Ha van nyersanyagunk, rosszabbul járunk, mint ha nem lenne?
1970 és 1990 között világszerte megfigyelték, hogy a nyersanyagban gazdag országok fejlődése lelassul, megáll, sőt egyes országokban visszaesés következik be.
Auty (1997) megállapította, hogy az olajban szegény országok 1970 és 1993 között négyszer gyorsabban nőttek, mint az olajban gazdagok. Hasonlóan meglepő következtetésre jutott Gylfason is: átlagban az OPEC blokk országainak 1965 és 1998 közötti egy főre jutó GDP-je nem nőtt, hanem 1,3%-kal csökkent (Gylfason, 2001).
Ásványi anyagok kivitelére[1] épülő 48 gazdaság adatainak vizsgálata után Weber-Fahr megállapította, hogy azokban az országokban, ahol az export több mint ötven százalékát tették ki az ásványi anyagok, a kilencvenes években 1,7%-kal visszaesett az egy főre jutó GDP. (Összehasonlításképp: más, nyersanyagokban szegény fejlődő és tranzíciós gazdaságokban ugyanebben az időszakban az egy főre jutó GDP 1,7%-kal nőtt.) A vizsgált 48 ország GDP-je átlagosan évi 1,15%-kal, egy évtized alatt mintegy 11 százalékkal esett vissza (Weber-Fahr, 2002).
Szubszaharai Afrikában az 1990-es években az ásványi anyagok exportjára épülő országok gazdasági visszaesése 25%-kal jelentősebb[2] volt a teljes régió átlagánál. Ez a visszaesés a kitermelőiparba történő jelentős tőkebefektetések ellenére következett be (1991-ben még csak a globális feltárási költségek 4 százalékát költötték Afrikára, de 1991-ben már 17,5 százalékát, összesen 494 millió dollárt, World Bank, 2003).
Az összefüggést statisztikailag is igazolták
Ezeket a meglepő adatokat a szakértők igyekeztek statisztikailag is értelmezni, bizonyítékot kerestek arra, hogy összefüggés van a nyersanyag-gazdagság és a lassabb gazdasági növekedés között. Az átfogó empirikus tanulmányok sorát Sachs és Warner (1995, 1997, 1999, 2001) nyitotta meg, de úttörőnek számít Auty (1993, 1994, 2001) munkássága is.
A kezdeti bizonyítékok teljes mértékben alátámasztották a szerzők feltételezését: Sachs és Warner (1997) 95 fejlődő országot vizsgáltak meg, és egyértelmű negatív korrelációt találtak az 1970 és 1990 közötti időszakban a nyersanyagokra alapozott export (elsődleges termékek[3] exportjának aránya a GDP-hez) és az egy főre jutó GDP növekedés között. A nyersanyag-gazdagság azután is jelentős magyarázó változónak bizonyult, miután megvizsgálták az egy főre jutó GDP-növekedés és más, a növekedést potenciálisan befolyásoló változók (kezdeti GDP, kereskedelmi nyitottság, befektetési ráta, cserearány-volatilitás, kormányzati intézmények hatékonysása, stb.) közötti kapcsolatot.
Sachs és Warner eredményeinek jelentőségét világosabban érzékelhetjük egy másik szerzőpáros, Manzano és Rigobon konkrét példáján keresztül. Sachs és Warner egy következő tanulmányának adatait alapul véve amennyiben 1%-kal nő az elsődleges export a GNP-hez viszonyítva, az ország GDP-je 0,07-0,1%-kal csökken. Tunézia például 0,48-1,03%-kal alacsonyabb mértékű gazdasági növekedésre számíthat, mint egy olyan ország, amely hasonló bevételekkel, befektetési rátával, jogállami hagyományokkal rendelkezik, de nincs elsődleges termék exportja. Zambia esetében, amelynek gazdasága nagymértékben nyersanyagfüggő, a különbség már akár 3,8-5,4% is lehet egy hasonló adottságú, primer exporttal nem rendelkező országhoz képest (Manzano – Rigobon, 2001).
