óta szívügyének tekinti a magyar-ghánai kapcsolatok építését, fejlesztését. Zsolt nemsokára szeretne két keréken is eljutni Ghánába, hogy így hívja fel a magyar befektetők, turisták, és átlagemberek figyelmét a nyugat-afrikai országra. Akkor csapjunk bele, és beszéljünk arról, miért pont Ghána!

Hogy kerültél Ghánába és mivel foglalkozol ott?

2010-ben jelentkeztem egy álláshirdetésre, egy ásványvízpalackozó üzembe kerestek munkatársat, én főleg a gyár adminisztrációs ügyeit intéztem. Ez volt az első alkalom, hogy Afrikában jártam, az elején, kb. hat hónapig nagyon nehéz volt, de utána egyre jobban megszerettem.

Ghána kb. két és félszer nagyobb, mint Magyarország. Jellemzően vannak-e aszfaltozott utak és milyen állapotúak? Mennyi ideig tart eljutni az ország egyik végéből a másikba? 

Az utóbbi két évben megindult az útépítés, előtte nagyon körülményes volt nagy távolságokat megtenni. Most már sokkal jobb a helyzet, vannak autópályák, az útminőség kimondottan jó. Az ország egyik végéből a másikba talán érdemesebb belföldi repülőjáratokkal menni, de most már autóval is simán megvalósítható.

A hivatalos adatok szerint Ghánában számos népcsoport el (akan, dagbani, ewe, ga-adangbe, gurma, guan, gurunsi, mande). Milyen viszonyban vannak ezek a népcsoportok egymással? Van-e egységes ghánai nemzettudat?

Abszolút egységes, ghánainak tartják magukat és összetartanak, Kis túlzással azt mondhatom, hogy az utcaseprő is bejuthat az elnökhöz, ha akar (persze ennek megvan a menete). Ott mindenki mindenkivel kezet fog, és nem az határozza meg az emberi kapcsolatokat, hogy ki milyen pozícióban van. Egy család az egész nép, de szerintem egész Afrika.

Az egyes népcsoportok szokásai mennyire eltérőek?

Kézzel evés például általános szokás, a köszöntés, a jellegzetes ghánai kézfogás. Az időseket mindegyik népcsoport nagyon tiszteli, a nők helyzete most kezd változni, még megvan az a régi beidegződés, hogy a férfi hordja a nadrágot. Az üzletemberek és politikusok jellemzően inkább férfiak, de a pozíció egyre inkább végzettség, mint nem kérdése. Az oktatás érték, sokkal nagyobb érték, mint itthon. Itt azért járnak iskolába, mert kötelező. Ott is kötelező, de mindent megtesznek, hogy a gyerek járhasson. Nagyon figyelnek a fejlődő országokban a gyerekekre, azt akarják, hogy jobb sorsuk legyen. Például rendkívül tiszták a gyerekek, szép egyenruhában járnak iskolába.

Miből él az ország? Melyek a főbb gazdasági tevékenységek, mibe érdemes (akár a magyaroknak) befektetni?

Én voltam az első, aki a Külgazdasági Hivatalban Ghánáról előadást tartottam öt évvel ezelőtt, úgyhogy elég jól rálátok a magyar-ghánai gazdasági kapcsolatokra, a befektetési lehetőségekre. Afrikában bármilyen üzlet nagyon alapos előkészítést igényel, de napjainkban borzasztó jó üzleteket lehet kötni, jelenleg Afrika erre a legjobb hely. Minden forintot igyekeznek kicsalni a külföldiből, nagyon okosak, gyors az észjárásuk. Azok az afrikaiak és ghánaiak, akik nem jártak még Európában vagy Amerikában, és nem vették át a hosszú távú gondolkodást (és ez a többség), azonnal pénzhez akarnak jutni: ma akarják azt az egymillió vagy tízmillió vagy százmillió forintot. Aki azonban képes hosszabb távon is gondolkodni, azzal érdemes együtt dolgozni. Számos üzleti lehetőség van. Az arany nagyon nehéz piac és zárt kör.

