A fotót készítette: Lantai-Csont Gergely
Mai interjúalanyunk Szilasi Ildikó Hermina Afrika-szakértő, antropológus, közgazdász, az Utazz Afrikába Utazási Iroda és az Afrika Expo Budapest alapítója. Ildikó tizennyolc éve foglalkozik töretlen lelkesedéssel a szubszaharai Afrikával. A Kongói Demokratikus Köztársaságban kezdte huszonegy évesen önkéntesként, de volt már választási megfigyelő a kontinensen, vezetett expedíciókat Torday Emil és Magyar László legendás magyar Afrika-kutatók emlékei után kutatva, és manapság már hazajár kedvenc országába, Szenegálba.
A fotót készítette: Szilasi Ildikó Hermin
- Kedves Ildikó, irigylésre méltóan izgalmas és változatos életutat tudhatsz magad mögött. Dolgoztál Afrikában a humanitárius segítségnyújtás területén, voltál választási megfigyelő, és végeztél antropológiai kutatásokat is világtól elzárt népcsoportok körében. Miért döntöttél úgy, hogy a turizmus az a szektor, ahol hasznosítani szeretnéd a rengeteg ismeretet, amit az elmúlt közel húsz évben gyűjtöttél?
Lényegében 20 éves korom óta, amikor az Afrikáért Alapítvány önkénteseként elkezdtem Afrikával foglalkozni, és az ELTE-n megkezdtem antropológiai tanulmányaimat éreztem, hogy Afrikával szeretnék foglalkozni, hivatásszerűen is. Több évig voltam humanitárius segélyszervezetnél önkéntes, majd a Magyar-Afrika Társaságnál több évig Afrika-szakértősködtem. Ennek a munkakapcsolatnak 2011 elején szakadt vége. Utána válaszút elé érkeztem. Aki Magyarországon Afrikával kíván foglalkozni, tudja, hogy nagyon kevés teljesállású munkalehetőség van, vagy olyan megélhetési lehetőség, ami Afrikához kötődik. Vagy elhagyom az „Afrika-pályát” – fogalmaztam meg magamban- vagy új utakat teremtek, új munkalehetőséget hozok létre lényegében saját magam számára, hogy az „Afrika-úton” tartsam magam. Ezért alapítottam 2011-ben az Afrika Expo Budapestet, illetve két évvel később, 2013-ban az Utazz Afrikába Utazási Irodát is. Rengeteget töprengtem, gondolkodtam. Mi az a terület, ahol leginkább tudom kamatoztatni Afrika iránti lelkesedésem, ahol hasznát vehetem annak, hogy akkortájt 20 országban jártam már a kontinensen. Mi az a terület, ahol értéket tudok teremteni az afrikaiak, saját magam, és a „fogyasztók” számára is. Két évet gondolkodtam ezen, közben a CORVINUS Egyetem kőszegi kihelyezett UNESCO tanszékén Szellemi Kulturális Örökségvédelmi Menedzsernek tanultam. Ott fogalmazódott meg bennem az utazási iroda ötlete is.
Olvastam, hogy egyedi koncepció alapján viszed Afrikába a magyar turistákat. Szerinted aki Afrikára kíváncsi, abban van egy segítő szándék, szeretne változtatni a meglátogatott közösségek életén?
Nem feltétlenül van segítő szándék az utazókban, bár ők nem tudatosítják magukban, hogy adott esetben már az is, hogy ők úgy döntöttek, hogy Afrikában költik el az utazásra szánt pénzüket, önmagában nagy segítség, hiszen számos – elsősorban a turizmusban dolgozó- afrikai ember számára nyújtanak megélhetést. Az Egyesült Nemzetek Szervezete alá tartozó Turisztika Világszervezet (UNWTO) egyik tanulmánya szerint minden tizedik afrikai ember számára biztosíthatna hosszútávon megélhetést, ha többen választanák Afrikát utazási desztinációjukként.
A fotót készítette: Lantai-Csont Gergely
A koncepcióm lényege a kezdetekben az volt, hogy a szegénységcsökkentést összekapcsoltam a kulturális turizmussal és a szellemi kulturális örökségvédelemmel. A korábban említett UNESCO tanszéken szakdolgozatom is ebben a témában íródott, mely az afrikaitudastar.hu oldalon is fellelhető, elolvasható.