A későbbiekben mások statisztikai eredményei is megerősítették, hogy a nyersanyagfüggőség közvetetten vagy közvetlenül negatív hatással van a gazdasági teljesítményre. (Gylfason – Zoega, 2001; Isham et al., 2005)
Hinni lehet-e az adatoknak?
Természetesen az eredményeket kételyek övezték. Többen is hangsúlyozták, hogy a statisztikai vizsgálatoknál a választott időszak erőteljesen befolyásolja az eredményt (Wright – Czelusta, 2004; Stijns, 2005; Alexeev – Conrad, 2009). Ross (2012) például kiemelte, hogy éppen a vizsgált 1970 és 1990 közötti időszakban az olajexportőr országok súlyos gazdasági problémákkal küzdöttek, többek között a pozitív várakozások hatására felvett hitelek miatt (Manzano – Rigobon, 2001), de szerepet játszott nehézségeik kialakulásában az 1985 és 1997 közötti csökkenő olajár. Mivel az olajexportőr országok jelentős csoportot képviselnek a vizsgálatokban, ez torzíthatta az eredményt[4].
Más szakértők egyéb metodológiai aggályokat emlegettek (Brunnschweiler –Bulte, 2008; Di John, 2011; Lederman and Maloney, 2008; Manzano és Rigobon, 2001): a legtöbb korábbi kutatás figyelmen kívül hagyott bizonyos elsődleges exporthoz kapcsolódó tényezőket, amelyek nagyban befolyásolják az eredményeket. Az empirikus kutatások nagy része az eredmények értékelésekor figyelmen kívül hagyta, hogy az össz-GDP-be a nyersanyag-szektor termelése is beletartozik, az pedig csökkenő tendenciát mutatott az elmúlt harminc évben. Manzano és Rigobon például a fentiek figyelembe vételével módosították Sachs és Warner eredeti kutatásait, és így már nem volt kimutatható a negatív korreláció (Manzano – Rigobon, 2001).
Frankel 2012-ben kiterjesztette Sachs és Warner vizsgálatát: összefüggést keresett a fosszilis tüzelőanyagok és ásványi anyagok exportjának a teljes áruexporthoz viszonyított aránya és az 1970 és 2009 közötti átlagos növekedési ráta között. Több mint ötven ország adatainak összesítése után arra jutott, hogy kimutatható egy enyhén negatív korreláció. A végeredmény mögött számtalan nyersanyagban gazdag ország sikere és kudarca áll. Ami biztos: a nyersanyag-gazdagság és a gazdasági növekedés között nem pozitív a korreláció (Frankel, 2012).
Attól függetlenül, hogy statisztikai bizonyítékok tekintetében jelentős vita zajlik tudományos körökben, számtalan ország gazdaságtörténete bizonyítja (Gabon, Angola, Nigéria, Sierra Leone, Egyenlítői Guinea, Venezuela, Myanmar, Nauru), hogy a nyersanyagbevételek gazdasági, politikai és társadalmi nehézségeket okozhatnak. Hogyan lehetséges, hogy egy jelentős bevételi forrás, ellentétben minden előzetes feltételezésünkkel, negatív hatást gyakoroljon a gazdasági növekedésre? A következő részben ezzel folytatjuk az elemzést.
[1] Az export min. 6%-át ásványi anyagok adják
[2]Az olajban gazdag Nigéria vagy a gyémántvagyonnal rendelkező Sierra Leona gazdaságtörténete is jól példázza a visszaesést (Mehlum et al, 2006).
[3] Ebbe a kategóriába nemcsak az olaj, gáz és ásványkincsek tartoznak, hanem elsődleges mezőgazdasági termékek is, mint a termőföld, az állattenyésztés és a halászat termékei, kivéve azokat a termékeket, amelyek kezdeti feldolgozáson mentek keresztül
[4] Auty (2001) maga is elismerte, hogy bizonyíték van rá: a hetvenes évek előtt a nyersanyagban gazdag országok gyorsabban nőttek, mint a nyersanyagban szegények.
