Bevezetés

A 18. századtól kezdve az ipari forradalom alapvetően változtatta meg a gazdaságot és az emberi társadalmak természethez fűződő viszonyát és mindennapi életét. Ez a folyamat természetesen máig sem állt meg, ugyanis ma már a gazdasági szakemberek a negyedik ipari forradalomról beszélnek. Hogyan zajlott le ez az átalakulás, iparosodás Afrikában? Egy nemrégiben megjelent tanulmánykötet (Industries without smokestacks) szerint Afrikának a füstölgő gyárkéményekkel jellemezhető iparágak helyett  a füstmentes szektorokra kellene építenie.

Afrika iparosodása újragondolva

2030-ra a világ legszegényebb rétegének több mint 70%-a az afrikai kontinensen fog élni, ezért a gazdasági növekedés felgyorsítása kulcsfontosságú lenne a kontinens jövedelmének növelése érdekében. Azaz olyan gazdasági tevékenységeket kellene létrehozni, amelyek képesek a nagyszámú szakképzetlen munkaerőt foglalkoztatni, illetve amelyek az innováció révén növelhetik Afrika versenyképességét és termelékenységét.

A strukturális átalakulás a növekedés kulcsfontosságú mozgatórugója. De mit is értünk alatta pontosan? Napjaink fejlett országainak gazdasága egykor ugyanúgy a mezőgazdasági szektorra épült, mint most Afrika országainak nagy részéé.

Forrás:AEFJN

Ahogy a mezőgazdaságban egyre hatékonyabb módszereket alkalmaztak, és növelték a termelékenységet, munkaerő szabadult fel. Ez a munkaerő általában a feldolgozóiparba áramlott, amely jelentős tömegeket tudott felszívni. Egy újabb fázisban a megnövekedett keresetek és életszínvonal hatására a szolgáltatások iránti kereslet is megnőtt, így napjainkban már a tercier (szolgáltató) szektor vált a fejlett gazdaságok egyik motorjává. Afrika azonban teljesen eltérő fejlődési utat követ(ett). 2014-ben a feldolgozóipar GDP-arányosan a szubszaharai afrikai országokban csak 10% körül mozgott, pontosan ott, ahol az 1970-es években is. Tehát valamilyen ok(ok)ból a feldolgozóipar nem tudott igazán jelentőségre szert tenni a kontinensen.

Pedig a gyarmatosítás végével kedvező folyamatok indultak be. A munkaerő a hatvanas-hetvenes években a kevésbé termelékeny mezőgazdasági szektorból a termékenyebb feldolgozóipar felé kezdett áramlani. 1960 és 2010 között az agrárszektorból kiáramló munkaerő mintegy 18%-a az iparba áramlott, amelynek 88%-a feldolgozóiparban helyezkedett el. Ebben az időszakban a feldolgozóipart az informális kisvállalkozások dominálták, amelyek a technológiai színvonaluk, piaci-gazdasági kapcsolataik és pénzügyi forrásaik révén rendkívül alacsony termelékenységűek. Így a megnövekedett foglalkoztatotti létszám ellenére 2010-re az ipar GDP-hez való hozzájárulása csak kis mértékben nőtt.

A mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő 82%-a pedig az iparénál alacsonyabb termelékenységű tercier szolgáltató szektorban helyezkedett el, ami  a termelékenység csökkenéséhez vezetett, ugyanis a szolgáltatásokat is az alacsony technológiai színvonalú informális szektor uralta. Tehát egy fejlődési lépcső kimaradt: nem azért áramlottak a szolgáltatóipar felé az emberek, mert az iparban is fokozódott a termelékenység, illetve növekedtek a bérek és az életszínvonal. A szolgáltatóipar a mezőgazdasági szektor egyetlen reális alternatívája, hiszen a feldolgozóipari munkahelyekből elenyészően kevés van.

Call center Nairobi-ban, Kenya fővárosában Photo/ANTHONY KAMAU

Emiatt az iparosodást Afrikában valószínűleg újra kell gondolni. Erre számos kutató is rámutatott, akik szerint a klasszikus feldolgozóipartól eltérő tevékenységekkel, például idegenforgalommal vagy élelmiszer-feldolgozással unortodox iparosodást lehet és érdemes véghez vinni Afrikában. Ez nemcsak a gyors kelet-ázsiai növekedés korszaka óta bekövetkezett globális iparszervezési változásokat tükrözi, hanem Afrika számára is egyedülálló előnyöket hozhat. Ezek a „füst nélküli iparágak” új lehetőségeket kínálnak az afrikai kontinens növekedésére az elkövetkezendő évtizedekben.

