You are here: Home » countrystudies » Építheti-e Afrika nyersanyagaira a gazdasági növekedését?

Építheti-e Afrika nyersanyagaira a gazdasági növekedését?

Egy főre jutó nyersanyagvagyon

Annak érdekében, hogy reális képet kapjunk az afrikai nyersanyagokból származó bevételek fejlesztésben betöltött szerepéről, érdemes megvizsgálnunk az egy főre jutó nyersanyagvagyont is. Amikor összehasonlítunk egy fejlett és egy fejlődő országot a nyersanyagbevételek szempontjából, gyakran figyelmen kívül hagyjuk a lakosságszámot.

Bright Simons ghánai elemző érzékletes példát említ: 2012-ben összehasonlította Norvégia és Nigéria helyzetét olajbevételek és lakosságszám szempontjából. Ebben az időszakban mindkét ország körülbelül ugyanannyi nyersolajat termelt, azonban Nigériának harmincszor annyi lakosa van, mint Norvégiának. Ez azt is jelenti, hogy ha mindkét országnak csak olajbevétele lenne, nem létezne korrupció, és az olajbevételeket egyenlően elosztanák a lakosok között, egy norvég lakosra (2012 májusi árakkal számolva) 15.000 dollárnyi, egy nigériai állampolgárra ugyanakkor 460 dollárnyi olajbevétel jutna. Tehát Norvégia még akkor is sokkal gazdagabb Nigériánál, ha közel ugyanannyi olajat termelnek, hiszen Nigériának harmincszor annyi lakosa van.

A természeti tőke Afrikában

Afrika egyelőre sem négyzetkilométerre vetítve, sem egy főre jutó nyersanyag-jövedelem tekintetében nem tudja felvenni a versenyt a fejlett világgal. Szubszaharai Afrikáról valószínűleg azért alakult ki a nyersanyag-gazdagsággal kapcsolatos mítosz, mert az alacsony jövedelmű országok gazdasága kevésbé diverzifikált, tehát sokkal inkább támaszkodik kizárólagosan a nyersanyag-kitermelésre, mint a fejlett országoké. A szubszaharai afrikai gazdaságokban az ún. természeti tőke (természetvédelmi területek, erdők, nyersanyagkincsek, stb.) az összvagyon sokkal fontosabb eleme, mint a fejlett világban.

Az alábbi térkép azt mutatja, hogy a természeti tőke az összes tőke hány százalékát teszi ki. A térképen pirossal jelölt országokban a tőke több mint 36 százaléka természeti tőke. Ha a fent említett példánál maradunk, míg Norvégia összvagyonának csak 12,8%-a,  Nigéria összvagyonának 55%-a természeti tőke.Az alacsony jövedelmű országok gazdasága tehát sokkal inkább függ a nyersanyagoktól.

Forrás: World Bank (2011): The Changing Wealth of Nations – Measuring Sustainable Development in the New Millennium alapján készítette Rabah Arezki és Mustapha Nabli

Meggazdagodhat-e a kontinens, ha természeti erőforrásaira épít?

Kérdés, hogy Afrika meggazdagodhat-e bányászatból, olajkitermelésből? Ha a norvég gazdaság jelenlegi adatait szemléljük, érdekes megfigyelést tehetünk: a norvég állami bevételeknek mindössze 20 százaléka az olajból származó jövedelem, az olajkitermelés a norvég GDP-nek csak 15 százalékát teszi ki. Az 1990-ben az olajbevételek bölcs felhasználása érdekében létesített Government Pension Fund Global (Globális Kormányzati Nyugdíjalap, a norvég lakosság körében egyszerűen „olaj-alapnak” nevezett szuverén vagyonalap) bevételei napjainkban már meghaladják az olaj kitermeléséből származó bevételeket. Tehát a norvég gazdaság csak kismértékben függ az olajkitermeléstől. Természetesen a kezdeti lendületet adhatta az olaj, de Norvégia nem az olaj kapcsán gazdagodott meg, hanem a „hajózásból, pénzügyi szolgáltatásokból, fakereskedelemből…azaz a modern ágazatokból” építette fel Európa egyik legsikeresebb gazdaságát. A megalapozott és hosszú távú növekedéshez diverzifikált és szakértelemre épülő iparosodásra van szükség, azaz a növekedést nem lehet egyetlen szektorra alapozni.