Források
Alexeev, Michael – Conrad, Robert (2009): The Elusive Curse of Oil, The Review of Economics and Statistics, 91(3): 586-598.
Auty, Richard M. (1993): Sustaining Development in Mineral Economies: The Resource Curse Thesis, London: Routledge
Auty, Richard M. (1994): The resource curse thesis: Minerals in Bolivian development, 1970–90, Singapore Journal of Tropical Geography, 15(2): 95–111.
Auty, Richard M. (1997): Natural Resources, the State and Development Strategy”, Journal of International Development (9):651-663.
Auty, Richard M. (2001): The Political Economy of Resource-Driven Growth, European Economic Review 45: 839–946.
Brunnschweiler, Christa N. – Bulte, Erwin H. (2008): The resource curse revisited and revised: A tale of paradoxes and red herrings, Journal of Environmental Economics and Management 55 (3): 248-264
Di John, Jonathan (2011): Is there really a resource curse? A critical survey of theory and evidence, Global Governance, 17(2011): 167-184.
Frankel, Jeffrey A. (2012): The Natural Resource Curse: A Survey of Diagnoses and Some Prescriptions. HKS Faculty Research Working Paper Series RWP12-014, John F. Kennedy School of Government, Harvard University.
Gylfason, Thorvaldur (2001): Natural Resources and Economic Growth: What is the connection?, CESifo Working Paper 530.
Gylfason, Thorvaldur – Zoega, Gylfi (2001): Natural Resources and Economic Growth: the Role of Investment, CEPR Discussion Paper 2743.
Isham, Jonathan – Woolcock, Michael – Pritchett, Lant – Busby, Gwen (2005): The varieties of the rentier experience: how natural resource export structures affect the political economy of growth, World Bank Economic Review 19(2):141–174.
Lederman, Daniel – Maloney, William (2008): In Search of the Missing Resource Curse, Economia 9(1): 1-57.
Manzano, Osmel – Rigobon, Roberto (2001): Resource Curse or Debt Overhang? NBER Working Paper No. 8390, Cambridge: National Bureau of Economic Research
Mehlum, Halvor – Moene, Karl – Torvik, Ragnar (2006): Institutions and the Resource Curse, The Economic Journal, 116(508): 1-20.
Ross, Michael L. (2012): The Oil Curse: How Petroleum Wealth Shapes the Development of Nations, Princeton and Oxford: Princeton University Press
Sachs, Jeffrey D. – Warner, Andrew M. (1995): Natural Resource Abundance and Economic Growth, NBER Working Paper 5398. Cambridge: National Bureau of Economic Research
Sachs, Jeffery D. – Warner, Andrew M. (1997): Natural resource abundance and Economic Growth, Center for International Development and Harvard Institute for International Development,
Sachs, Jeffery D. – Warner, Andrew M. (1997b): Natural Resource Abundance and Economic Growth’, mimeo, Center for International Development, Harvard University
Sachs, Jeffrey D. – Warner, Andrew M. (1999): The big push, natural resource booms and growth, Journal of Development Economics, 59(1): 43-76.
Sachs, Jeffery D. – Warner, Andrew M. (2001): The curse of natural resources, European Economic Review 45 (2001): 827-838.
Stijns, Jean-Philippe C. (2005): Natural Resource Abundance and Economic Growth Revisited, mimeo, Northeastern University, Department of Economics
Weber-Fahr, Monika (2002): Treasure or Trouble? Mining in Developing Countries. Washington, DC: World Bank Group and International Finance Corporation.
World Bank (2013): Africa’s Pulse – Volume 8: An Analysis of Issues Shaping Africa’s Economic Future, Washington D.C.: World Bank
World Bank (2003): Striking a Better Balance : Volume 5. Final Workshop Report and Stakeholders Submissions or Comments. Extractive industries review;. Washington, D.C.: World Bank.
Wright, Gavin – Czelusta, Jesse (2004): The myth of the resource curse, Challenge, 47(2):6-38.
Vélemény, hozzászólás?