Még a bányászat is visszaesett..
Zimbabwe ásványi anyagokban is gazdag: hatalmas vas-, nikkel-, platina-, szén-, króm-, azbeszt-, gyémánt, tantál- és aranylelőhelyekkel rendelkezik. Azonban éppen a kétezres évek elején, amíg a világgazdaság felívelőben volt és Kína nyersanyagéhsége táplálta a nyersanyagokban gazdag országok gazdasági fejlődését, Zimbabwe bányáiban visszaesett a kitermelés. Habár az ország minimum évi 25 tonna arany kitermelésére lenne képes, és az arany ára folyamatosan magas (tehát megérné többet termelni), 2014-ben mégis csak 13,9 tonnát sikerült kitermelni.
Zimbabwei férfiak aranyat mosnak Bulawayo közelében
A kétezres évek első felében 35 év gazdasági fejlődését tették tönkre: a GDP 2000 és 2007 között 43(!) százalékkal csökkent.
Hiperinfláció
Amikor Zimbabwe függetlenné vált 1980-ban, dollárja erősebb volt az amerikai dollárnál. A kilencvenes évek végére azonban elszaladt az infláció, és a hiperinfláció csúcsán, 2008-ban a valutaromlás üteme elérte az 500 milliárd százalékot és ezzel megdöntötte az 1946 óta fennálló világrekordot (amelyet Magyarország tartott hat évtizeden keresztül).
Egy fiatal milliárdos
Robert Mugabe zimbabwei elnök kormánya és a Zimbabwei Jegybank az Amerikai Egyesült Államok, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió szankcióit (amelyeket éppen a földreform erőszakos vonásai indokoltak) okolta a hiperinflációért, de valószínűleg más tényezők is szerepet játszhattak:
- a Mugabe-kormányzat részt vett „Afrika világháborújában” vagy más néven a második kongói háborúban, a hadi kiadások finanszírozása érdekében pénznyomtatáshoz folyamodott
- a kormány szerencsétlen gazdasági intézkedései, a rosszabbodó gazdasági helyzet aláásták a zimbabwei dollárba vetett bizalmat
- Zimbabwe az egyik legkorruptabb ország (a Transparency International Corruption Perceptions Indexének helyén áll– 175 országból), a korrupciós pénzeket, a személyes meggazdagodást is pénznyomtatással igyekeztek finanszírozni
2009 után bekövetkezett a dollarizáció (a pénzfunkciók egy részét a széles körben ismert, használt, elfogadott nemzetközi pénz vette át): amerikai dollárt használt a gazdaság, a zimbabwei dollár olyannyira elértéktelenedett, hogy hivatalos kibocsátása is megszűnt. 2015. június 15-től a zimbabwei dollárok amerikai dollárra válthatók: 75 billiárd zimbabwei dollárért adnak 5 amerikai dollárt… A hiperinfláció egyébként tovább fokozta a korrupciót: a hivatalos és feketepiaci árfolyam között 2007-ben ezerszeres volt a különbség. A politikusok hivatalos árfolyamon váltva, néhány száz vagy ezer dollárért kúriákat építtethettek. A dollarizációt gyors gazdasági visszarendeződés követte, ennek ellenére 2007-re több mint kétmillió ember hagyta el Zimbabwét, nagy részük a környező fejlettebb országokba költözött (Dél-Afrika, Botswana). A migrációs folyamat már a kilencvenes évek elején megkezdődött, de a kétezres évek elejére olyannyira felgyorsult, hogy az 1980 után képzett orvosok és nővérek 80 százaléka elhagyta az országot, és az állami közigazgatás képzett szakemberei is nagy arányban távoztak.
A földreform hosszú távú következményeinek értékelése
Összességében azonban mégis túlzás lenne azt állítani, hogy a földreform teljes bukás: nem igaz, hogy csak a befolyásos ismerőssel bírók jutottak birtokhoz, mint ahogy az sem igaz, hogy teljes egészében összeomlott a mezőgazdasági termelés. Az viszont egyértelmű, hogy a termelés és az életszínvonal is visszaesett, de sikerült 6000 fehér ember földjét (még ha rendezetlen és ad hoc módon is, de) átadni 245.000 feketének. Sokan már 1980-ban letelepedtek, de a legtöbben csak a kétezres évek radikális reformjai után. Ilyen hatalmas változások után óhatatlan volt a törés, és az új farmereknek is időre lesz szükségük, amíg beletanulnak a földművelésbe. Fontos hangsúlyozni, hogy annak idején a fehér farmereknek is jelentős anyagi segítségre volt szükségük a kormánytól a termelés beindításához, és még így is csak mintegy harmaduk vált sikeres gazdálkodóvá.
