Bevezetés
Dél-Afrika sokáig egyike volt azon kevés országnak az afrikai kontinensen, ahol a legtöbb embernek megbízható és folyamatos hozzáférése volt az elektromos áramhoz. Ennek azonban úgy tűnik, most vége.
A dél-afrikai lakosság kezdi megtanulni, hogyan kell folyamatos áramellátás nélkül élni. Az ország elektromos energiával való ellátásáért felelős vállalat, az Eskom, nem képes a kereslet kielégítésére és 2014 novemberében menetrendszerű áramkimaradási órarendet vezetett be: ez azt jelenti, hogy előre bejelentett időpontokban bizonyos ország- vagy városrészek (rolling blackout) áramellátását lekapcsoljak annak érdekében, hogy a teljes elektromos hálózatot tehermentesítsék (load shedding).
Az Eskom eleinte tagadta, hogy áramellátási válság alakult ki
Az energia szigorú adagolásával, varosok és térségek részleges lekapcsolásával, a nagy energiafogyasztókkal való egyéni tárgyalásokkal az országos áramkimaradásokat igyekeznek megelőzni. A rendszer bevezetésének közvetlen kiváltó oka, hogy összeomlott az ország energiájának tíz százalékát előállító telep szénsilója.
A probléma nem újkeletű
Az energiaellátás válsága azonban nem újdonság: az Eskom (állami tulajdonban lévő energiavállalat, amely Dél-Afrika elektromos ellátásának 95 százalékáért felel, és az afrikai kontinensen használt összes elektromos áram 45 százalékát állítja elő) nyíltan elismerte, hogy „fennáll a teljes elektromos hálózat összeomlásának veszélye”. Márpedig ha ez bekövetkezik, akkor nemcsak Dél-Afrika, hanem a környező országok egyes részei is hetekre sötétségbe borulhatnak. A vállalat mar évek óta küzd azzal, hogy elavult,rosszul karbantartott infrastruktúrája működőképes maradjon. 2007 óta rendszeresen előfordul, hogy az egyre több áramot igénylő arany- és platinabányászat (amelyek a gazdaság fontos szektorai) hatalmas áramigénye miatti hálózati túlterheltség váratlan áramkimaradásokat okozott. (A 2007-8-as előre be nem jelentett áramkimaradások milliárd randos karokat okoztak az országnak). Az esedékes felújításokat mar a 2010-es futball-világbajnokság óta halogatják, mert elsődleges prioritás volt a fogyasztok igényeinek folyamatos kielégítése.
Az áramellátás akadozása súlyos gazdasági problémákat okoz: 2015 februárjában az idei évre vonatkozó növekedési prognózist 2,5%-rol 2%-ra módosították, és ennek egyik oka Nhlanhla Nene pénzügyminiszter szerint is az áramhiány: „ Az áram-megszorítások csökkentik a termelést és a bányászati aktivitást és akadályozzák az ingatlanbefektetéseket, valamint növelik a háztartások és vállalatok költségeit.”
A háztartások és a vállalati szektor veszteségei
De mit jelent ez a mindennapokban? Azt, hogy általában nem is a nagyvállalatok járnak a legrosszabbul, hiszen ok tudnak generátort vásárolni és azzal működtetni a termelést egy-két órán keresztül. A kiskereskedők azonban ezt nem engedhetik meg maguknak, így a határidős munkáik leadásával rendszeresen késnek, és megrendelőket veszítenek. Vuyokazi Ngalo divattervező, aki egy hat alkalmazottat foglalkoztató kisvállalat tulajdonosa Johannesburgban, nem tud generátort venni: „…Szallítanunk kellett volna a kész ruhákat egy megrendelőnek, de nem tudtuk befejezni a munkát, mert délelőtt tíztől délután kettőig nem volt áram. Szombaton és vasárnap is dolgoznunk kellett, de vasárnap is öt órán keresztül áramszünet volt.” Ráadásul számos kereskedő ha nem szállít, nem is keres. Ez pedig sokak szamara egyet jelent az éhezéssel.
Az egyéni fogyasztok az energiaárak folyamatos emelkedésétől szenvednek, hiszen az Eskom többek között a magasabb bevételekből kívánja finanszírozni az elavult infrastruktúra fejlesztését.
Az energiaárak emelkedése ellen tüntető dél-afrikaiak
A nagyvállalatok sem ússzak meg azonban komolyabb veszteségek nélkül: az ArcelorMittal SA acélgyártó óriás óránként 130.000 dolláros kiesést könyvelhet a csökkentett áramhasználat miatt, az AngloGold Ashanti, a világ harmadik legjelentősebb aranykitermelője pedig azt fontolgatja: áttér a kevesebb energiát igénylő felszíni bányászatra. Jobb mélyfúrással foglalkozó bányavállalat hamarosan bezárhat a szektor hatalmas és folyamatos energiaigénye miatt.
