Namíbia nyersanyagai és kitermelésük
Már szóltunk a blogon arról, hogy a nyersanyagokban gazdag országokat több veszély is fenyegeti. A holland kór lényege, hogy a kitermelő ágazat miatt beáramló nagymennyiségű valuta miatt a helyi pénz erősödhet és a felívelő kitermelő szektorba áramló munkaerő és pénz visszavetheti a többi iparág fejlődését (pl. feldolgozóipar vagy mezőgazdasági szektor), ez pedig egysíkúbbá teheti a gazdaságot. Az alábbi posztban arra kérdésre keressük a választ, hogy a holland kórnak lehet-e szerepe abban, hogy a namíb gazdaságot a kitermelőipar túlsúlya jellemzi, és a kormány erőfeszítései ellenére a feldolgozóipari kapacitások kisebb jelentőséggel bírnak.
Namíbia kitermelő szektora hagyományosan fontos szerepet tölt be az ország gazdasági fejlődésében. Mire az ország kivívta függetlenségét 1990 márciusában, már jól működő kitermelő iparral rendelkezett, amely Namíbia jelentős gyémánt és urániumkészleteit hozta felszínre, illetve kisebb réz-, cink- és ólomtartalékait aknázta ki. Az 1990-es évek elején még csak néhány nemzetközi kitermelő nagyvállalat, a De Beers, az Anglo American és a Rio Tinto működtek az országban, és tevékenységükkel a namíb GDP mintegy 20%-át állították elő, 14.000 embert foglalkoztatva.
Ehhez képest az elmúlt huszonhat évben a kitermelő szektor sokkal nemzetközibbé vált, ausztrál, kanadai, kínai, francia, izraeli, brit és dél-afrikai befektetők is jelen vannak a piacon. A nagyfokú gépesítésnek köszönhetően a kitermelő ágazat csak 7900 embert foglalkoztatott, és a GDP 14%-át állította elő 2014-ben. Ugyanakkor az alacsony alkalmazotti létszám félrevezető lehet: szakértők megállapították, hogy minden egyes kitermelő-iparban foglalkoztatott munkás vagy beszállító mintegy öt-hét másik embert tart el keresetéből, tehát áttételesen mintegy 40-55.000 fő él a bányászatból napjainkban Namíbiában.
Namíbiában rendkívül magas a munkanélküliség, Forrás: szerző fotója egy fővárosi áruházlánc bejáratáról, amely azt jelzi: nincs munkaerőfelvétel, Windhoek, 2016. február
Ha a fenti adatokból azt a következtetést vonnánk le, hogy az ország nyersanyagfüggősége az idők folyamán csökkent, nem feltétlenül lenne igazunk, ugyanis a kitermelőipari kapacitásokkal szemben a feldolgozóipar szinte teljes egészében hiányzik az országból. Holott a mindenkori namíb kormányok számos intézkedéssel igyekeztek és igyekeznek elősegíteni az ország iparosodását.
A namíb dollár árfolyama nem lehet felelős az iparosodási stratégia sikertelenségéért
Sokakban felmerülhet, hogy a namíbiai gazdaság csekély iparosodottsága összefügg azzal, hogy a valuta-felértékelődés miatt az exportképes ágazatok nem voltak versenyképesek és a munkaerő nagyrészt a kitermelő szektorba áramlott .
A valutaárfolyam nem adhat magyarázatot a jelenségre, mivel Namíbia valutauniót alkot a Dél-Afrikai Köztársasággal, Lesothóval és Szvázifölddel, azaz a gyakorlatban a namíbiai dollár árfolyama 1:1 arányban a dél-afrikai randhoz kötött. Ettől függetlenül a reál-árfolyam fluktuálhat, és a namíbiai dollár vásárlóereje más valutákkal szemben változhat, a felértékelődés azonban az eddigiek során nem jelentett problémát. Ennek oka, hogy a hatalmas dél-afrikai gazdasághoz viszonyítva a namíbiai kitermelőipar bevételei elenyészőek. 2014-ben például a namíbiai bányászatból származó összes bevétel 21,62 milliárd namíbiai dollár (akkori árfolyamon mintegy 2,059 milliárd USD) volt, amely a dél-afrikai összexport mindössze 2,26%-át, a dél-afrikai GDP-nek pedig mindössze 0,29%-át tette ki[1]. Tehát még ha jelentősebb új nyersanyaglelőhelyeket fedeznének fel Namíbiában[2], a megnövekedett bevételek valószínűleg még mindig csekély hatással lennének a dél-afrikai rand árfolyamára.
Napjainkban inkább a leértékelődés miatt problémás a namíbiai dollár randhoz kötöttsége. A dél-afrikai deviza ugyanis 2011 óta gyakorlatilag folyamatosan gyengül[3], emiatt Namíbiában már számos elemző a namíb dollár szabad lebegtetése mellett érvel. A dél-afrikai gazdasággal fennálló szoros kapcsolatok miatt (a namíbiai importtermékek mintegy 65 százaléka származik Dél-Afrikából) ugyanakkor a rögzített árfolyam hivatalos megkérdőjelezésére még nem került sor, hiszen az egymás közötti intenzív kereskedelemben a tranzakciós költségek így megspórolhatóak. A gyenge namíb dollár az exportőröknek és a turizmusnak is kedvez, ugyanakkor a nem Dél-Afrikából érkező importtermékeket rendkívüli módon megdrágítja, és az importtermékekre épülő hazai vállalatok működését is ellehetetleníti hosszú távon.
A dél-afrikai rand amerikai dollárhoz viszonyított árfolyamának alakulása 2011-2016
Adatok forrása: Factset, ATLAS
A fentiekből kitűnik, hogy nem a valuta felértékelődése, és emiatt a hazai exportőrök nemzetközi versenyképességének romlása az oka annak, hogy Namíbiában nincs erőteljes feldolgozóipari üzletág. Ugyanakkor azt sem állíthatjuk, hogy a munkaerő a kitermelő szektorba áramlott volna, hiszen kevesebb, mint nyolcezer fővel működik az ágazat. Tehát a „holland kór” néven fémjelzett problémák nem sújtják Namíbiát.
Mi lehet az oka tehát a gazdaság egysíkú, kitermelésre épülő jellegének? Erre a következő posztban adjuk meg a választ, maradjatok velünk!
[1] A szerző saját számítása, adatok forrása: Chamber of Mines : Annual Review 2014, 11.o., WTO Country Statistics, South Africa Trade Profile, 2014: Merchandise exports, GDP based on purchasing power parity calculations
[2] Erre elvileg van esély, hiszen Namíbia partjainál folyamatosan kutatnak olajlelőhelyek után, mivel geológusok szerint az óceáni talapzat feltűnő hasonlóságot mutat az olajban gazdag angolai és brazil talapzattal.
[3] Ennek számos oka van, többek között a dél-afrikai export-nyersanyagok iránti csökkenő kereslet, a folyamatos korrupciós botrányok, áramszolgáltatási zavarok és sztrájkok miatt visszaeső befektetői bizalom, az évek óta lassuló gazdasági növekedés, stb.
A bejegyzés a szerző Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány által finanszírozott botswanai és namíbiai terepkutatásának eredménye.
Vélemény, hozzászólás?