Dohánytermelők a Mutua-farmon, Közép-Zimbabwéban
A zimbabwei földreform most már nem visszafordítható, egy-két évtized elveszett az ország gazdasági fejlődéséből, de cserébe lassan visszatérnek az 1990-es termelési szintek (amelyek a hatalmas területű fehér farmok idején jellemezték az országot), és a fekete farmer-lakosság fokozatosan emeli életszínvonalát, támogatással pedig nemsokára képes lesz a piacra is kilépni termékeivel, akkor pedig új korszak kezdődhet Zimbabwe számára.
Furcsa, a bukásnak több fokozata is létezik, nem tudtam.
A bukás az bukás. Meg lehet nézni mi történt Zaireban (ma R.D. CONGO) 1973-ben történt Zairizálás (államositás) után. Máig nem sikerült helyre hozni a dolgokat, sok belsö háboruskodás és több milliós emberáldozatok után.
A legrombolobb hatása az államosításnak nem az, hogy a fehérektöl elveszik a földeket és hozzá nem értö benszülötteknek adják azokat át, darabokra osztva. A nagyobb kár és ezt nem lehet felmérni, abbol ered, hogy az egész rendszer, amely a megsemmisitett tulajdon viszonyt kiszolgálta teljességben megszünik. Itt a bank renszerre, beszállitokra, vevökre és több a gazdálkodásban fontos, mondhatjuk, létfontosságú szereplökre utalok. Minezeket, akaratlanul, inkább tudatlanságbol, a hatalom megtartása céljábol, ugyanúgy szétromboltak. Az ország lakosságát nyomorba taszitották évtizetekre.
Ezeket a tetteket szépitgeti a szerzö avval, hogy nem volt teljes a bukás. Történelmi skálán nehány evtizedek, csak pillanatoknak tünnek, az idö majd mindent tisztit egyszer.
Én is hiszek abban, hogy Zimbabvé, az egész Afrika, újra fontos tényezövé válik, egyszer majd, de nem a mai szereplökkel.
Ami történt Congoban, fog megtörténni Zimbabvéban is. Leszükitve it csak idézek egy mondást ami Zaire-bol (Congo) ered.
Ez igy hangzik, a Zairizánálás (államisitást) követöen mondták, “a megundorodott, tönkre tett emberek, mind elhagyták az országot, az undoritók maradtak és ujabbak is csatlakoztak hozzájuk”.
Több nemzedékre lesz szükség ahhoz, hogy mind ez megváltozzon.
Közben a nyomorba taszitottak és abban élök nem is kerülnek figyelembe, a szerzö meg sem emlitette, hogy ök vannak a nagy többségben. A statistkai adatokkal mindenki csináljon azt amit akkar, de fontosnak tartja megjegyezni, hogy “nem volt teljes a bukás”, ez nem hangzik igaznak, ez félrevezetés.
Kedves József!
Azzal bizonyára Ön is egyetért, hogy a gyarmatosítás idején kialakított tulajdonviszonyokat nem lehet hosszú távon fenntartani, mert olyan hatalmi helyzetet tükröznek, amely napjainkra gyökeresen megváltozott. Az persze már más kérdés, hogy a földreformot megkérdőjelezhető módszerekkel (jambanja) és túl rövid idő alatt hajtották végre. Nyilvánvaló, hogy a helyi lakosságnak egyelőre nincsenek meg a nagygazdálkodáshoz szükséges ismeretei, de ahogy a posztban is említettem, eleinte a fehér farmereknek is támogatásra volt szüksége és így is csak harmaduk vált sikeressé. Ezért még korai lenne megítélni, hogy hosszú távon hogyan boldogulnak majd az új zimbabwei földtulajdonosok. Habár az ország gazdaságtörténetében nagy visszaesést hozott, véleményem szerint a földreform éppúgy szükséges és elkerülhetetlen lépés volt, mint annak idején Magyarországon a rendszerváltás.