Hogyan kezeli a kialakult helyzetet a lakosság?
Mit szol mindehhez a lakosság? Egyesek cinikus vicceket gyártanak (Mit használtak Del-Afrikában világításra a gyertyák előtt? Elektromosságot.), az újságok főzési tippeket osztogatnak „árammentesen” elkészíthető ételekre, azonban a fásultság mellett érezhetően nő a feszültség is. Jacob Zuma elnök az apartheidet hibáztatja a kialakult helyzetért, mondván az elektromos hálózatot eredetileg úgy terveztek, hogy csak a kivételezett fehérekhez jusson el. Azzal is mentegeti magát, hogy a kormány rengeteg erőfeszítést tett a lakosság teljes bekapcsolásáért az elektromos hálózatba: napjainkban mar 11 millió háztartásban van villany, kétszer annyiban, mint 1994-ben. Ezzel azonban sokakat nem győz meg: az évekkel ezelőtt elkezdett erőművek meg mindig nem épültek fel, és a mostani helyzetet mar 1998-ban előre megjósolták egy kormánynak készített jelentésben, tehát lett volna idő a megelőzésére.
Távol meg a megoldás
Egyre több közgazdász, vállalatvezető és ellenzéki érvel az Eskom privatizációja mellett, vagy amellett, hogy magánvállalatok nagyobb reszt kapjanak az energiapiacból. Ráadásul a többek között az energiahiányra visszavezethető 2% alatti növekedés nem lesz elég a szegények és munkanélküliek növekvő tömegeinek kezelésére, sem az apartheid vége óta eltelt 21 évben csak fokozódó egyenlőtlenségek felszámolására. Szakértők egybehangzó véleménye szerint ahhoz minimum 5% növekedésre lenne szükség.
Ezt a gazdasági dinamizmust gyakorlatilag ellehetetleníti az a tény, hogy az Eskom vezetői szerint legalább az idei év végéig, de akar három évig is fennállhat a jelenlegi áramszüneteken, csökkentett áramfogyasztáson alapuló rendszer.
A load-shedding, sajnos nem új keletű probléma, nemcsak 2014 novembre óta, hanem korábban is voltak ilyen időszakok, előre tervezetten. A különbség az, hogy most bevallottan hosszú ideig fog a dolog tartani, míg eddig elsősorban csak bizonyos időszakokban volt érzékelhető a probléma.
Férjem dolgozott több energia termelő mű körüli építkezéseken mint építésvezető, tudna mesélni arról, hogy micsoda összegeket toltak az új erőművekbe, és milyen hatalmasakat buktak más helyeken pl az elmaradott karbantartás miatt. Ha a karbantartásokat elvégezték volna, akkor az új erőművekkel talán ki lehtene elégíteni az igényeket, nagyjából modern technológiákkal. Ehelyett folyamatosan nyitják pl a szénerőműveket ismét, és hallottam, hogy atomenergián is gondolkoznak…
Hozzátenném azt is, hogy ott kint ismeretlen az energia takarékosság és a szigetelés mint olyan. Amikor a kinti oillégáknak meséltem az itthoni szigetelésről, meg vastag falakról, csak ámuldoztak, hogy ugyan, az minek, majd folytatták a panaszkodást, hogy milyen magas az áramszámlájuk. Persze, hogy az, hiszen megszokták, hogy olcsó az áram, és, hogy mindig van… mindenhol folyton ég a villany, ezerrel dolgoznak a villanybojlerek, megy a légkondi, a hűtőszekrény (nem is 1 általában), a medence hűtés/melegítés meg a vízforgató, a kis szökőkút, és még sorolhatnám a sok fölösleges dolgot. Az elektromos kerítést se felejtsük, az a legtöbb városban sajnos alap kellék… Azt hiszem talán 2013-ban jött ki az első olyan füzetke, ami pl a tető szigetelésére hívja fel a figyelmet, hogy azzal akár 10%-ot is meg lehet spórolni. Erre a legtöbben legyintenek, hogy dehát a szigetelés drága, meg nem is kell, de abba nem gondolnak bele, hogy nem csak télre kellene nekik az a szigetelés, hanem nyárra is… Mondtam nekik majd ha 5 év múlva akkora lesz a számlájuk, hogy nekilátnak szigetelni, gondoljanak rám 🙂
A lakossági energia felhasználás arányait is érdemes egyébként tanulmányozni, figyelemreméltó, hogy átlagban mire mennyit költenek az áramszámlán belül. A fokvárosi régióban készült egy felmérés, hogy nagyjából mi mekkora % a számlán belül, valahol nekem is megvan, csak nem találom éppen.
Visszatérve a loadshedding-re, van egy oldal, ami mindig az aktuális állapotot mutatja, hol van épp szünet: http://loadshedding.eskom.co.za/