A fotót készítette: Lantai-Csont Gergely
Afrika-szerte az volt a benyomásom, az emberek nem sokat keseregnek, ha nincs munkájuk, jövedelmük, egyik napról a másikra élnek. Összességében nem voltak rosszabb kedélyűek a helyiek, mint például a magyarok. Szerinted honnan ered ez az eredendő optimizmus?
Ez egy nagyon nehéz kérdés, és nehéz – ahogy bármely más kérdésre- globálisan tekintve Afrikára válaszolni. Néhány példa jut eszembe. Szenegáli utastársaim között több magyar pszichológus, pszichiáter is volt.
A fotót készítette: Lantai-Csont Gergely
Ők úgy fogalmazták meg, hogy a szenegáliak azzal, hogy erős közösségi és családi hálóban élnek, szolidaritásban, vallásosságban, tehát, hogy az életükben és problémáikban nincsenek egyedül, nem szenvednek egyedül, számíthatnak másokra, ez önmagában erősebb biztonságérzetet, boldogságérzetet jelent.
Emlékszem, sokszor figyeltem a Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosában a város lüktető szívét jelentő zsibongó Victoire téren az útszéli árus asszonyokat. Összeeszkábált ládák tetején narancsot, gyümölcsöt árultak szakadt napernyők alatt, egymás mellett ülve, egész álló nap. Közben dúdolgattak, beszélgettek, jókedvűen pletykáltak. Nekik az az élet, szívből élnek, és ha az ego nem sodorja állandó vágyakozásba, szenvedésbe az embert, könnyebb derűsen élni az egyszerű hétköznapokat is talán.
Egy másik példa Mafia-szigetről, Tanzániából, idén augusztusból. Igaz, hogy csupán kétszáz turisztikai férőhely van a szigeten, de mégis, sokan a turizmusból éltek a pandémia előtt. A búvárok, séfek, sofőrök, skipperek nem halnak éhen, nem szegényednek el teljesen, ugyanis ott az adó természet.
A fotót készítette: dr. Pongrácz Tibor
Kimennek az Indiai-óceánra halászni, apály idején murénát, polipot keresnek, csigákat gyűjtenek, tengeri moszatot termesztenek. A fákon mangó, maracuja, banánfürtök, kókuszdió. Alapvető élelmiszer tehát van, az emberek át tudják vészelni ezt az időszakot.
Az afrikai turizmussal kapcsolatban sokan emlegetik, hogy a rabszolgakereskedelemmel és a gyarmatosítással terhelt múlt miatt ellenséges a fehérekkel szemben a közhangulat. Te tapasztaltál-e ilyesmit? Szerinted ezek a történelmi emlékek mennyire nyomják rá a bélyegüket a mindennapi turista-helyi kapcsolatokra?
Személy szerint nem tapasztaltam ilyet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha valaki ráadásul tudja Rólad, hogy magyar vagy, és tudja, hogy Magyarország nem volt gyarmatosító Afrikában, esetleg beugrik neki a Nokia vagy Puskás hazánkról, akkor inkább pozitív kiemelt figyelemben részesítenek. Én így tapasztaltam.
Felemelkedőben van egy olyan koncepció, mely szerint az afrikaiaknak nem a mi fejlődési utunkat kellene imitálni az iparosítás erőltetésével, hanem inkább a szolgáltatásokra koncentrálva léphetnének ki a szegénységből. Mi a véleményed, segíthet-e ebben a turizmus? Válhat-e akár húzóágazattá is, mint Délkeket-Ázsiában?
Egyértelműen igen. Csak legyen vége a COVID 19 pandémiának.
Szerinted Afrikában miért nem jellemző a hátizsákos turizmus? Miért nem törekednek a kormányok arra, hogy kiépítsék a nomádabb utazók számára az infrastruktúrát? Engem például sokkoltak a botswanai, tanzániai, ruandai nemzeti parkokban, szállodákban tapasztalt árak. Namíbiában, ahol sok a német turista, már sokkal felkészültebbek voltak arra, hogy nem minden turista milliomos.
Talán az is érvényes, hogy a nomád turista olcsóbb, tehát kevésbé őrzött helyen alszik meg. Tömegközlekedési eszközöket választ és használ. Olcsóbb, helyi éttermekben étkezik, tehát egészségügyi szempontból a saját egészsége számára is nagyobb kockázatot vállal, és turisztikai szempontól is nagyobb kockázatot jelent. Előbb lehet diarrheás például, vagy keveredhet bele önhibáján kívül balesetbe, mint egy olyan utazó, aki drágább árfekvésű hotelt fizet meg, vagy akit privát, jó állapotban lévő négykerékmeghajtású terepjáróval, profi szervezés mellett furikáznak.