Milyen érzés lehet egy kiló aranyat kézben tartani? Zsolt ezt is kipróbálhatta Ghánában

Milyen érzés egy kiló aranyat kézben tartani? Zsolt ezt is kipróbálhatta Ghánában

Van olyan magyar cég, amely már öt éve próbálkozik, talán most sikerül nekik az áttörés. Az én meglátásom szerint össze kellene hozni a magyar és európai cégeket, szaktudást az afrikai cégekkel. Én foglalkozom ezen cégek  képviseletével Ghánában a jelentős helyismeretemre és széles ismeretségi körömre támaszkodva, és szerencsésnek mondhatom magam, mert folyamatosak a megkeresések. A másik fő terméke az országnak a kakaó, a világ második legjelentősebb kakaótermelője Ghána, ez is egy zárt kör, amelyet az állam tart kézben. Ghána azért lehet érdekes a befektetőknek, mert szinte mindenben van üzleti lehetőség, hiszen ott tartanak, ahol mi a kilencvenes években: megnyíltak a lehetőségek, exportra, cégalapításra. Aki az első valamilyen téren, az biztos, hogy megélhetést teremthet magának.

De van-e, aki megvegye azokat a termékeket, azt a szaktudást, amit például a magyarok is nyújthatnának Ghánának?

Ami a vásárlőerőt illeti: helyi szinten nincs vásárlóerő, de a 25 millió lakosból van szerintem egy-két millió, aki nagy vagyonra tett szert, folyamatosan növekednek a társadalmi különbségek. Van igény például a minőségi élelmiszerekre, sokaknak elege van a silány ázsiai termékekből. A ghánai plázákat a fizetőképes réteg teljesen megtölti, egymillió dollár az átlagára egy belvárosi háznak Accrában, egy belvárosi lakás bérleti díja egy hónapra ezer dollár.

Accrában dübörög az építőipar

Accrában dübörög az építőipar (Lukács Zsolt fotója)

Ki fizeti ezeket? Egyrészt a beáramló külföldi vállalkozók, de a belföldi gazdagabb réteg is megengedheti magának ezeket az ingatlanokat. Accrában az élethez havi ötszázezer forintnak megfelelő összeg kell. A bevásárlóközpontok másfél-kétszer olyan drágák, mint Magyarországon. Egyébként akkora nyersanyagvagyon, annyi természeti kincs van az országban, hogy alanyi jogon minden lakosnak járhatna véleményem szerint kétezer dollár.

Milyen nyelven folyik a hétköznapi élet?

Elég sok helyen beszélnek angolul, mert brit gyarmat volt az ország. Helyi nyelvek közül három-négy fő nyelvjárás van, ezeket sokszor hirtelen váltják az angollal beszélgetés közben. Például ha nem szeretnék, hogy megérts bizonyos dolgokat, akkor helyi nyelvre váltanak.

Problémát jelent-e a demográfiai robbanás?

Nekem nem jelent problémát, ők sem zavartatják magukat. Ösztönös módon fogják fel a gyermeknemzést. De országszinten azért probléma, mert nem tudnak lépést tartani a gyermekek születésével, például nincs elég minőségi iskola. Ha dinamikusan nő a lakosságszám, akkor nehezebb kiemelni az átlagembert a szegénységből, de ezt az összefüggést nekik maguknak kell belátni. Én azt vettem észre, hogy aki járt Európában vagy Amerikában, bármilyen rövid időre is, annak ebben a tekintetben is teljesen megváltozik a gondolkodása. Minőségibb lesz az életszemlélete.

AZ ALÁBBI KÉPRE KATTINTVA FOTÓGALÉRIA NYÍLIK (ÖSSZEÁLLÍTÓJA: JANTSEK SAROLTA, FOTÓK: KERKÁPOLY MÁRTON)

Milyen a közbiztonság?

