A Nagy Zöld Fal – az elsivatagosodás védőgátja

A Szahara minden évben terjeszkedik dél felé

A napjainkban egyre inkább aggasztóvá váló globális felmelegedés és klímaváltozás következtében a csapadékmennyiség jelentősen csökken, mely fokozza az elsivatagosodást. A Szahara déli peremén (az ún. Száhel-övezetben) elhelyezkedő mintegy 11 országot (Burkina Faso, Csád, Dzsibuti, Eritrea, Etiópia, Mali, Mauritánia, Niger, Nigéria, Szenegál és Szudán) ez a jelenség napról napra jobban fenyegeti: az elmúlt száz évben a csapadékmennyiség itt harminc százalékkal csökkent. A Szahara évente közel egy négyzetkilométernyi területet hódít el a Száhel-övezet lakóitól, akik kénytelenek folyamatosan délebbre költözni, menekülve a sivatagi forróság és szárazság elől.

A Száhel-övezet országai és a Nagy Zöld Fal sárgával jelezve a térképen

A klímaváltozás miatt délre terjeszkedő Szahara megállítására már a nyolcvanas években felmerült egy érdekes ötlet: a Nagy Zöld Fal. A Nagy Zöld Fal egy 15 kilométer széles, 7000 kilométer hosszú erdősáv lenne, amely nyugatról keletre Dakartól (Szenegál fővárosa) Dzsibutiig (Dzsibuti fővárosa) nyúlna.

 A Nagy Zöld Fal ötlete és támogatottsága

A fal építésének ötletét először a burkina fasoi államfő, Thomas Sankara vetette föl a nyolcvanas években, az elsivatagosodás visszaszorítása céljából. Majd pedig 2005-ben a nigériai elnök, Olusegun Obasanjo kezdeményezte a Nagy Zöld Fal létrehozását, amelyet két évvel később – 2007-ben – az Afrikai Unió is jóváhagyott. A tizenegy érinett ország közül mindegyik szorgalmazta a terv megvalósítását. A legeltökéltebb állam Szenegál volt: 2010-re 525 kilométer hosszú faültetvényt sikerült léterhozniuk Szenegál határain belül. A 12 millió fából álló ültetvénysor főként a Szenegálban őshonos akáciából áll. Az akácia jól bírja a szárazságot, emellett un. gumiarábikumot termel, mely külünböző fogyasztási cikkek összetevője is (pl. üdítőitalok), ezzel a helyi bevételt is növeli.2010 júniusában a Nagy Zöld Fal kezdeményezésben résztvevő tizenegy ország aláírásával létrejött a Nagy Zöld Fal Ügynökség (GGW Agency).

Az erdősáv felülnézetből

A projekt elfogadása és elindítása óta több regionális és nemzetközi szervezet támogatását sikerült elnyerni, melyek technikailag és anyagi támogatással is hozzájárulnak Afrika ,,erdősítéséhez‘‘, ilyenek például: Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO), Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP), az Európai Unió, a Világbank, a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS), a ,,Pan-African Farmers Organisation‘‘, vagy az ,,African Forest Forum‘‘.

Miért lenne olyan fontos megvalósítani?

Az elsivatagosodás, illetve a talajdegradáció jelensége a Száhel-övezetben élő lakosság millióit fenyegeti. Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) jelentése szerint a szegénységben élő afrikaiaknak nem kevesebb, mint 70%-a mezőgazdaságból él. A fent említett jelenségek következtében a termőföldek  minősége romlik, a termelékenység csökken, mely az itt élő népesség megélhetését veszélyezteti és arra kényszeríti a gazdákat, hogy elhagyják földjeiket. E szempontból a Nagy Zöld Fal megvalósulása kihatásaival jelentős mértékben hozzájárulna a helyi gazdák, az egész régió gazdasági fejlődéséhez, amely a jelenleg elvándorló fiatal lakosság számára egy jövőbeli perspektívát nyújthatna.