Mielőtt a koronavírus-járvány elkezdődött, már kezdett megváltozni a magyar közvélemény következetes félelme az Afrikába utazástól, én legalábbis így tapasztaltam. Szerinted ez a járvány visszafordítja a. kedvező változásokat, tehát ismét kevésbé mernek majd Afrikába menni az emberek a koronavírustól való félelmükben?
Ezt senki sem tudja pontosan megjósolni. Vélhetően az egészségügyi szolgáltatás minősége, az utazási idő hossza, a távolság a koronavírus után is befolyásolni fogja az utazók döntéseit.
A fotót kész0tette: dr. Pongrácz Tibor
Ugyanakkor Afrikában számos olyan hely van, szavannák, szafari helyek, izolált szigetek és privát partok, ahol kevés kontaktusszámmal is megvalósulhat egy családi nyaralás, üdülés. Ez viszont előnyt is jelenthet Afrikánk a pandémia után…
Egyébként a lehető legvadabb teóriákat olvastam arra nézve, hogy miért nem pusztít a koronavírus Afrikában, Dél-Afrika kivételével, kezdve azzal, hogy fiatalabb a népesség átlagéletkora addig, hogy más vírusok, amelyekkel korábban találkoztak, ellenállóbbá tették őket. Neked van erre valami teóriád, hogy miért nincsenek tömeges fertőzések az országok nagy részében?
Nincsen, és nem is mernék ebben nyilatkozni.
Szerinted miben más Afrikába utazni, mint bárhova máshova? Mi az a plusz, ami miatt érdemes afrikai desztinációt választani?
Az utasaim és saját tapasztalatom alapján úgy ítélem meg, hogy Afrika valóban új ingereket, valóban újszerű élményeket, mást, különlegeset tud adni. Sok olyan utasom volt, akik már körbeutazták a földet. Jártak Ázsiában, Dél-Amerikában stb. Afrikát hagyták utoljára. Még ők is ujjongva fogadják egy baobab-erdő elemi látványát, vagy tapsolják végig egy djembe dobszólóval kísért fergeteges folklór show akrobatikus táncelemeit az Atlanti-óceán partján.
A fotót készítette: dr. Pongrácz Tibor
Tágra nyílt szemekkel pásztázzák az ismeretlen alapanyagokat a piacokon, és szívják magukba az afrikai városi utcaképek színes, zsigeri hangulatát és kérdeznek, kérdeznek, kérdeznek…
Neked, mint utazás-szervezőnek milyen tapasztalataid vannak a különböző országokkal? Én például úgy láttam, hogy míg Etiópiában az idegenvezetőnk vért izzadt, mert folyton mindent újra kellett szerveznie a helyiek nemtörődömsége miatt, Tanzániában és Ruandában egész jól boldogultunk magunk, tudtunk a helyiekkel kommunikálni és önállóan szervezkedni. Egyszóval mennyire stresszes az utazásszervezés Afrikában? Türelmesek-e az utasok, ha problémák adódnak?
Honlapunkon és az utazást megelőző úgynevezett csoportfelkészítő találkozók alatt is hangsúlyozzuk, hogy a kinti kollégáink szakmai felkészültsége, időérzéke eltér attól, amit turisztikában Európában, de még Egyiptomban vagy Tunéziában is tapasztalhattak utasaink. Számos technikát alkalmazunk, hogy az utazásszervezést a leggördülékenyebbé tegyük. Kezdve attól, hogy igyekszünk a legjobb buszsofőröket, helyi kísérőket, szállodákat lojálissá tenni. Sokukkal a kezdetektől fogva együtt dolgozunk. Ha valami nem válik be, váltunk, de ami bevált, azt igyekszünk megtartani. Számít az is véleményem szerint, hogy több kinti partnerünkkel a londoni vagy madridi, berlini Világturisztikai Szakvásárokon ismerkedtünk meg, és alapos referenciákkal rendelkeznek. De bevett stratégiánk például, hogy a magyar nyelvű kísérők mellett van egy helyi koordinátor, akinek az a feladata, hogy az aznapra és másnapra eső programelemet előszervezze. Tehát például egy hotelbe csekkolás előtt 3 nappal, 1 nappal, 3 órával, 30 perccel és 3 perccel is felhívja a recepciót, hogy éppen merre tartunk, mikor érkezünk, mit várunk el a check-innél. Tapasztalatom szerint egyébként Kelet-Afrikában jóval könnyebben lehet szervezni, mint Nyugat vagy Közép-Afrikában.