Ghánában kimondottan jó. Amit az utazónak ajánlani tudok, hogy este hat után, a sötétben már ne utazzon a helységek között sem autóval, sem tömegközlekedéssel. Teljesen barátságosak egyébként az emberek. De sokan kéregetnek, próbálnak eladni valamit, egy idő után sajnos nemet kell mondani. Ez jóérzésűeknek nehéz lehet, de az embernek vissza kell fognia magát.

Milyen az egészségügyi ellátás?

A jó egészségügyi ellátás drága. Vannak azért ingyenes szolgáltatások is. A gyógyszerek kimondottan drágák. A társadalombiztosítási rendszer most kezd kiépülni, elektronikussá válni. Mindenkit regisztrálnak, mindenkinek van az adatait tartalmazó személyi igazolványa, jogosítványa, egészségügyi kártyája.

Milyen betegségek fordulnak elő?

 Gyakori a malária, de nagyon jól fel vannak rá készülve. Időszakosan, kis területen előfordul a kolera. Helyenként rosszak a higiéniai viszonyok, ebből fakadó egyszerűbb betegségek a jellemzőek. Illetve azt vettem még észre, hogy ha kicsit alacsonyabb a hőmérséklet, az afrikaiak nagyon könnyen megfáznak.

Van-e nyugdíjrendszer?

Állítólag van, egy jobb banktisztviselőnek kb. 300.000 forintnak megfelelő nyugdíja is lehet. Azért természetesen nem ez a jellemző, de a nyugdíjrendszer kialakítása és szélesebb körűvé tétele is folyamatban van.

Milyen az oktatási rendszer? Vannak-e például minőségi egyetemek, kell-e fizetni értük?

Igen, vannak nagyon jó egyetemeik, természetesen van tandíj, de vannak ösztöndíjprogramok is. Azt észrevettem, hogy a gyermek felsőoktatására az egy félévre kb 500 dolláros tandíjat  próbálják mindenáron előteremteni.

Szeretnének-e a ghánaiak külföldre költözni, elégedettek-e? 

Még ha elégedetlenek is, akkor sincs lehetőségük elköltözni. De nekem az volt a benyomásom, hogy a legtöbb afrikai nem akar külföldre menni, kivéve azokat, akik tanulni szeretnének. Otthon szeretnének boldogulni, otthon szeretnének normális életet élni.

Miért is költöznének el, amikor ilyen gyönyörű tengerpartjuk van? (Lukács Zsolt fotója)

Miért is költöznének el, amikor ilyen gyönyörű tengerpartjuk van? (Lukács Zsolt fotója)

Szerintem ezt a menekülthullámot valaki gerjeszti, valaki pénzeli, mert én azt tapasztaltam, hogy a ghánaiak például egyáltalán nem szeretnének másik országba költözni. Szeretnek a saját országukban élni, még ha sokan elégedetlenek is az életszínvonalukkal. Úgyhogy inkább arra kellene költenünk, hogy segítsünk nekik jobb életkörülményeket kialakítani. Például van az EU-nak egy alapja, amely egy nagy “kalap”, Magyaroszág is fizetett ebbe a “kalapba”, tehát a magyar állampolgárok is igényelhetnek pénzt. Ezek olyan pályázatok, hogy egy európai uniós országból származó cég egy afrikai országból származó céggel közösen pályázhat, és általában száz százalékban finanszírozottak.

Lukács Zsolt Ghánáról tart előadást az Afrika Expon

Lukács Zsolt Ghánáról tart előadást az Afrika Expon

Rengeteg kisvállalkozó nem is tud erről, ezért hirdetni kellene. Mi például tudunk abban is segíteni, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak. Akit érdekel, és üzletelne Afrikában, az bátran forduljon hozzánk, az Africa Investment Grouphoz.

 

A Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének (MTA KRTK VGI) tudományos munkatársa, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Gazdasági és Közpolitikai Tanulmányok Tanszékének adjunktusa

http://afrikablog.hu

3 hozzászólás

  1. Köszönöm a lehetőséget.

    • Nagyon hasznos amit olvastam.

  2. Gratulálok a cikkhez és a sorozathoz, érdeklődéssel olvastam!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.