You are here: Home » countrystudies » Etiópia elhanyagolt törzsei – A vízenergia fontosabb a hagyományoknál?

Etiópia elhanyagolt törzsei – A vízenergia fontosabb a hagyományoknál?

Etiópia és a vízenergia

Az Etiópia déli részén található Omo Folyóra tervezett nagyszabású hidro-elektromos projekt 1986-ban kezdődött a Gibe I gát építési munkálataival, amelyet végül 2004-ben adtak át. Ezzel megvalósult az a terv, melynek keretében 5 különböző energiaállomást építenek a folyóra. A 2015 októberében átadott Gibe III rendkívüli reakciót váltott ki a nemzetközi és a helyi közösségből, melynek következtében a Európai Befektetési Bank és az Afrikai Fejlesztési Bank azonnal beszüntette a kivitelezéshez kapcsolódó pénzügyi támogatását még 2010-ben. Helyükre Kína egyik legnagyobb bankja, az Industrial and Commercial Bank of China lépett, és így a projekt változatlanul haladt tovább. A gát-projekt, és kifejezetten a Gibe III megépülése rendkívüli fontossággal bír az energiaproblémákkal küszködő Etiópia számára. Úgy becsülik, hogy ez a gát 234%-kal növeli az ország energiatermelési kapacitását és hozzájárul az ország társadalmi és gazdasági fejlődéséhez is. Azonban ezt nem mindenki véli így.

A Gibe III gát elhelyezkedése. (Forrás: theguardian.com)

A Gibe III gát elhelyezkedése. (Forrás: theguardian.com)

Az Omo-völgyben élő törzseket humanitárius katasztrófa fenyegeti, mivel társadalmi berendezkedésük és megélhetésük is szoros kapcsolatban áll a folyó vízhozamával. Az Omo folyóra jellemző éves áradások és a ciklikusan érkező árhullámok kétségtelenül vitális szerepet játszanak többek között a murszi, hamer, bodi és suri törzsek mindennapi életében, akik évszázadokkal ezelőtt telepedtek le a folyóparton. Megélhetésük szempontjából kulcsfontosságú, hogy elegendő vízhez jussanak a vetési szezonban, amit a gát gyűjtőmedencéje ezentúl mesterségesen szabályoz. A probléma közel 200,000 embert életét befolyásolja negatív irányba Afrika egyik legsokszínűbb vidékén.

Az Omo folyó árterében egy konzó férfi dolgozik az ültetvényen. A kis törzs tagjai többé nem a mezőgazdaságból vagy az állattartásból élnek. Turistáktól fixen 5 etióp birrt (60-70Ft) kérnek egy fotóért, valamint a falujukba történő belépést is megsarcolják. Etiópia, 2013. (Fotó és szöveg: Lantai-Csont Gergely)

Az Omo folyó árterében egy konzó férfi dolgozik az ültetvényen. A kis törzs tagjai többé nem a mezőgazdaságból vagy az állattartásból élnek. Turistáktól fixen 5 etióp birrt (60-70Ft) kérnek egy fotóért, valamint a falujukba történő belépést is megsarcolják. Etiópia, 2013. (Fotó és szöveg: Lantai-Csont Gergely)

Mindazonáltal a régió energiaproblémáit a Gibe hidro-elektromos projekt jelentősen javíthatja. A Gibe III gát egyedül képes kielégíteni Etiópia áramszükségletének közel felét, és mindeközben exportra is jelentős energiát termelhet. Kenya 500MW, Szudán és Dzsibuti pedig 200-200MW áramot fog importálni határszomszédjuktól. Az 1.8 milliárd dolláros (USD) projekt kivitelezője az olasz építtető, a Salini Costruttori, akik már a korábbi gátépítésekben is jelentős szerepet vállaltak Etiópiában. A következő, Gibe IV gátat egy új kivitelező, a kínai tulajdonú Sinohydro fogja megépíteni a kínai kormány pénzügyi támogatásával. Ez a példa is jól mutatja, hogy a Kínai Népköztársaság afrikai infrastruktúra-fejlesztésben vállalt szerepe egyre jelentősebb.

A gátrendszer hatása az ott élő törzsek életére 

Az Omo folyó alsó részéhez kapcsolódó völgy az egyik legkülönlegesebb hely a Földön. Miután felfedezték a területen a legősibb emberi maradványokat, az UNESCO a világörökség részének nyilvánította. Ez az egyik utolsó hely a Földön, ahová a globalizáció és a modern kor csak rendkívül kis mértékben tudott „betolakodni”. Az Omo-völgyben élő törzsek gazdasági szerkezete kiemelkedően törékeny, mivel a társadalmi szerepek, és a mezőgazdasággal és állattartással kombinált mikrogazdaságaik is a folyó vízjárásától függenek. Erre a kombinált életformára az a jellemző, hogy vegyíti a legeltető állattartást a földműveléssel, melynek ciklusai az időjáráshoz és a vízhez alkalmazkodva alakulnak. A Gibe III mesterséges vízhozam változásai egyebek mellett a mezőgazdasági tevékenységekre is drasztikus hatást gyakorolnak, ezzel veszélyezteti az itt élők fennmaradását.

