You are here: Home » interjúk » Interjú Dr. Mihálffy Balázs sejkkel Maliról

Interjú Dr. Mihálffy Balázs sejkkel Maliról

1. Kezdjük mindjárt az elején! Hogy lehetsz Mihálffy Balázs néven sejk? Ha jól tudom, még fiatalabb korodban, amikor Kairóban dolgoztál, tanulmányoztad az iszlám vallást, majd áttértél rá. Mi fogott meg a tanaiban, miért döntöttél a követése mellett?

Igen, Kairóban vettem fel az iszlám vallást, miután lefordítottam a Koránt és lehetőséget kaptam az Al-Azhar iszlám tudományok fellegvárában tanulni Dzsad Al-Haqq Ali Dzsad Al-Haqq fősejksége idején. Ő nevezett először sejknek, de az iszlám világon belül Abdel Rahman néven ismernek, Mihálffy Balázsként nem. Először az iszlámot, mint tanítást ismertem meg a Korán-fordítás révén. Ez csak akkor nyílik meg számunkra, ha elvonatkoztatunk a napi eseményektől és próbáljuk az alkotó, tehát Isten logikájából értelmezni az Írást. A napi politika ezt kiragadja ebből a rendszerből és az ember logikai rendszerébe helyezi. Ekkor történnek a bajok. Ha az alaphelyzetet értjük, akkor az iszlám hívó szavának nehéz ellenállni.

2. A nevedhez kötődik a Korán magyarra fordítása. Hogyan sikerült elsajátítanod a nyelvet (jómagam nyolc évig próbálkoztam, de csak egy alapfokú nyelvvizsgával lettem gazdagabb)?

Gödöllőn tanultam az agráron. Kollégiumban laktam, ahol a szobatársam egy szudáni fiú volt. Öt éven keresztül ő csak arabul szólt hozzám és rám ragadt a nyelv. Majd ezt követte kiküldetésem Líbiába, Egyiptomba, valamint tanulmányaim az Al-Azharon, ami erős diskurzuson alapult.

3. Önéletrajzi regényed is megjelent 2014-ben a Kossuth Kiadónál, Mosoly a pokolból címen. Ebből kiderül, hogy rendkívül kalandos az életutad. Eleinte Líbiában és Egyiptomban dolgoztál az agrárágazatban, majd a médiában tevékenykedtél különböző arab országokban, utána önkéntesként harcoltál a szerbek ellen és karitatív munkát végeztél Boszniában. 2004-től éltél nyolc éven keresztül szubszaharai Afrikában. Tudatos döntés eredménye volt, vagy véletlenül kerültél a “Fekete Kontinensre”? Mely országokban éltél?

Valóban, 2004-től fordítottam hátat Magyarországnak. Döntésem tudatos volt. A világ sokkal nagyobb, mint ez a kis ország és úgy halunk meg, hogy csak ennek gondolkodási határain belül szemléljük az egész univerzumot. Fekete Afrika mindig vonzott. Egy hely, ahol nem érvényesülnek a fehér világ normái. Hál’ istennek. Mert mi fehérek nagyon el tudunk rontani mindent, amit saját rendszerünkbe illesztünk, ezzel kiragadva embereket, természetet, folyamatokat azok normális medréből. A végén pedig sírunk és menekülünk mindattól, amibe beavatkoztunk. Afrikát is így tesszük tönkre. Nyilván ehhez Afrika belső problémái is hozzájárulnak. Éltem Zambiában, Zimbabwében, Kongóban, Madagaszkáron és Maliban. Azonban számos más afrikai országban is jártam.

 

A KÉPRE KATTINTVA  GALÉRIA NYÍLIK MEG! A KÉPEKET DR. MIHÁLFFY BALÁZS BOCSÁTOTTA RENDELKEZÉSÜNKRE.