A hagyományos ipart helyettesítheti a turizmus?

A 21. századra az idegenforgalom fontos hajtóereje a gazdasági növekedésnek szerte a világon. 2014-ben az idegenforgalmi ipar becslések szerint 277 millió munkahelyet biztosított és a globális GDP mintegy 9.8 százalékát adta. A turizmus fejlesztési hatása túl kevés figyelmet kap, mivel nehezen mérhető. Az idegenforgalmi szektor számos különböző iparágból tevődik össze, beleértve a szállást, élelmiszer gyártást, szállítást, szabadidős szolgáltatásokat.

Szubszaharai Afrikában a turizmustól függő munkahelyek száma megközelítőleg 680 ezerre tehetők, illetve az élelmiszer-és italipar mintegy 36%-a közvetlenül a turizmushoz kapcsolódik.

Táncosok előadása egy tradicionális faluban Szváziföldön, Forrás: Christoph Riedl, wikipedia

2016-ben több mint tízmillió turista látogatott el Dél-Afrikába, messze többen, mint az egész szubszaharai Afrikába. Az idegenforgalom ebben az országban a GDP körülbelül 3%-át teszi ki. Tanzániában a koronavírus-járványt megelőzően az idegenforgalom több mint kétmilliárd dollár közvetlen éves devizabevételt hozott az országnak, közvetlenül és közvetetten hozzávetőlegesen a GDP 14%-ához járul hozzá. Etiópia nemzetközi turistaérkezéseinek száma 2005-2013 között megháromszorozódott, 227 ezerről 681 ezerre nőtt. A nemzetközi turisztikai és utazási bevételek szintén megháromszorozódtak ugyanebben az időszakban. 2015-ben az utazási és idegenforgalmi ágazat a GDP mintegy 11,3%-át és a teljes foglalkoztatás 9,8%-át adta.

Csupán ezen néhány kiemelt desztináció rövid jellemzése is mutatja, hogy az afrikai turizmusban hatalmas potenciál rejlik. A kontinens országainak többsége (többek között Botswana, Tanzánia, Ruanda)  „nagy értékű, alacsony sűrűségű” turisztikai politikát folytat, amelynek célja, hogy idővel „csúcskategóriás” turisztikai célponttá váljanak. Egyelőre azonban a kontinens turisztikai szolgáltatásainak jelentős része nem felel meg a fejlett országokból érkező utasok igényeinek. Igaz, ezzel párhuzamosan kiépülőben van egy luxusigényeket szolgáló infrastruktúra, ennek megfizetése azonban kevesek kiváltsága.

A koronavírus-járvány a turizmusban keserű tanulságokkal szolgált, hiszen a szolgáltatóiparban működő munkahelyek jó része “szünetel”, és csak kevés szolgáltató engedhette meg magának az alkalmazottak rendszeres fizetését bevételek híján.

Konklúzió

A Világgazdasági Fórum (World Economic Forum) becslései szerint az afrikai kontinens műszaki infrastruktúrájának állapota alapján nem áll készen a negyedik ipari forradalmon alapuló gazdasági szerkezetváltásra. Környezeti szempontból ez a lemaradás akár előnyt is jelenthet Afrika számára, ugyanis lehetősége van arra, hogy a nyugati világ fenntarthatatlan műszaki fejlődési pályáját elkerülve környezeti szempontból fenntartható megoldásokat széles körben keressen és valósítson meg.

Összességében elmondható, hogy nem feltétlenül a feldolgozóiparra kell korlátozódnia a magasabb termelékenységű szektoroknak, és ezt Afrika jól példázza. Többek között az agrár-ipari termelés és a turizmus is a termelékenység és az export növekedésének lehetőségét kínálja. A „füstmentes iparágak” egy része remélhetőleg képes lesz felszívni Afrika növekvő városi munkaerejének nagy részét és lehetőséget kínál egy új, a klasszikus fejlődési úttól merőben eltérő strukturális átalakulás felé. A 21. századi afrikai gazdasági fellendülés, átalakulás talán nem fog hasonlítani a korábbi, (kelet-ázsiai) fejlődő országok átalakulására, diverzifikáltabb lesz, és a magas termelékenységű gazdasági tevékenységek szélesebb körét érinti majd.