You are here: Home » countrystudies » A szomáli kalózkodás gazdasági hatásai

A szomáli kalózkodás gazdasági hatásai

Miért kalózkodtak?

A nomád szomáli klánok már évszázadok óta küzdenek a túlélésért Kelet-Afrika egyik legszárazabb és kietlenebb területén, “hihetetlen adaptivitásról és kitartásról téve tanúbizonyságot”(Marsai Viktor, 2016).

Forrás: Joe Giddens/PA

Amikor 1995-ben az ENSZ kivonult a polgárháborúba süllyedt országból az amerikai különleges erők balul sikerült mogadishui akciója után, Dél- és Közép-Szomália területei mintegy harminc különböző hadúr és klánmilícia uralma alá kerültek. Ezek a hadurak teljhatalmat gyakoroltak: az általuk irányított területre adókat vetettek ki, katonákat toboroztak, védelmi pénzt szedtek, erdőségeket vágtak ki, hogy a faszenet eladják az Öböl-államoknak (ezzel felgyorsították a terület elsivatagosodását), és kenőpénzek fejében megszervezték, hogy külföldi vállalatok a szomáli partok mellett helyezzék el a veszélyes hulladékukat (Menkhaus, 2004).

Szomália partjainál a 2004-es cunami után radioaktív és hidrogén-peroxidos veszélyes hulladékot mostt partra a víz (Forrás: somalitalk.com)

A legális munkalehetőségek és a jövőkép teljes hiánya vezetett a szomáli kalózkodás felíveléséhez.  Ez ezonban az addig is vadkapitalizmusként aposztrofált szomáli gazdaság működésének további torzulását eredményezte.

Jelentős tőkebeáramlás

A blogon már írtunk arról, hogy ha hirtelen jelentős többletbevételhez jut egy ország, az nem feltétlenül pozitív változásokat indukál a gazdasági életben. Eleinte csak a nyersanyagban gazdag országoknál figyelték meg, hogy a hazai valuta árfolyama megerősödik, és emiatt versenyképtelenné válnak a nem-nyersanyag-alapú exportszektorok (holland kór). Az előző bejegyzésben bemutattuk, hogy Dzsibuti stratégiai fekvése is hasonló következményekkel jár. Ott a katonai bázisokból és kikötőkből befolyó díjak okoztak holland kórt. A szomáli kalózkodás hasonló következményekkel járt.

A kalózkodás következtében fizetett váltságdíjak hirtelen jelentős mértékű tőkeinjekciót eredményeztek Szomáliában (WB, 2013), amely a nyersanyagban gazdag országokban megfigyelt „holland kórra” emlékeztető negatív gazdasági folyamatokat indítottak el. A váltságdíjak révén beáramló tőke megnövelte a nem-exportképes termékek és szolgáltatások iránti keresletet belföldön és a szomáli valuta felértékelődéséhez vezetett. A felértékelődés hatására az exportképes termékek versenyképessége visszaesett, és a munkaerő is elszivárgott az exportra termelő szektorokból (Economist, 2018).

Mennyi váltságdíjat fizettek?

2010-ben egy foglyul ejtett hajó és legénysége kiszabadításáért átlagosan mintegy 4,85 millió dollárt fizetett a hajó tulajdonosa (UNODC, 2011). A hajótulajdonosok és biztosítók 2005 és 2012 között fizetett váltságdíjait összesítve (385 millió USD, WB, 2013) és az adatokat összevetve a szomáliai GDP mértékével ( 2013: 3,36 milliárd USD)  megállapítható, hogy a hirtelen tőkeinjekciók méretüknél fogva felboríthatták a helyi gazdaság egyensúlyát. különösen a kalózkodással érintett régiókban (Jablonski et al, 2017). 2011-ben, amikor összesen 163 millió dollárnyi váltságdíjat fizettek ki szomáli kalózoknak, a szomáli kalóztevékenység központjának számító Puntföld legjelentősebb kikötőjéből, Bosasoból induló állatállomány-export összértéke 113 millió dollárra rúgott (Jablonski et al, 2017).

Kereskedők kecskéket és birkákat jelölnek meg exportra (Forrás:Simon Maina, AFP)

Az állatexport teszi ki az exportbevételek nyolcvan százalékát a régióban, a váltságdíjak jelentősége pedig megközelítette az élőállatokból befolyó külföldi valutabevételeket. És mi a helyzet a másik oldallal? Becslések szerint 2011-ben a kalózkodás 7-12 milliárd dollárjába került a világnak (Meloda et al., 2012).

Az export visszaesett, a drogkereskedelem felvirágzott

Szomália marha, teve, birka, és kecskeexportja az Arab-félszigetre igazolhatóan visszaesett a 2005 és 2012 közötti időszakban, ez pedig csökkentette a munkalehetőségek számát, és a kalóztevékenység fokozódásához vezetett. Felfutottak azon iparágak, amelyek a kalóztevékenység szükségleteit szolgálják ki (Andersen, 2009).

