Interjúsorozat Afrikában élő magyarokkal 4: Ilycsin Zsuzsi és Laci beszélnek a Seychelles-szigetekről

Az afrikablog.hu új interjúsorozattal szeretné olvasóihoz közelebb hozni ezt a rejtélyes földrészt. Afrikában élő vagy jelentős tapasztalatot szerzett magyarokat szólaltatunk meg. Meséljenek nekünk az ország kultúrájáról, gazdaságáról, társadalmáról és afrikai mindennapjaikról!

Interjúalanyaink ezúttal Ilycsin Zsuzsi és Laci, akik önkéntesként három hónapot töltöttek a Seychelles-szigetcsoport egy természetvédelmi területén, Cousin szigetén. Élményeikről blogot is vezettek. A Facebookon is megtalálhatjátok őket! Ha megnézitek, ne csalódjatok amiért egy ideje nem születtek új bejegyzések, novemberben meglepetés várható…Tehát érdemes lesz követni a cousin-island.blogspot.hu-t:-) Nézzük, hogy az interjú végére sikerül-e árnyalniuk azt a mindannyiunkban élő képet, hogy a Seychelles-szigetek egy elveszett édenkert és milliomos fehér turisták ejtőznek a napernyők alatt.

Miért éppen a Seychelles-szigetek? Mit csináltatok ott pontosan?

Zsuzsi: Először 2012-ben jártunk ott nászúton. Inkább hátizsákos turistaként próbáltuk felfedezni a szigeteket. Egy önellátó villában voltunk, busszal jártunk, és próbáltunk vegyülni a helyiekkel. Voltunk Cousin szigetén egy  egynapos kiránduláson. Az egész sziget természetvédelmi terület, és nagyon megtetszett nekünk, így szerettünk volna visszatérni önkéntesként, valamilyen formában bekapcsolódva a természetvédelembe. Amikor hazajöttünk, akkor kezdtünk el nézelődni az interneten, és felfedeztük, hogy a Cousin-szigeten lehet önkénteskedni. Pályáztunk a stopdodo.com oldalon, az első évben nem válogattak be bennünket. Egy évvel ezelőtt azonban jelentkeztek, hogy várnak bennünket.

Laci: A Cousin-szigeten természetvédelmi munkákat végeztünk önkéntesként. Önkéntesekre főleg a tengeri teknőcök fészekrakása idején van szükség (hol, hányan jönnek, hova raknak fészket, stb.), folyik egy kutatás több tíz éve és mi ebbe kapcsolódtunk be. Ezen felül azt is megfigyeltük, hogy madarak milyen sikerrel fészkelnek, meg mindennapi dolgokat is végeztünk. Gereblyéztük az utakat, ahol a turisták közlekednek, hiszen beborítja az avar. Tisztítottuk a partot, mert sok szemét partra sodródik. Az érkező turisták kapcsán is kaptunk feladatok. Nem hagyhatjuk, hogy szemeteljenek. Hajók nem jöhetnek a szigetre, hiszen madarak fészkelnek, és a hajókról egerek kerülhetnének Cousinre (jelenleg nincsenek). Ha meg akarják látogatni a szigetet, akkor hajóval meg kell jelenniük egy adott időpontban a tengeren, ott lehorgonyoznak, és két kis csónakkal a helyi személyzet több fordulóval összegyűjti a hajó utasait.

Olvastam, hogy (attól függ, hogyan számolják) 115-155 sziget tartozik a Seychelles szigetkomplexumba. Hogy oldják  meg a közlekedést a szigetek között, amikor vannak olyan félreeső helyek is, amelyek 500 kilométerre találhatóak a fő szigettől, Mahétól..

Laci: Hajóval, de a főbb szigetek egymáshoz közel találhatóak, és ott él a lakosság túlnyomó többsége. Itt vannak rendszeres komp- és repülőjáratok a szigetek között. Ha egy félreesőbb szigetre szeretne eljutni valaki, akkor magának kell megszerveznie, illetve vannak kutatóbázisok is a távolabbi, ökológiai szempontból érdekesebb helyeken, oda nyilván megoldják a kutatók átszállítását helikopterrel vagy egyéb módon.