Rendkívül kis lélekszámú etnikumok élnek a területen, így gazdag kultúráik továbbélése veszélyben van. Többek mellett az Omo-völgyben élnek a murszik, akiket női tagjait az alsó ajkukba illesztett színes agyag- és fatányérokról ismerhetünk fel. Számuk ma már csupán alig 10,000 főre becsülhető. Tőlük északabbra a bodi törzs férfi tagjai hatalmas mennyiségű mézet fogyasztanak, hogy így tartsák meg magas – és szerintük vonzó – testsúlyukat. Míg a suri etnikum tagjai közel 40,000 főt számlálnak, addig a karo és kwegu népcsoportok mindössze közel 1000 főt tesznek ki. Ezek a népek olyannyira függenek az időjárási változásoktól, hogy a társadalmi hierarchiájuk is a megélhetésben játszott szerepükre épül.

A Survival International 2015-ben úgy becsülte, hogy a Gibe III beindítását követő humanitárius katasztrófa mintegy 500,000 ember jövőjét veszélyezteti Kelet-Afrikában. A gát hatásait nemcsak Etiópiában, de Kenyában is érezni lehet majd, mivel az Omo folyó táplálja Kenya legnagyobb tavát – a Turkana-tavat. Az itt élő turkana népcsoport megélhetése szintén a tó köré fonódik. Így ha a tó vízszintje csökken és a halpopuláció egyedszáma megcsappan, úgy a halászatra specializálódott turkanák sem fognak tudni a területen megélni.

Bodi férfiak terelik ki a marhákat a legelőre kora reggel az etióp-dél-szudáni határ közelében. Az állatnak és ürülékének nagy jelentősége van számukra. A család gazdagságát jelzi, hogy hány marhája van, sokak több tucatot összegyűjtenek, annak ellenére, hogy ennyire nem lenne szükségük és a piacon akár 25 ezer birrt is kaphatnának egy állatért (átszámítva 300.000Ft). Etiópia, 2013 (Fotó és szöveg: Lantai-Csont Gergely)

Bodi férfiak terelik ki a marhákat a legelőre kora reggel az etióp-dél-szudáni határ közelében. Az állatnak és ürülékének nagy jelentősége van számukra. A család gazdagságát jelzi, hogy hány marhája van, sokak több tucatot összegyűjtenek, annak ellenére, hogy ennyire nem lenne szükségük és a piacon akár 25 ezer birrt is kaphatnának egy állatért (átszámítva 300.000Ft). Etiópia, 2013 (Fotó és szöveg: Lantai-Csont Gergely)

A víz után a föld és a hagyomány is eltűnik

A problémát tetőzve az etióp kormány 2011-től kezdve hatalmas területeket adott bérbe a termékeny földből külföldi és belföldi ültetvényeseknek egyaránt. Mára már több százezer hektár korábbi legelőt lízingeltek cukorültetvényeseknek, akik a vízproblémákat súlyosbítva az Omo folyó vizéből öntözik földjeiket egy csatornarendszeren keresztül. Ezáltal nemcsak a mezőgazdasági tevékenységükhöz elengedhetetlen természetes vizet, de a legeltetéshez szükséges földterületet is elvesztették az itt élő (fél)nomád törzsek. Mindezek mellett, sok más afrikai kormányhoz hasonlóan Etiópia is a letelepítési kampányok eszközéhez folyamodott, hogy a legeltető/állattartó népeket mihamarabb immobilissá tegye és a szükséges legelőket más, a kormány számára jövedelmezőbb célokra használhassák fel.

A földfoglalások következtében ezek a népek távolabbi területekre kénytelenek vándorolni az állataikkal, így a Mago Nemzeti Parkban már több fegyveres konfliktusba is keveredtek az azt védő parkőrökkel. Ezenkívül a törzsi ellentétek is kiéleződtek a területért folyó harcban. Más afrikai törzsekhez hasonlóan, az Omo-völgyben élők elnyomására irányuló törekvések is több évtizedes múltra tekintenek vissza. Már az 1960-as és 1970-es években létrehozott a kormány két nemzeti parkot is ezen a területen. Az itt található természeti erőforrásokból a nomádok nem részesültek, így az általuk legeltetésre és mezőgazdaságra használt terület már ekkor jelentősen csökkent.

Murszi férfi áll fegyverrel kezében. A túldíszített arca és ékszerei csak a turistáknak szólnak. Fegyverében sincs töltény. Így azonban több pénzt elkérhet egy róla készült fotóért. Etiópia, 2013. (Fotó és szöveg: Lantai-Csont Gergely)

Murszi férfi áll fegyverrel kezében. A túldíszített arca és ékszerei csak a turistáknak szólnak. Fegyverében sincs töltény. Így azonban több pénzt elkérhet egy róla készült fotóért. Etiópia, 2013. (Fotó és szöveg: Lantai-Csont Gergely)

A törékeny önfenntartó gazdaságot működtető törzseknek igen fontos, hogy a mindennapokhoz szükséges erőforrásaik biztosítva legyenek. A gátépítések és a földlízingelések az egész gazdaságukat és társadalmukat ellehetetlenítik. Abból, amit a tanzániai maszájok letelepítési kampányai után megfigyelhettünk, az a következtetés vonható le, hogy a nomád törzsek mobilitását meggátolva az ilyen intézkedések az egész kultúra fennmaradását is veszélyeztetik. Rendszerint ezen törzsek tagjai új megélhetési formát választanak, a városban vagy turistákkal tömött helyeken vállalnak állást és lassan, de biztosan asszimilálódnak az új környezetbe.

MA in African Studies, University of Copenhagen

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.