Szerinted fontos-e, hogy Afrikába olyan vezetővel utazzunk, aki ismeri a helyi viszonyokat? Végülis nem feltétlenül a kulturális értékek miatt utaznak az emberek, sokan a szafari-tengerpart kombinációt preferálják.
Ha valaki kifejezetten nyaralásra, üdülésre vágyik egy kényelmes szállodában, tengerparttal, beszéli a helyi idegen nyelvet, le tudja szervezni magának a fakultatív programokat, akkor nem feltétlenül szükséges a helyi vezető alkalmazása. Ha viszont körutazásra indul, itinerje érint különböző városokat, vidéket, falvakat, tájakat stb. akkor mindenképp javaslom. Egy plusz biztonsági, és kényelmi faktort biztosít, egy jó helyi vezetővel számos kellemetlen helyzet elkerülhető, illetve folyamatosan segít a minket körülvevő, és az otthoni megszokottól gyakran igen eltérő flóra, fauna, társadalmi, kulturális és gazdasági környezet megértésében.
Nemrég voltál a kislányoddal Tanzánia Mafia-szigetén hosszabb ideig. Találkoztatok más turistákkal vagy csak ti voltatok ilyen vállalkozó szelleműek? Utat törtetek-e olyanoknak, akik az utazási korlátozások közepette is szívesen jönnének-mennének? És melyik az Utazz Afrikába következő tervezett útja, amelyhez lehet csatlakozni?
Valóban, július közepétől szeptember elejéig kint voltunk Tanzániában, Mafia-szigeten. Járvány alatt utaztunk, és kint alig hallottunk a betegségről, ahogy a sziget is COVID-mentes. Olyan utazókkal találkoztunk kint, akik hosszabb időre rendezkedtek be a szigeten, és olyanokkal is, akik Tanzániában élő külföldiek, de átjöttek egy hosszú hétvégére búvárkodni, horgászni, megnézni a cserepesteknősök kelését. Idén télre mi egy ajánlattal készültünk. Partnerünk, az öt csillagos boutique luxus lodge, a Kinasi Lodge rendkívül jó árat kínál azok számára, akik hosszabb időt szeretnének eltölteni kint. Tehát ha valaki „menekülne” a COVID elől, a tél elől, és home office-ból tud dolgozni, elmehet egy olyan paradicsomi helyre, ahol van gyors net, Indiai-óceánra néző bungalow, luxus környezet, és több, mint 20 fakultatív program a búvárkodástól a cetcápa lesig. Mi egyébként már 2022 elejéig kidolgoztunk útjainkat, melyek megtekinthetők a www.utazzafrikaba.hu oldalon. Sőt, mindegyik utunkra anyagi kockázat nélkül már jelentkezni is lehet.
A járvány alatt viszont – visszatérve a gyökerekhez- az utazási iroda átalakult Afrika Galériává, így akinek hiányzik Afrika hangulata, amíg nem utazhatunk, az mindenféle eredeti afrikai kézművesterméket megtalálhat boltunkban is, vagy az afrikagaleria.hu webshopban.
A fotót készítette: Lantai-Csont Gergely
Végül egy igazán személyes kérdés. Vagy inkább kérdések:-) Mi a kedvenc országod, kulturális eseményed, ételed, látnivalód a kontinensen? Mi volt a legkülönlegesebb afrikai élményed?
Kettőt, sőt hármat emelnék ki. Elképesztően szeretem a nyugat-afrikai Szenegál fergeteges, felszabadult „foklór-hangulatát”. A djembékkel, korákkal, balafonokkal, tehetséges táncosokkal együtt. A szilveszteri szenegáli kulturális estek a legjobb bulik, ahol valaha részt vettem. Nem véletlenül 2013 óta töretlenül ez a legsikeresebb utunk, minden évben. A dél-algériai Szahara világ olyan látványvilág, ami számomra felülmúlhatatlan eddig az Afrika élményeim között. A páratlan élményhez sokat hozzátett tuareg kísérőink kedvessége, és Dr. Lassányi Gábor csoportkísérő kollégám felkészültsége, jelenléte. A vízpartok- trópusi szigetek szerelmese vagyok. A tanzániai Mafia-sziget engem nagyon megfogott, a vízalatti világ páratlan. Oda nagyon visszavágyom, pláne október és március között, amikor cetcápa szezon van…
Vélemény, hozzászólás?