A főbb szigetek gránitból vannak, de a számos Seychelles-sziget között jó néhány atoll is található. A gránitszigetek és az atollok nagyon különbözőek?

Laci: A gránitszigeteket úgy képzeld el, mintha egy hegynek a csúcsa kilógna az óceánból, az atollok pedig korall-alapúak. Valaha volt egy korallzátony, akkor a korallok elpusztultak, összetörtek és egy teljesen lapos, homokos képződmény alakult ki, amelyen pálmafák nőnek. Változó, hogy melyik mekkora, és kevesebb eséllyel élnek rajtuk emberek, mert ezek a távolibb szigetek. A legnagyobb atoll az Aldabra, amely védett, a Világörökség része, de állandó jelleggel csak a kutatóbázis lakói élnek rajta. Aldabra például hatalmas (a világ második legnagyobb korall atollja), nagyobb, mint a lakott szigetek.

Régen kalózok is lakták a Seychelles-szigeteket, és Szomália partja elég közel vannak. Nem fordulnak elő kalóztámadások?

Zsuzsi: Előfordult. Nem mondom, hogy napi szinten. A turistákat nem veszélyeztetik, de volt pár éve olyan, hogy helyi halászokat elraboltak, amikor kint dolgoztak a tengeren. Nagy nehezen sikerült visszaszerezni őket. La Digue (Mahé, Praslin és La Digue a legnagyobb szigetek) szigete környékén a közelmúltban is fordult elő kalóztámadás, de a kalózok eltévedtek, és azt sem tudták merre járnak, így még időben lecsapott rájuk a fő szigetről érkező parti őrség és rendőrség.  Körbevették a hajójukat, és Mahéba szállították őket.

Laci:  Most már nem élnek kalózok a szigeteken, az biztos. Ez egy biztonságos és afrikai viszonylatban kifejezetten fejlett hely. Infrastrukturális  szempontból is, bár nem kellett sok utat építeniük, hiszen egész kicsi. Victoria a világ legkisebb fővárosa, ami azt hiszem mindent elmond.

Zsuzsi: Azért a buszközlekedés eléggé afrikai stílusú. Tehát leülsz az út szélén , és egyszer majd jön egy busz (nincs menetrend). Ha tele van, nem áll meg, várhatsz a következőre. A helyiek pedig mindenfélét szállítanak a buszokon. Tehát más a mentalitás a közlekedésben is, mint itthon.

A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK MEG! A FOTÓKAT ILYCSIN ZSUZSI ÉS LACI KÉSZÍTETTÉK.

A mentalitásról jut eszembe, hogy a seychelles-i lakosok igazán keverékek, hiszen felmenőik között vannak angolok, franciák , arabok, afrikaiak, kínaiak, indiaiak. Mennyire látszik az embereken külsőleg, viselkedésben, hogy milyen felmenőkkel büszkélkedhetnek?

Laci: Nagyon összekeveredtek, a kreol a jellemző. Van néhány tradicionális francia értékeket tartó francia család, akik elszigetelten élnek, de a népesség nagy részére a totális keveredés a jellemző. Ha kimész egy piacra, vagy felülsz egy buszra, akkor a fehértől a sötét feketéig mindent megtalálsz.

Zsuzsi: Feltűnően sok az indiai, akik szerintem nem olyan régen jöttek, és nem keveredtek még a helyiekkel. Általában ők üzemeltetik az összes létező élelmiszerboltot. Az építőmunkások is indiaiak.

Mennyire jellemző, hogy a fontosabb pozíciókat a fehérek tartják kézben? Ahogy néztem, a függetlenség óta három elnök volt, és mindhárom fehér.

Laci: Lehet, hogy harminc éve még számított, de szerintem most már nem. Ha arra a területre gondolok, amire jobban ráláttam, sok környezetvédelmi miniszter és felsővezető is kreol volt. Nagyon összekeveredtek. Például a legelső fehér telepes is úgy alapított családot, hogy az egyik rabszolgáját felszabadította. Persze ahol vannak különböző emberek, ott mindig lesznek megjegyzések, hogy ilyen meg olyan a másik csoport, de itt abszolút nincs éle a dolognak. Nem veszik szerintem véresen komolyan.

