Az afrikai nagy családról

Ez a bejegyzés elsőként a MASZOL.RO oldalon jelent meg. A szerző, Turóczi Ildikó szíves beleegyezésével közli újra az afrikablog.hu.

Poligám családok

Ubuntu – a szubszaharai Afrikából származó, egy hagyományosan afrikainak tartott, az „azért vagyok, mert mi vagyunk” elvére épített ideológia. Ez jutott eszembe, amikor az afrikai nagy család fogalmáról (African extended family) beszélgettünk Kamerunban.

A poligám családformában egy férfi annyi feleséget vesz magához ahányat gyerekeivel együtt el tud tartani. Ideális esetben, mint például Kamerun északnyugati népcsoportjaiban, vagy a fuláni muszlim törzsekben az asszonytársak egymást segítik, egymás gyerekeit elfogadják, a köztük levő kapcsolatra a kölcsönös segítség, támogatás jellemző. Házaik közös udvarra néznek, viszont külön konyhát, háztartást vezetnek. Ha bármelyikük meghal, vagy elhagyja családját, gyermekeit a többi feleség veszi magához.

Ezekben a törzsekben a gyermeknevelés egységes elvek szerint történik, a családban a gyermeknek neme és életkora által jól meghatározott feladata van. A megszületett kisbaba az anyjával marad mindaddig, amíg anyja szoptatni tudja. Ahogy a gyerek nő, úgy szaporodnak feladatai is: mosogatás, majd udvarseprés, esetenként takarítás, főzés, mosás. A nagyobbak rendszerint besegítenek a kisebbek gondozásába.

A gyermekek két-háromévente családot váltanak

A családtagok közötti kapcsolat inkább pragmatikus, semmint érzelemdúsnak. Az iskoláskorú gyerek lehetőség szerint két-háromévenként családot vált, rokontól rokonig költözik. Ennek jórészt anyagi oka van: a tehetősebb családtagok, rokonok, ideig-óráig felvállalják a rászorultabb testvér, rokon, barát, stb. egyik-másik gyerekének nevelését, iskoláztatási és egészségügyi költségeit.

A tehetős, jómódú családok, bár gyerekeiket a legszínvonalasabb és legelegánsabb iskolákba írathatják, szintén ezt a modellt követik, azaz gyerekeiket más városba küldik. Az az elképzelésük, hogy minél több helyen, családban, kollégiumban fordul meg a gyerek, minél több nyelvet ismer, annál több lehetősége, kapcsolata, tudása és tapasztalata lesz. A családból családba való költözés, bár úgy tűnik, hogy folyamatos alkalmazkodást feltételez, senkinek sem jelent problémát: a gyereknek ugyanúgy meglesznek a feladatai új családjában, mint bárki másnak, ugyanakkor tudatják vele, hogy addig marad a befogadó családban, amíg annak szabályait betartja, a rábízott feladatokat elvégzi.

Személyes történetek

Tavaly az elhunyt unokaöcsém lányát vettük magunkhoz, meséli Florence, viszont semmire nem mentünk vele: lusta volt, többször is nógatni kellett, mire megcsinált valamit, az iskolából is ellógott. Hazavittük és elhoztuk a kisöccsét, aki nagyon szeret itt lenni, és mi is elégedettek vagyunk vele. Az iskolában is jól teljesít. Ezért később is, ha tőlünk elköltözik, fizetni fogjuk az iskoláztatási költségeit.

Az iskola, az írástudás és a nyelvismeret az egyetlen lehetőség a mélynyomor, a szegénység és kizsákmányolás felszámolására. Enélkül nincs fejlődés, nincs változás, állítják többen is.

Az árván vagy félárván maradt gyerekek szintén családból családba kerülnek, még akkor is, ha a befogadó családnak nincs anyagi lehetősége a taníttatásukra. A tehetséges, jó eszű gyerekekre hamar felfigyel a közösség, és lehetősége szerint támogatja őket. Minden iskolázott gyerek reményt jelent a közösségnek, mondja Madame Pauline, parlamenti képviselő, aki saját három gyermekén kívül másik két árván maradt gyereket fogadott családjába.

A lenyűgöző szakmai életúttal rendelkező kameruni származású professzor, számos kötet és tanulmány szerzője, minden évben hazatér szülőföldjére.

Turóczi Ildikó Kamerunban készült képeinek megtekintéséhez kattints a képre!