4. A könyvedből az is kiderül, hogy Afrikában voltál vállalkozó és fizikai munkás is, még egy gyémántbányában is dolgoztál egy ideig. Mesélnél nekünk, hogy milyen vállalkozásaid voltak? Milyen a napi rutinja egy afrikai kétkezi munkásnak? Fizikailag mennyire megterhelő egy európai ember számára és milyenek a munkakörülmények?

Vállalkozó csak rövid ideig voltam Zambiában, de tönkrementem, így mindent feladtam. Vállalkozóként helyi bányákba szállítottam eszközt, de nem ment jól az üzlet. Ezek után magyar felfogás szerint kalandor, vagy csavargó lettem. Egyik pillanatról a másikra éltem, terveim nem voltak. Tehát úgy éltem, mint az afrikai átlag. A legkeményebb talán Kongó volt, ahol Mbuji-Mayi közelében egy gyémántbányában dolgoztam. Én voltam az egyetlen fehér. 700 méter mélységbe vittek le minket hétfőn és csak péntek délután húztak fel. Ott lenn éltünk szörnyű hőségben, ammóniaszagban, oda hozták le az élelmünket és vizünket. Nem tudtuk mikor van nappal és éjjel. Napi egy-másfél dollárt kerestünk. Az élet csak péntek délutántól vasárnap estig tartott, zsebünkben 7-8 dollárral. Ugye így nem lehet az embernek jövőképe. Hát ez az, amiért Afrikában az élet csak ma van. A holnap lehet, hogy nem jön el. Terjed a HIV/AIDS, és más betegségek, nagymértékű az alkoholfogyasztás, mert minek törődni mindezzel? Ha egy kevés élvezet adódik, ki kell használni.

5. Melyik afrikai ország tetszett a legjobban és miért?

Mindenhol tetszett. Mindenhol harapni lehet a levegőből a spiritualizmust. Ez az a sziget, ahova minden afrikai kiúszik és megnyugvást lel. Ha ez nem lenne, akkor a fizikai lét felőrölne mindent. Minden régióban más és más formáit éltem meg ennek a spirituális létnek, de mindenhol létezik és élő erő. Ez nem olyan, mint Európában a vallás. Ez valami egészen más mélység. Afrikában nincsenek országok. A határok politikai, mesterséges határok, ezért e határok mentén nem tudok differenciálni spirituális lét, hagyomány, törzsi felfogások között, Mégis, ha választani lehetne, akkor Madagaszkárt választanám. Itt keveredik Ázsia Afrikával. Rengeteg vallás, etnikum, kultúra találkozóhelye. Belsőmben érzem hívó szavát.

6. Ha feltehetek egy indiszkrét kérdést is, említetted, hogy gyermekeid is vannak Afrikában. Mely országban élnek és hogyan neveli őket az édesanyjuk (tradicionális afrikai nevelésben részesülnek vagy esetleg bentlakásos iskolába járnak)? Milyen jövőt tervezel számukra, tudsz-e nekik jobb életet biztosítani azáltal, hogy segíted őket vagy esetleg jöhetnek majd Magyarországra továbbtanulni?

Minden gyermekem városban él, konvencionális iskolába jár, de otthon törzsi nyelven kommunikálnak és ismerik a hagyományt. Erőmhöz képest mindenkinek küldöm az iskolára és életre való muníciót. Szeretném, ha a közelemben lennének. De nem szeretném, ha most idejönnének, mert nem ebben a rendszerben szocializálódtak. Nekem is nehéz visszailleszkedni ebbe a természettől teljesen elrugaszkodott fehér világba. Nekik mindez érthetetlen lenne. Azt szeretném, hogy boldog lenne a gyermekkoruk. Majd ha egyetemre járnak, azt már szeretném, ha Európában tennék.

7. Térjünk rá arra, amikor Maliban éltél 2009 és 2012 között. Nagyjából 2012-ben, a líbiai polgárháború végén kezdett bonyolódni a helyzet az országban, amikor a fegyverhez jutott tuaregek az Anszar ad-Dín terrorszervezettel karöltve meghódították Észak-Malit. Milyen előjelei voltak annak, hogy valami készülődik? Például lehetett-e tudni 2012. március 22 előtt (ekkor távolították el puccsal az elnököt), hogy valami készül?