Az elhúzódó fegyveres konfliktusok és a kilátástalan élet miatt a szomáli férfiak körében magas a drogfüggők aránya (Forrás: via)

Különösen a part menti városok drogkereskedői, építőmunkásai, szakácsai, prostituáltjai és járműimportőrei profitáltak a kereslet élénküléséből.  Egyetlen hajó váltságdíjából akár 300.000 USD-t költhettek a kalózok annak érdekében, hogy kormánytisztviselők, üzletemberek, klánok, milíciák, vallási vezetők és politikusok ne avatkozzanak bele és ne akadályozzák a kalózkodást (WB, 2013). A kalózok főként importtermékekre (felszerelés, fegyverek, motorok), ingatlanra, alkoholra, autókra és nem-exportképes helyi szolgáltatásokra költötték a bevételeiket, ami tovább erősítette a negatív gazdasági hatásokat (Anderson, 2010): magasabb élelmiszerárakat és kevesebb legális munkalehetőséget hozott.

Ugyanakkor ezek a negatív hatások főként a kalózkodás központjának számító Puntföldön materializálódtak. Jablonski és társai is csak Szomália ezen régiójában tudtak számottevő hatásokat számszerűsíteni: becsléseik alapján 9,5 millió USD váltságdíj a puntföldi valuta USD-vel szembeni reálárfolyamát átlagosan 11 százalékkal értékeli fel, a Puntföldről származó exportot pedig mintegy havi egymillió dollárral veti vissza (Bosaso kikötőjéből havonta mintegy négymillió USD exporttermék indul útnak) (Jablonski et al., 2017)

A kalózkodás vége?

Habár a nemzetközi közösség hatékonyan fellépett a szomáli kalózkodás ellen, s ennek hatására a Szomália körüli nemzetközi vizeken gyakorlatilag megszűnt a kalózkodás, a kalózok nem tűntek el. Fel-feltűnnek elszigetelt akciókban, magánszemélyek elleni támadások végrehajtásakor, vagy alkalmazták őket a nagyobb halászhajók “védelmezésére” (az a gyakorlatban azt jelenti, hogy rálőnek a hajók környezetében felbukkanó magányos kisebb halászbárkákra).

A korábban forgalmas kalózkikötőben, Hobyo-ban egy kalóz áll az elhagyatot tajvani halászhajó mellett 2017-ben (AP Photo/Farah Abdi Warsameh)

Blogbejegyzésünk célja nem a komplex szomáli helyzet elemzése volt. Arra akartuk irányítani a figyelmet, hogy a jelentős tőkebeáramlás milyen negatív folyamatokat indíthat el egy ország exportszektorában, munkaerőpiacán. Ez olyan országoknak is problémát jelenthet, ahol más formában jelentkezik a tőke: segélyek, működőtőke-beáramlás, stb.. Elemzés-sorozatunkat a következő részben Tanzániával folytatjuk, ahol a segélyfüggőség problematikájával foglalkozunk.

 

Bibliográfia

Andersen, L. (2009):  Piracy in the Gulf of Aden: Reflections on the Concepts of Piracy and Order. In Danish Foreign Policy Yearbook 2009, ed. Danish Institute of International Studies. Copenhagen: Danish Institute of International Studies, 79–106.

Anderson, Elliot A. 2010. “It’s a Pirate’s Life for Some: The Development of an Illegal Industry in Response to an Unjust Global Power Dynamic. Indiana Journal of Global Legal Studies 17(2):319–39

The Economist (2018): A new approach to Somali pirates frees more hostages. The Economist Group Limited. Middle East and Africa Print Edition, June 30, 2018

Jablonski, Ryan S. – Oliver, Steven – Hastings, Justin V. (2017): The Tortuga disease: the perverse effects of illicit foreign capital. International Studies Quarterly 61 (2): 312-327.

Marsai Viktor (2016): Szomália mint migrációs kibocsátó. Migrációkutató Intézet, Budapest

Menkhaus, Ken (2004) : Somalia: State Collapse and the Threat of Terrorism. Oxford University Press, Oxford

Stephens, Meloda- Michael, Ian – Rogmans, Tim – Moonesar, Immanuel (2012): Actions and Insights. Managing In Uncertain Times. Emerald Publishing

UNODC. 2011. “Study on Illicit Financial Flows Linked to Piracy off the Coast of Somalia.” Background document for the first UNODC conference on illicit financial flows linked to piracy off the coast of Somalia, Nairobi, May 17–19, 2011. Unpublished.

WB (2013): The Pirates of Somalia. Ending the Threat, Rebuilding a Nation. Washington, D.C.: International Bank for Reconstruction and Development/The World Bank

A Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének (MTA KRTK VGI) tudományos munkatársa, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Gazdasági és Közpolitikai Tanulmányok Tanszékének adjunktusa

http://afrikablog.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.