Már szóltunk a blogon arról, hogy szubszaharai Afrika országai elsősorban a primer szektorban előállított, feldolgozatlan nyersanyagokat exportálnak, amelyekben igen kevés a tudományos-technológiai hozzáadott érték. A késztermékeket és tudás-alapú szolgáltatásokat az afrikai országok általában kénytelenek importálni. De miért is problémás ez a helyzet?
Egyrészt, mert tudományos körökben felmerült, hogy hosszú távon a feldolgozott termékek ára növekszik a nyersanyagok árához képest, azaz az arányok a nyersanyagokat exportáló országok számára kedvezőtlenül alakulnak. Egységnyi importált feldolgozott termékért egyre több és több nyersanyagot kell exportálni.
Másrészt a nyersanyagok világpiaci ára a feldogozott termékek áránál jóval változékonyabb, volatilisebb. A gyorsan változó árak súlyos nehézségeket okozhatnak azoknak az országoknak, amelyek exportbevételei nagyrészt nyersanyagok eladásából származnak.
Nyersanyagok (Forrás: GWC India)
Csökken a nyersanyagok feldolgozott termékekhez viszonyított ára?
Az ún. Prebisch- Singer hipotézis szerint hosszú távon a nyersanyagok (feldolgozatlan mezőgazdasági termékek, bányászott ásványi anyagok: pl. kakaóbab vagy gyers gyémánt, stb.) feldolgozott termékekhez (autó, számítógép, finomított kávé, csiszolt gyémánt, stb.) viszonyított ára csökken. Ebből az következik, hogy a nagyrészt nyersanyagokat exportáló országok cserearánymutatói hosszú távon elkerülhetetlenül romlanak. A nemzetközi cserearány azt fejezi ki, hogy egységnyi exporttermékért hány egység importterméket kapunk. A “terms of trade” (nettó barter cserearány) mutató azt fejezi ki, hány százalékkal több vagy kevesebb importterméket tud az ország vásárolni egységnyi exporttermékért, mint korábban.
Ha igaz a Prebisch-Singer hipotézis, az azt is jelenti, hogy a nyersanyag-exportőr országok tartósan rosszabbul járnak, mint a feldolgozott termékeket exportálók, hiszen hosszú távon egységnyi nyersanyagért egyre kevesebb feldolgozott terméket kapnak, vagy fordítva: egyre több nyersanyaggal kell “fizetniük” ugyanannyi feldolgozott termékért.
A Prebisch-Singer tételt azonban a mai napig sem sikerült statisztikai módszerekkel egyértelműen bizonyítani, sem cáfolni. Egyes szakértők mellette, mások ellene érvelnek, attól függően, hogy elemzésükhöz milyen adatokat, idősorokat használnak, milyen időtávon vizsgálják a cserearénymutatók alakulását (Cuddington (1992), Cuddington, Ludema és Jayasuriya (2007), Cuddington és Urzua (1989), Grilli and Yang (1988), Pindyck (1999), Hadass és Williamson (2003), Reinhart és Wickham (1994), Kellard és Wohar (2005), Balagtas és Holt (2009), Harvey, Kellard, Madsen és Wohar (2010). Az említett források közül kiemelésre méltónak tartom a legfrissebbet: Harvey, Kellard, Madsen és Wohar tanulmánya 2010-ben jelent meg. Minden eddiginél hosszabb időtávon, a legmodernebb statisztikai módszerekkel vizsgálták meg a nyersanyagok feldolgozott termékekhez viszonyított árát 1650-től 2010-ig, és módszerük egyértelműen kimutatta a Prebisch-Singer hipotézis helyességét.
Ha tehát hiszünk a hosszú távú trendeket felmérő legújabb statisztikai módszerekben, akkor kénytelenek vagyunk megállapítani: a történelmi tapasztalatok alapján Afrika nem fog jól járni azzal, hogy nyersanyagokat exportál és feldolgozott termékeket importál.
A nyersanyagok ára változékony, szeszélyes
A nyersanyagok ára volatilis. A legváltozékonyabb az olaj és földgáz ára, de szeszélyesség jellemzi többek között az alumínium, banán, kávé, réz, cukor és egyéb feldolgozatlan termékek árának alakulását is. Ez a volatilitás tehát azt jelenti, hogy ezen termékek ára előre nehezen megjósolható módon növekszik és csökken.
Az urán árának alakulása 2001 és 2016 között (Forrás: indexmundi.com)
A nyersanyagárak változékonyságának fő oka az alacsony keresleti és kínálati árrugalmasság. Először nézzük meg, mit is jelent az árrugalmasság, és mikor tekinthető alacsonynak. A keresleti árrugalmasság alacsony, ha 1%-os árváltozás következtében a kereslet kevesebb mint 1%-al változik. A kínálati árrugalmasság hasonlóképpen értelmezhető, azaz 1%-os árváltozás hatására az eladók által kínált mennyiség kevesebb mint 1%-kal változik.