A tuareg AZAWAD szervezet már hosszú évtizedek óta el akart szakadni a központi irányítástól. Afrikában olyan nincs, hogy ki mit akar. Olyan viszont van, hogy a nagypolitika függvényében ki mikor, mire kap lehetőséget. 2012-ben éppen Sanogo százados kapott (külső) támogatást a mali elnök elleni puccsra, és ezzel párhuzamosan a szakadár etnikai és vallási (???) szervezetek északon támadásba lendültek. Előjelek mindig voltak, hiszen északon az emberek sivatagban, szárazságban, élelmiszerhiányos környezetben senyvedtek. Ezt a helyzetet nem saját tétlenségüknek és természeti tényezőiknek, hanem a központi hatalom kirekesztő politikájának tudták be. Csak idő kérdése volt, hogy mikor, ki manipulál ebből konfliktust. No de ez van mindenhol a világban.

8. A mali társadalom hogy áll a tuaregek függetlenedési kísérleteihez? Ha jól tudom, ez nem az első eset volt, hogy megpróbáltak elszakadni a központi hatalomtól és saját területet az ellenőrzésük alatt tartani.

A mali társadalom 90%-a él afrikai, feketék lakta déli területeken és 10%-a az északi sivatagos részen. Bár területileg ez a két rész hozzávetőleg egyenlő, de etnikailag és élhetőség szempontjából a 90-10% arányszám jól mutatja a realitást. Ma nem lehet kinyilatkoztatni nagy alapigazságokat, tehát nem lehet tudni, alakul-e új országhatár, vagy sem. Azt azonban lehet tudni, hogy ezeket a kérdéseket sohasem az ott élő népek döntik el.

9. Egyáltalán mit értünk azon, hogy mali társadalom, lehet-e egységről beszélni, amikor annyi népcsoport van ( 50% mande, 17% fula, 12% szenufo, 10% tuareg, 6% songhai)? Ezek a népcsoportok megértik egymás nyelvét? Elfogadják egymás szokásait?

Maliban a hivatalos nyelv a francia és a bambara. A többi nyelvet is lehet szabadon használni. Az emberek egymás iránti toleranciája hagyományokon és gazdasági viszonyokon alapszik. Vannak törzsek, akik történelmileg szövetségesei egymásnak, de vannak olyanok is, akik egymásra vadásztak és rabszolgának adták el a másikat. Igaz, az is előfordult, hogy maga a törzsfőnök adta el saját törzsének egy részét. Tehát bonyolult összefüggések határozzák meg a társadalmi viszonyokat, nehezen ítélhető meg európai szemlélet alapján. Ha a gazdasági viszonyok megfelelő életet biztosítanak az embereknek, akkor a tolerancia határai kitágulnak. Ellenkező esetben pedig felbukkannak a sérelmek. Ez fejlett kultúrákban is így van, csak nem szívesen beszélünk róla.

 

10. Milyen az infrastruktúra Maliban? Hatalmas ország, mintegy 13x-14x akkora, mint Magyarország és jó része sivatag. Emiatt nem sikerül a mai napig ellenőrzés alatt tartani az északi országrészt, kiszorítani onnan a terrorszervezeteket?

Pár főútvonalat leszámítva az úthálózat rossz. Infrastruktúra gyakorlatilag ott alakult ki, ahol a gyarmatosítónak szüksége volt rá, vagy a külföldi befektetőnek szüksége van rá napjainkban. Ez nem helyi döntés. Ahol nincs ásványkincs, stratégiai jelentőségű terület, vagy bármi más, ott Afrika a kőkorszakot idézi. Ahol van, ott beköszönt a 21. század. A kettő között pedig szakadék tátong. Ez jelentkezik infrastruktúrában és tudatban egyaránt.

11. Vannak-e nagy gazdasági, életvezetési különbségek az ország egyes részei között? Ezek a regionális különbségek hozzájárulnak-e pl. a tuaregek függetlenségi törekvéseihez?