Miből élnek az emberek? Milyen munkalehetőségek vannak? Milyen exporttermékei vannak az országnak?

Zsuzsi: A gazdaság a turizmusra és a halászatra épül.  Az ipari termeléssel kapcsolatban szerintem elég jellemző, hogy szinte mindent importálnak. Soha életünkben nem ettünk a világ minden tájáról érkező ételeket olyan mennyiségben, mint a Seychelles-szigeteken. A világ összes tájáról hoznak mindent.

Laci: Igazából mezőgazdaságuk nem nagyon van. Nagyon pici szigetek, iszonyú drága a föld. Mivel jól állnak afrikai viszonylatban, a munkaerő is drága. Sokkal olcsóbb valamit behozni, mint megtermelni. Lencse, rizs, érthetetlen módon még a kókusztejet is Thaiföldről hozzák, mikor nekik is bőven van kókuszpálmájuk.  A huszadik század első felében még nagyon fontos kókuszolaj-exportőrök voltak, de ez teljesen visszafejlődött. Amikor beszélgettünk a helyiekkel, akkor arra hivatkoztak, hogy kifejlődött egy helyi csere-bere, kereskedelem. A helyi ember nem vesz kókusztejet a boltban. Igaz, hogy van a boltban, de ő ismer valakit, akinek van három kókuszpálmája, és inkább attól megveszi vagy elcseréli valamire, amivel ő rendelkezik. Nagyon kevesen vannak, kilencvenezren összesen, úgyhogy meg tudják oldani.

Zsuzsi: Mi hetente egyszer mentünk vásárolni a második legnagyobb szigetre, és azt hittük, hogy lesz mindenféle gyümölcs, helyi áru. A mangó és kókusz helyett volt importált alma. Kérdeztük, hogy hol szerezhetnénk helyi gyümölcsöket, zöldségeket, hiszen látjuk a kertekben, hogy van bőven miből válogatni. Erre azt válaszolták, hogy a fő szigeten lehet a boltban vásárolni ilyesmit, de a kisebb szigeteken a cserekereskedelem a jellemző, és piac is csak hetente egyszer van.

Milyen nyelven beszélnek egymással a helyiek? 

Laci: Kreolul általában, ez egy keveréknyelv. A nyelv gerince a francia, de vannak angol és afrikai szavak benne. Nem fogja megérteni sem egy francia, sem egy angol.

Zsuzsi: Szinte mindenki beszél két-három nyelven, a legutolsó kis néni is, aki szembejön, tud franciául, angolul és kreolul (a Seychelles-szigetek előbb francia, majd angol gyarmati fennhatóság alatt álltak).  Kreolul például a csónakot tolni így hangzik: „pusszé”, az egy-két-há pedig „ön-dö-trá”.

Az emberek elégedettek-e az életükkel? Folyamatosan találkoznak  a fejlett nyugati országokból érkező turistákkal. Ez mennyire áll ellentétben azzal, ahogy ők élnek?

Laci: Itt nincs éhínség. Persze vannak gondjaik, de nem foglalkoznak azzal, hogy valaki helikopterrel szállt le a szigetükre és juj de jó neki. Megvan a napi rizsük, rumjuk, haluk, és boldogan megvannak.

Zsuzsi: Én is elégedettnek láttam őket. Egyszerű házakban laknak, nem kötődnek a dolgokhoz.

Laci: Ha összehasonlítod Magyarországgal, sokkal több elégedett embert látsz. Itt ha meg akarsz lenni, akkor kell egy ház, amiben van áram és fűtés. Nekik pedig van egy kunyhójuk, nem kell fűtés, minek? Lényeg, hogy ne fújja el a szél. Legyen azért víz és egy kis áram is, hogy az okostelefont fel tudják tölteni. Legyen egy platni, amin főzhetnek, esetleg bedugják a hifit. Ennyi elég itt a boldogsághoz.