Most pedig tekintsük át, hogy miért jellemzi alacsony keresleti és kínálati árrugalmasság a nyersanyagpiacokat. Bármely piacon, ahol a kereslet és kínálat között eltérés mutatkozik, a piac felhajtja vagy csökkenti az árat, hogy kiegyensúlyozza az eltérést. (Ha valamiből több van, mint ahányan vennének belőle, olcsóbb lesz az ára/ Ha hirtelen nagy igány mutatkozik valamilyen termékre, és nincs belőle elég a piacon, akkor az ára megemelkedik)
A cink árának alakulása 2001 és 2016 között (Forrás: indexmundi.com)
Ami a nyersanyagpiacokat különlegessé teszi, az az, hogy rövidtávon a nyersanyagok felhasználóinak nagyon nehéz helyettes terméket találniuk (pl benzin), tehát igen jelentős árváltozásra van szükség ahhoz, hogy rövid távon változtassanak a vásárlói szokásaikon. Ugyanezen logika mentén, a nyersanyagok gyártói sem tudnak elég gyorsan reagálni az árváltozásokra, ugyanis sokáig tarthat pl új kutat fúrni, ha emelkednek az árak, és sok esetben a működés leállítása jelentősebb költségekkel járna, még áresés esetén is. Tehát ha kínálati (pl felkelők megtámadták az olajkitermelő egységet, vagy megrongálták az olajvezetékeket), vagy keresleti (nagyon hideg a tél, több gázra van szükség) sokk mutatkozik, az áraknak nagyon meg kell változnia, hogy a piaci szereplők érdemben változtassanak viselkedésükön (leállítsák a termelést, kevesebb gázt vegyenek, stb.). Ez a magyarázat arra, hogy miért változékonyabb a nyersanyagok ára pl. a feldolgozott termékek áránál.
Ha Afrika szempontjából nézzük a kérdést, akkor arra jutunk, hogy mivel Afrika sok országa nyersanyagfüggő, a szubszaharai afrikai kormányoknak meg kell küzdeniük az éves költségvetés tervezési nehézségeivel (a bevételek alakulása az exportált termékek világpiaci árának alakulásától függ). Ha magas nyersanyagárak időszakában infrastrukturális beruházásokat, szociális programokat indítanak, félő, hogy ezek a programok az árak visszaesése esetén megszakadnak, és csökken a politikai rendszerbe iránti közbizalom. Ha viszont nem az összes bevételt fektetik be, hanem igyekeznek félretenni ínségesebb időkre, hatalmas ellentétes irányú nyomást gyakorol majd rájuk a közvélemény. Tehát a változó éves bevételekkel számoló országok kormányainak nehéz döntésekkel kell szembenézniük.
Felhasznált irodalom
- Balagtas, J. és Holt, M. (2009) The Commodity Terms of Trade, Unit Roots and Nonlinear Alternatives: A Smooth Transition Approach, American Journal of Agricultural Economics, Volume 91 Issue 1, Pages 87 – 105.
- Cuddington, J. (1992) Long-Run Trends in 26 Primary Commodity Prices, Journal of Development Economics, 39, pages 207-27.
- Cuddington, J., Ludema, R. és Jayasuriya, S.(2007) Prebisch-Singer Redux, in Natural Resources: Neither Curse Nor Destiny, Palo Alto: Stanford University Press és Washington DC: World Bank, pages 103-140.
- Cuddington, J. és Urzua, C.M. (1989) Trends and Cycles in the Net Barter Terms of Trade: A New Approach, Economic Journal 99, pages 426-42.
- Frankel, Jeffrey A. (2012) The Natural Resource Curse: A Survey of Diagnoses and Some Prescriptions. HKS Faculty Research Working Paper Series RWP12-014, John F. Kennedy School of Government, Harvard University.
- Grilli, E. és Yang, M.C.(1988) Primary Commodity Prices, Manufactured Goods Prices, and the Terms of Trade of Developing Countries: What the Long Run Shows, World Bank Economic Review 2, no. 1, 1-47.
- Hadass, Y. és Williamson, J. (2003) Terms of Trade Shocks and Economic Performance 1870-1940: Prebisch and Singer Revisited, Economic Development and Cultural Change , Chicago: University of Chicago Press, vol. 51(3), pages 629-56, April. NBER WP 8188, 2001
- Harvey, David I. and Kellard, Neil and Madsen, Jakob B. and Wohar, Mark E. (2010) Erratum to The Prebisch-Singer Hypothesis: Four Centuries of Evidence, Review of Economics and Statistics, 2010, 92, pages 367-377
- Kellard, N. és Wohar, M. (2006) On the prevalence of trends in primary commodity prices , Journal of Development Economics, 79, no.1, February, pages 146-167
- Pindyck, R. (1999) The Long-Run Evolution of Energy Prices, The Energy Journal 20, 2.
- Reinhart, C. és Wickham, P. (1994) Commodity Prices: Cyclical Weakness or Secular Decline? IMF Staff Papers 41, June
Vélemény, hozzászólás?