Igen, vannak. Bár a tuareg függetlenség nem képezi Mali legfőbb gondját, de mindenképpen számottevőek a különbségek. Én a tuareg törzsek dolgát (bár mindenképpen biztonsági fenyegetést jelent) nem tartom olyan súlyos problémának, mint az ország GDP-jének jelentős visszaesését, Bamako és nagyvárosok intézményrendszerének erózióját, és a radikális iszlamisták miatti biztonsági kockázatokat. Mali Nyugat-Afrika fejlett demokráciája volt még öt évvel ezelőtt. Most pedig egy labilis gazdaságú, bizonytalan rendszer.

12. Van-e társadalmi támogatottsága szerinted a terrorista csoportoknak északon?

Nem hiszek az elvekben. Mindig annak van társadalmi támogatottsága, amibe pénzt, muníciót és megfelelő kommunikációt tesznek. Ezt pedig Afrikában saját erőből egy helyi társadalmi csoportosulás sem képes összehozni.

13. Maliban voltál-e még, amikor a franciák által indított Operation Serval elkezdődött? Mi a véleményed erről a misszióról?

Akkor már nem voltam ott. Véleményem szerint a franciák amerikai befolyás alatt állnak. Bár külső szemmel Mali frankofón és erős francia érdekviszonyok lelhetők fel az országban, de a mai Franciaország önerőből a nyugat-afrikai érdekérvényesítést ellátni képtelen. Az Amerikai Egyesült Államok is jelentős szereppel bír az országban. Csak az Amerikai Egyesült Államok képes egy növekvő gazdasági kihívást jelentő Kínával és Indiával szembenézni az afrikai logisztikai bázisokért folytatott harcban. Ebben a mai Franciaország ugyan még jelentős, de mindenképpen mellékszerepet tölt be.

14. Milyen a helyzet most Maliban? Olvastam, hogy korábban akár évi 200.000 turista is megfordult az országban, de 2012 óta sajnos utazásra nem ajánlott ország (és nem csak a Magyar Külügy véleménye szerint). Pedig csodálatos látnivalók vannak: a dogon falvak a Bandiagara térségben, a Djennéi Nagymecset, Askia sírja, a titokzatos Timbuktu…Régen a Niger folyón hajózva fedezhették fel az országot az érdeklődők. Szerinted mostanában lehet-e menni és ha igen, milyen kockázatokkal jár?

A turizmus visszaesett, Maliban a biztonsági kockázat nagy. Adminisztratív akadálya nincs egy Maliba tett kirándulásnak, de észak felé közeledve nem tudni, kinek jut eszébe egy emberrablás, hiszen túszokért jó pénzt fizetnek. Arrafelé az emberrablás több évezredes foglalkozás, csak ma beszélünk róla irtózva, holott ősidők óta létezik. Sivatagi népeknél ez egy bevételi forrás. Csak akkor nem vesszük észre, ha az adott ország erős központi hatalommal bír és ezeket a „tradicionális foglalkozásokat” elnyomja. Most nem nyomja el, mert a központi hatalom gyenge.

Plusz egy: Miből élnek az emberek Maliban, milyen tradicionális és modern foglalkozások vannak? Milyen az életszínvonal vidéken, illetve a fővárosban/nagyobb városokban?

Minden vidéknek van valamilyen jellegzetessége. Pamutszövés, fafaragás, kovácsolás, jellegzetes nemez- és ruhakészítés, stb. Ma, amikor nincs turizmus, minden átalakul. „Aki kapja, marja”-alapon minden szóba jöhet, ami a napi betevőt szolgálja. Ilyenkor felértékelődik a család, a törzs szerepe, mert az ember egymaga nehezen tud szembenézni ezer kihívással.

 

 

A Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének (MTA KRTK VGI) tudományos munkatársa, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Gazdasági és Közpolitikai Tanulmányok Tanszékének adjunktusa

http://afrikablog.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.