Milyen problémáik vannak, mire panaszkodtak? 

Zsuzsi: A drogproblémáikra, amelyek inkább a fő szigeten jellemzőek. Kenyából hozzák a heroint (ez körülbelül tíz éve kezdődött a helyiek szerint), és nagyon sokan azt hitték, hogy olyan, mint a fű. A fű megterem a Seychelles-szigeteken, és használják is. Nem mérték fel, hogy a heroin sokkal addiktívabb, ezért a társadalomra erőteljes negatív hatást gyakorolt. Például nagyon megugrott a bűnözés. A fő szigetre azt mondom, hogy nem veszélyes, de nem hagyhatod őrizet nélkül az értéktárgyaidat, mert simán eltűnhetnek. A többi szigeten nem jellemző a tolvajlás.

Milyenek a családok?

Zsuzsi: Egy családban két-három gyerek van.

Laci: Én inkább három-négyet mondanék. A család fogalmát szabadabban értelmezik.  Nem igazán házasodnak meg, váltják a hosszú távú partnereiket. Itt is van gyerekem, ott is van gyerekem, a férfiak ide-oda vándorolnak a „családjaik” között. Nem jellemző, hogy a férfinak kötelessége eltartani választott partnerét és gyerekeiket. Ha nem muszáj, ha van mit enni, akkor nem dolgoznak.

Zsuzsi: A nők összetartanak. Az anya és nagyanya közösen nevelik a gyerekeket, de a férfiakra nem igazán lehet számítani.

Pedig ha jól tudom, nagyrészt katolikusok.

Laci: Ez egy afrikai stílusú katolicizmus, amelybe belekeveredtek tradicionális afrikai elemek is. Elmennek a templomba is, de ha haragszanak valakire, akkor bevetik a vudut, amiben nagyon hisznek.

Milyen az oktatás?

Zsuzsi-Laci: A gyerekek taníttatása nagyon fontos. Az oktatási rendszer brit mintára épül. Nem látsz kóbor gyerekeket, nem csellengenek, hanem iskolába mennek vagy onnan jönnek. Aki egyetemen akar továbbtanulni, az megy Kenyába, Dél-Afrikába vagy az arabokhoz. A hajózással kapcsolatos ismeretek tanítása persze jól szervezett, és elérhető, de nem hiszem, hogy lenne orvosképzésük például. Van egy csomó csereprogramjuk, sok diákot küldenek ide-oda tanulni a világban.

Hallottak-e a magyarokról?

Zsuzsi-Laci: Nem igazán, inkább kérdezősködtek, hogy milyen országokkal vagyunk határosak. Ausztriáról általában már hallottak.

Tényleg, erről jut eszembe, hogy milyen országokból származó turisták látogatják leginkább a Seychelles-szigeteket?

Zsuzsi-Laci: Sok a francia, angol, orosz, német, olasz. A kínaiak csoporttal jönnek.

Mi volt ott a legnagyobb élményetek?

Zsuzsi: Itt nagyon sok endemikus faj él. Nagy élmény különleges, máshol nem található állatokat természetes környezetükben látni. Én például együtt úsztam egy cserepes teknőssel az óceánban, de az is hatalmas élmény volt, amikor kis teknősöket láttam kikelni és futni az óceán felé. Voltak kis szirticápák a szigetek körül, őket ritkán lehet látni. Szégyellősek.

Laci: Mindig az a legérdekesebb, amit nehéz megfigyelni. A cápa azért nagy szám mindig, mert meglátod egy pillanatra, aztán megijed és már el is tűnik.

Zsuzsi: Az is nagyon érdekes volt, hogy ezen a Cousin-szigeten mennyivel több madárfaj volt, mint a főbb szigeteken. Azokra már behurcolták a ragadozókat, akik a madárállományt megtizedelték, és egy csomó más behatás is érte a főbb szigeteket. Amikor nászúton voltunk, már az lenyűgözött bennünket, ha egy madarat láthattunk. De most utólag visszatekintve, a Cousin-szigetekhez képest a fő szigetek nagyon szegényesek madárvilág szempontjából.