Az elsivatagosodás megállítása a környezeti, gazdasági, ill. szociális előnyökön kívül segíthetné a Száhel-régióban napjainkban megerősödött terrorizmus visszaszorítását. Azokon a területeken, ahol a népesség nagy része mélyszegénységben él, ami a Száhel-övezet esetében kb. 10 millió főt jelent, a terrorizmus a kilátástalan jövővel szembenéző fiatalok körében gyorsabban terjed. Ha av Nagy Zöld Fal megvalósulása által (akár kismértékben is) vissza tudnák szorítani a szegénységet, illetve munkalehetőségeket tudnának nyújtani a régióban élő fiatalság számára, nagy valószínűséggel csökkenteni lehetne a szélsőséges politikai, ill. vallási csoportok működését. Ezzel a régió a politikai stabilitás útjára léphetne.

Az afrikai országok által létrehozott kezdeményezés számos pozitív változást hozhat a kontinensen. A talajerózió, az elsivatagosodás, a terrorizmus visszaszorítása, a termelékenység növelése mellett lehetővé tenné például a kontinens vízforrásainak védelmét, többek közt a Csád-tó kiszáradásának megakadályozását.

A megvalósulás útján?

De hogy is áll Nagy Zöld Fal megvalósítása? Ahogy már említettük, a  nyolcvanas években merült fel először a fatelepítés ötlete a sivatag délre terjeszkedésének megakadályozására. 2012-ben a Száhel-övezeti körülmények gyors romlása miatt ismét elővették a döntéshozók a Nagy Zöld Fal tervét az asztalfiókból. 2011 óta az Amerikai Egyesült Államok 115 millió dollárral, az Európai Unió 1,9 millió euróval támogatta az ötlet megvalósulását. Ennek ellenére jelentősebb előrelépésről a tizenegy ország közül csak kettőben beszélhetünk. Niger Zinder régiójában rengeteg fát ültettek a Szahara déli peremére, és ötmillió hektárnyi földterületet sikerült visszaszerezni a mezőgazdasági termelés számára. Szenegálban 27.000 hektárnyi terület vált újra művelhetővé, miután tizenkétmillió fát ültettek. A 2008-ban ültetett és életben maradt fák (nyolcvan százalék) akár a három méteres magasságot is elérhetik.

Az előzetes tudományos eredmények azt mutatják, hogy már akár 4-8 fából álló kisebb telep is mérhető változást okoz a terep mikroklímájában. A fák transzpirációja olyan mikroklímát hoz létre, amely mérsékli a napi hőmérsékleti kilengéseket.  A talajerózió is csökken, így kevesebb a falvakba áramló por mennyisége. A vékony, fákkal borított övezet „úgy viselkedik, mint egy jó kis lábtörlő, és megállítja a homokot hozó szaharai szeleket“.- Mondja Boetsch, a Szenegálban dolgozó francia kutatócsoport vezetője. Még a vándormadarak is kezdenek visszatérni.

De ha ennyire pozitív az erdősáv hatása, a Száhel-övezet többi országa miért késlekedik?  Az általános magyarázat az, hogy a nemzetközi támogatás megvan a projekthez, de sok esetben a helyi közösségek nem találják jó ötletnek a faültetést. Az okok között szerepelhet, hogy akiket a fásítás érintene, azokat kizárták a döntéshozatalból.  Másrészt gyakran aktívan használt mezőgazdasági területeket kellene „kivonni a forgalomból“ a faültetés érdekében. Felmerült az is, hogy az öntözés miatt tovább csökkennek az amúgy is szűkös vízkészletek, ráadásul tradicionális élőhelyeket kellene feláldozni a fásítás oltárán.

Öntözéses gazdálkodás a Száhel-övezetben

Ennek ellenére hosszú távon nyilvánvalóan jobb megoldás a Nagy Zöld Fal, hiszen meggátolhatja a sivatag előrenyomulását. Azok, akik manapság tradicionális falvaikat féltik, néhány éven belül kénytelenek lesznek délebbre költözni a Szahara terjeszkedése elől menekülve…

A bejegyzést Jantsek Sarolta és Biedermann Zsuzsánna közösen készítették.