Édesanyja korán elhagyta a családot, meséli, ő pedig az apja házában maradt. A kameruni hagyományos családokban a kedvenc feleség gyermekei mindig előnyt élveznek, mondja, így érthető, ha őt a poligám házasságban élő apa, akinek 13 gyerekéről kellett gondoskodnia, eléggé elhanyagolta. A remek eszű fiú felső tagozatos tanulmányait az anyai nagyanyja támogatta. Az évfolyamelső fiúra felfigyelt az iskolaigazgató és egy német misszió figyelmébe ajánlotta. A misszió segítségével sikeresen pályázta meg azt az egyesült államokbeli ösztöndíjat, amely sikeres karrierjének kezdetét jelenti. Az utazáshoz viszont ismét pénzre volt szüksége, és a nagymama, bár nem örült, hogy unokája a messzi Amerikába utazik, összes megtakarított pénzét a fiúnak adta.

Azóta sok idő telt el, a fiúból neves és sikeres professzor lett, aki összes megjelent kötetét a nagymamának és az őt segítő és befogadó közösségnek ajánlja.

A nők helyzete az oktatásban

A bantengi nők élete nem irigylendő, a családban alárendelt szerepük van, és ők végzik a munka oroszlánrészét is. A mélyszegénységben élő családokban a fiúk taníttatása élvez előnyt, ennek költségeit sok esetben a lánygyermekért kapott menyasszonypénzből fedezik. A fiatalon férjhez adott lányok nagy része írástudatlan és emiatt kiszolgáltatott helyzetű marad egész életére.

A „prof”, ahogy szülőföldjén, Bantengben emlegetik, évente hazalátogat, és – szintén a nagymama emlékére- az összes alsó tagozatos lánynak befizeti a tandíját. A szülők lelkesen fogadják a kezdeményezést, egyre több gyerek jár iskolába és fejezi be a hat osztályból álló alsó tagozatot. A felső tagozatos oktatás költsége lényegesen nagyobb, de a „prof” úgy dönt, hogy folytatja a tanulni vágyó, tehetséges és kiváló eredményeket elérő lányok támogatását. Mindeközben kollégái és tanítványai, akik tudnak a Bantengben történtekről, szintén kedvet kapnak és lelkesen részt vesznek nem csupán a beiskoláztatási tevékenységben, hanem új osztálytermek létesítésében is.

Az orvosi egyetem a vidéki közösségekben a magas tandíj miatt szinte elérhetetlen álmot jelent. A „prof” erre is talált megoldást: támogatja azokat a lányokat, akik egyetemi éveik alatt nem szülnek. A feltétel szigorú és nehéz betartani, viszont a „prof” ebben nem ismer kompromisszumot. Hogy miért? „Mert az egyetem nem egyeztethető össze az anyasággal”, válaszolja a korán anya nélkül maradt férfi.

Florence, Pauline, a „prof” csak néhány a sok kameruni közül, akik sikeres karriert tudhatnak magukénak, és kötelességüknek érzik a kevésbé szerencsések támogatását. Amikor erről beszélünk, akkor megemlítik, hogy a nagy család fogalmába belefér az összes barát, szervezet, misszió, tanító, aki részt vesz a rászorulók, a tehetséges tanulni vágyók támogatásában, vagy csak egyszerűen családot, támaszt nyújt a közösség árván maradt tagjainak. A család ezen meghatározása tehát alapjaiban tér el az általunk megszokott nyugati családokétól, és a helyi gazdasági-társadalmi realitásokat tükrözi.

One Comment

  1. Bokor Klára Hozzászólás

    A legtöbbünknek Afrika – mégha jártunk is ott – ismeretlen, hiszen a kontinensen annyi ország, törzs, kultúra, természeti csoda található, hogy arról igazán csak az tud autentikusan beszámolni, aki hosszabb ideig tartózkodik az adott területen.

    Elismerés és köszönet a blog létrehozójának, hogy az értékes cikkek által sokat megtudunk Afrika népszokásairól, politikai erőiről, gazdaságáról, a gazdaságot mozgató erőkről, a biztonságról, a mingránskérdésről. A sok szenzációhajhász blog mellett igazi felüdülés ezeket az igényesen és olvasmányosan megírt cikkeket olvasni, általuk látókörünket bővíteni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük