You are here: Home » elméleti kérdések » Fejlesztő államok Afrikában?

Fejlesztő államok Afrikában?

Bevezetés

A 2000-es évek óta szubszaharai Afrika bizonyos országainak dinamikus gazdasági fejlődése kapcsán a szakirodalomban (Kelsall et al., 2010; Booth–Golooba-Mutebi, 2012; Booth et al., 2015; Booth, 2015; Biedermann, 2016) felmerült a fejlesztő állam szakkifejezés.

Definiáljuk a fejlesztő államot!

De mit is jelent pontosan a fejlesztő állam? Eleinte csak a kelet-ázsiai térség állam-vezérelte gyors gazdasági növekedést produkáló országaira (Japán, Dél-Korea, Tajvan, Hong Kong, Szingapúr) használták ezt az elnevezést, amelyet Chalmers Johnson honosított meg 1982-ben megjelent, Japánnal foglalkozó könyvében (Ricz, 2017). Johnson (1982) úgy definiálta a fejlesztés-orientált államot, hogy az a társadalmi-gazdasági fejlődést tekinti fő céljának, és képes a társadalmat mobilizálni a fejlődést szolgáló célok elérése érdekében. Ez többnyire meritokratikus elveken nyugvó, hatékony közigazgatást feltételez, illetve a politikai és gazdasági elit (üzleti csoportok) együttműködését az export-orientált gazdaságfejlesztési stratégia megvalósítása érdekében. Az exportorientált növekedés sikerességénak kulcsa az aktív állami szerepvállaláson nyugvó dinamikus iparpolitika, de alapját az agrárszektor termelékenység-növelése és a makrogazdasági stabilitás adják. Annak érdekében, hogy a hosszú távú fejlesztő vízó megvalósuljon, társadalmi összefogás szükséges, ezért a fejlesztő államok jelentős erőfeszítéseket tettek a gazdasági növekedés minél egyenletesebb társadalmi “eloszlásáért”, a jövedelem-egyenlőtlenségek csökkentéséért, az oktatási és egészségügyi rendszer és közszolgáltatások minőségének fejlesztéséért.

Afrika és fejlesztés egy mondatban – lehetetlen?

A hetvenes-nyolcvanas években elterjedt Afrikával kapcsolatban a “lehetetlenségi tézis”, azaz a feltételezés, hogy Afrikában hiányoznak a feltételek egy fejlesztő állam létrejöttéhez. Ha szeretnénk leegyszerűsíteni a lehetetlenségi tézis mellett érvelők logikáját, úgy foglalhatnánk össze álláspontjukat, hogy Afrika túlságosan korrupt a fejlesztő víziók megvalósulásához.

Ahogy a fejlesztő állam paradigma szakirodalma, a lehetetlenségi tézisé is a vizsgált országok gazdasági-társadalmi fejlődési eredményeiből, és nem a döntéshozók kezdeményezéseiből vonta le következtetéseit. Azaz, ha egy ország dinamikusan növekedett, máris pedzegeti kezdték a társadalomtudósok, hogy átvett bizonyos gyakorlatokat a kelet-ázsiai fejlesztő államoktól (holott még ezen országcsoporton belül is jelentős eltérések mutatkoztak a fejlesztés gyakorlati megvalósításában), és a fejlesztő állam “csírája”. Így amint Afrika egyes országai kedvezőbb növekedési mutatókat produkáltak, felszínre került a komparatív politikai gazdaságtani irodalomban (van Donge et al., 2012; Ubhenin, Edeh, 2014; Henley, 2015) a fejlesztő állam kifejezés Afrika kontextusában.

Miről lesz szó a folytatásban?

Ebben és a következő posztokban annak igyekszünk utánajárni, hogy Ruanda esetében beszélhetünk-e fejlesztő államról. Későbbi blogposztjainkban pedig megvizsgáljuk, hogy más afrikai országok, amelyekkel kapcsolatban felmerült ez a fogalom (pl Etiópia, Dél-Afrika, Botswana), jogosan nevezhetik-e magukat fejlesztő államnak.

Ruandára visszatérve: Paul Kagame ruandai elnök inspiráció forrásának tartja Szingapúr korábbi elnökét, Lee Kuan Yew-t (” Nagy ember, nagy elvekkel, aki nagy dolgokat ért el egy kis országgal. Lee Kuan Yew átalakította Szingapúrt és az ott élő emberek életét. Mi is ezt csináljuk itt Ruandában” – részlet egy 2015-ös interjúból).

Ruanda a klasszikus fejlesztő államok számtalan attribútumával rendelkezik. Azonban Ruandát megkülönbözteti bármely más developmentalista ambíciókkal rendelkező államtól, hogy az 1994-ben történt genocídium után drámai változásokra nyílt lehetőség. A Ruandai Hazafias Front (Rwandan Patriotic Front, a továbbiakban: RPF) ezt az ország javára tudta fordítani, és két évtized alatt a háború sújtotta Ruandát a dinamikus és zavartalan gazdasági fejlődés afrikai mintaállamává formálta: az ország 1994 óta politikailag stabil, a GDP 2001 és 2014 között átlagosan évi 7,7%-kal nőtt (World Bank, 2016), a lakosság jelentős részét sikerült kiemelni a szegénységből (UNDP, 2012), és a ruandai kormány által kibocsátott államkötvényeket az utóbbi években rendszeresen túljegyzik a nemzetközi befektetők (Biedermann, 2016).

A fejlesztő állam politikai és adminisztratív forrásait a gazdasági fejlődés szolgálatába állítja, és rendszeres próbálkozás, kísérletezés útján igyekszik megtalálni a leghatékonyabb megoldásokat. Ruanda megfelel a fentieknek, s ezen felül a klasszikus fejlesztő államok számtalan jellemzőjével is bír. Az ország vezetői koherens fejlesztő víziót követnek, melynek lényege, hogy Ruandát Kelet-Afrika logisztikai, pénzügyi és informatikai központjává akarják tenni, a tudásalapú, innovatív és vállalkozó szellemű ruandai társadalomra támaszkodva (Rwanda Vision 2020). A politikai vezetés a klasszikus fejlesztő államokban jellemző módon összefonódik az üzleti szférával, és saját vállalatainak bevételét felhasználva hosszú távú fejlesztési célokat követ a rövid távú klientelisztikus elvárások helyett. A közszolgáltatások folyamatosan növekvő színvonalát, a kormánypárt elképzeléseinek megvalósítását rendkívül hatékony, meritokratikus közigazgatási rendszer is garantálja. Az inkluzív és dinamikus gazdasági növekedés, illetve a tradicionális és új módszereket ötvöző speciális ruandai gazdaságpolitika nagy társadalmi támogatottságot biztosít a rezsimnek.

A fentiek ellenére mégsem állíthatjuk, hogy a ruandai modell teljes egészében követendő példa lehet más fejlődő országok számára. Egyrészt a népirtás teremtette hatalmi vákuum és a kivételesen nagy mozgástér nem reprodukálható. Másrészt kérdéses a fejlődés fenntarthatósága a ruandai politikai rendszer autoriter és elnyomó jellege, illetve az elnök, Kagame utódlásának kérdése miatt.

Nemsokára folytatjuk a részletekkel, azaz megvizsgáljuk, hogyan mozdult el az ország a magas korrupciós egyensúly állapotából, mennyire hatékony a közigazgatás, az állami és magánszektor összefonódása szolgálja-e a fejlesztő vízó megvalósulását, és hogyan állítják a tradicionális kultúra elemeit a fejlesztéspolitika céljainak szolgálatába.

Maradjatok velünk, ide kattintva folytathatjátok Ruandával!

 

 

Források

Biedermann, Zsuzsánna (2016). The Case of Rwanda as a Developmental State. In Brundin, E., Achtenhangen, L. (eds), Entrepreneurship and SME Management Across Africa: Context, Challenges, Cases. Berlin: Springer Publishers
Booth, D., Golooba-Mutebi, F. (2012). Developmental Patrimonialism? The Case of Rwanda. African Affairs, 111(444), 379–403.
Booth, D. (2015). Towards a developmental state concept that is fit for purpose (in the 21st century, in Africa). London: Overseas Development Institute
Booth, D., Dietz, T., Golooba-Mutebi, F., Fuady, A. H., Henley, D., Kelsall, T., Leliveld, A. van Donge, J. K. (2015). Developmental regimes in Africa: Synthesis Report. London: Overseas Development Institute
Henley, D. (2015). Asia-Africa Development Divergence: A Question of Intent. London: Zed Books
Johnson, C. (1982): MITI and the Japanese Miracle. The Growth of Industrial Policy, 1925-75. Stanford University Press, Stanford.
Kelsall, T., Booth, D., Cammack, D., Golooba-Mutebi, F. (2010). Developmental Patrimonialism? Questioning the orthodoxy on political governance and economic progress in Africa, London: Africa Power and Politics Programme, Overseas Development Institute
Ricz, Judit  (2017): A klasszikus fejlesztő állam megközelítés: egy letűnt világ nyomában
KÖZ-GAZDASÁG 12 (2), 65-91
Ubhenin, O. E., Edeh, J. N. (2014). Asian ‘Developmental’ States: Lessons for Africa, Yönetim Bilimleri Dergisi, Cilt 12, Sayı 24, 7–42.
van Donge, J. K., Henley, D., Lewis, P. (2012). Tracking Development in Southeast Asia and sub-Saharan Africa: The Primacy of Policy. Development Policy Review, 30(S1), s5–s24.
UNDP (2012). Poverty Reduction – Rwanda In Depth
World Bank (2016). Country data – Rwanda

 

 

 

A Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének (MTA KRTK VGI) tudományos munkatársa, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Gazdasági és Közpolitikai Tanulmányok Tanszékének adjunktusa

http://afrikablog.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.