Mit jelent ez Afrika szempontjából? Afrika föld alatti ásványkincseinek nagy részét valószínűleg még nem fedezték fel. Tehát óriási bevételi források válhatnak aktívvá egyik pillanatról a másikra a kontinens több országában is, ez pedig lehetőséget jelent a nagyrészt szegénységben élő szubszaharai afrikai országok lakói számára. Ugyanakkor hatalmas felelősség is a döntéshozóknak.

A történelem bebizonyította, hogy a nyersanyagok nem feltétlenül gyakorolnak pozitív hatást az egyes országok fejlődésére, és különösen igaz ez a megállapítás Afrikában. Számtalan példát említhetünk, amikor a nyersanyag-gazdagság inkább károkat okozott: gondoljunk csak arra, hogy Sierra Leone gyémántjai évtizedes polgárháborút eredményeztek, vagy a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén a nyersanyag-csempészetből önfenntartó milíciák alakultak és tartanak fenn háborús állapotokat a mai napig.

Afrikában a nyersanyagokból származó bevételek sok esetben jelentős korrupciót is generálnak, főleg ahol nincsenek hatékony redisztribúciós politikák és az elszámoltatásért felelős intézményrendszer.  Mobutu, aki a Kongói Demokratikus Köztársaság diktátora volt évtizedeken keresztül, külföldi számlákon az ország akkori éves GDP-jének megfelelő mintegy 5-6 milliárd dollárt tartott. Franciaországban eljárás indult Omar Bongo Ondimba korábbi gaboni[1], Denis Sassou Nguesso kongói[2] és Teodoro Obiang Nguema Mbasogo egyenlítői guineai[3] elnök és családtagjaik ellen, mert valószínűleg állami pénzekből vásároltak maguknak luxus-ingatlanokat.

Ugyanakkor a nyersanyagok pozitív felhasználására is van példa Afrikában: Botswana nemcsak stabil demokratikus értékrendjéről, hanem sikeres gazdaságpolitikai döntéseiről is híres. A világ egyik legjelentősebb gyémánttermelőjeként az ország rendkívül prudens makrogazdasági politikát folytat: a gyémántért kapott „pluszt” alapokba fekteti,  a gazdaságba mindig csak annyit áramoltat, amennyit az „túlhevülés” nélkül fel tud szívni. Ráadásul az ország vezetői nagy hangsúlyt fektetnek a gazdaság sokoldalúbbá tételére: vállalkozásbarát környezetet teremtettek, üzleti továbbképzéseket szerveztek, elősegítették a privatizációt. Botswana az egyik legkevésbé korrupt ország Afrikában: a Tswana kultúra fontos eleme a konszenzuskeresés, így a Parlament döntéseiről a legfontosabb törzsfőnökök véleményét is kikérik. Nem születhet a törzseket érintő döntés a törzsfőnökök előzetes tudta nélkül. Ez a széles néprétegekkel történő folyamatos egyeztetés, valamint az ötévenként esedékes demokratikus választások lehetővé teszik a vezetők elszámoltathatóságát és a bányászatból származó bevételek transzparenciáját és köz érdekében történő felhasználását.

Tehát az afrikai vezetők felelőssége, hogy a nyersanyagokból származó bevételeket felelősen és átláthatóan használják fel.

[1] Gabon mangánt, olajat és földgázt is exportál

[2] Kongó olajat exportál, 2011-ben a kormány bevételeinek 79%-a az olajkitermelésből származott (USGS, 2011)

[3] Egyenlítői Guinea folyékony szénhidrogéneket és nyersolajat exportál

A Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének (MTA KRTK VGI) tudományos munkatársa, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Gazdasági és Közpolitikai Tanulmányok Tanszékének adjunktusa

http://afrikablog.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.