A Kongói Demokratikus Köztársaságban zajlott választásokról France Mutombóval

Történelmi kontextus

2018. december 30-án elnökválasztás zajlott a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Régóta halogatott nagy esemény ez az ország történetében, hiszen a jelenleg regnáló elnök, Joseph Kabila már apja, Laurent-Désiré Kabila 2001-es halála óta hatalmon van.

Laurent-Désiré Kabila (Forrás: Paris Match)

Hivatalosan 2006-ban választották meg először, és 2011-ben kezdte második terminusát (bár a 2011-es, megkérdőjelezhető tisztaságú választás eredményét az ellenzék akkori vezetője, Étienne Tshisekedi soha nem fogadta el). A kongói alkotmány maximum két egymást követő terminust tesz lehetővé, így 2016 végén Kabilának fel kellett volna állnia az elnöki székből. A nemzeti választási hatóság azonban bejelentette, hogy nem állnak rendelkezésére pontos népszámlálási adatok és elegendő anyagi fedezet a 2016. november 27-én megrendezendő elnökválasztás megszervezéséhez, így Kabila jelentős hazai és nemzetközi tiltakozás mellett megtartotta elnöki pozícióját 2018 év végéig, amikor végre sikerült megszervezni a választást. Sokak szerint az elnökválasztás késleltetése Kabila szándékai szerint zajlott. Mindenesetre jelöltként ő maga ezen a választáson nem indult, korábbi belügyminiszterét, Emmanuel Ramazani Shadary-t jelöltette.

Shadary (Forrás: AfriqueMidi)

Shadary Kabila keményvonalas támogatójaként híresült el, akik tehát rá szavaztak, azok a folyamatosság mellett tették le voksukat. A fő ellenzéki jelölt Martin Fayulu, akit eleinte az ellenzék hét legjelentősebb alakja, köztük Jean-Pierre Bemba, Moise Katumbi és Felix Tshisekedi is támogatott. Nem sokkal Fayulu személyének bejelentése után azonban Tshisekedi kihátrált az ellenzéki paktumból, és bejelentette, hogy önállóan indul.

Martin Fayulu (Forrás: news24.com)

Ilyen előzmények mellett tartották meg, feszültséggel terhes légkörben, de viszonylag békés körülmények között a 2018. december 30-i választást. A választási bizottság január 10-én bejelentette, hogy a szavazatok számlálása után Félix Tshisekedi (a korábbi ellenzéki, az azóta elhunyt Étienne Tshisekedi fia), a Union for Democracy and Social Progress pártjának jelöltje a győztes a szavazatok 38.57 százalékának megszerzésével. Második helyen végzett Fayulu 34,8 százalékkal, míg Kabila embere, Shadaray a szavazatok 23,8 százalékát szerezte meg.

Joseph Kabila (Forrás: Getty Images, sabcnews.com)

Míg a Kabila-tábor meglepően könnyedén elfogadta a vereséget, Martin Fayulu az Alkotmánybírósághoz fordult választási csalás miatt. Állítása szerint ő az igazi nyertes, méghozzá a szavazatok hatvan százalékával. A választások tisztaságát megkérdőjelezi, hogy a 40.000 választási megfigyelőt delegáló katolikus egyház, illetve a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) és Afrikai Unió egyaránt meglepetését fejezte ki az eredmények ismertetése után, jelezve, hogy előzetes megfigyeléseik alapján egyértelműen egy másik jelölt győzelmére számítottak. Mindezek ellenére az Alkotmánybíróság elutasította Fayulu fellebbezését, és jogerősen kimondta Felix Tshisekedi győzelmét.

Az afrikablog.hu France Mutombo Tshimuangával, az Afrikáért Alapítvány kongói származású elnökével beszélgetve latolgatja, mi várható az országban.

  1. Nagy eredmény lenne, ha az ország függetlenné válása óta először sikerülne békésen átadni a hatalmat demokratikus választások eredménye alapján. De vajon valódi hatalom-átadásról van-e szó? Több nemzetközi szaklapban is írtak arról, hogy Felix Tshisekedi valójában a színfalak mögött megegyezett Joseph Kabilával, és Kabila pártjáé marad a parlamenti mandátumok többsége is (annak ellenére, hogy a Kabila által támogatott Shadaray csak harmadik helyen futott be). Erre utal az is, hogy Kabila meglepően könnyedén fogadta a vereséget. Neked mi erről a véleményed? Mit gondolnak a kongói emberek?

A kongói nép túlnyomó része nagyon várja a változást, mert sokat szenvedett az elmúlt 20 évben. Mindenkinek elege van Kabila uralmából, mert a pusztulás szélére sodorta az országot. Nincs béke, nincs biztonság, nyomorog a nép, itt-ott felüti fejét az Ebola, rendszeresek a megerőszakolt nőkről szóló hírek bizonyos országrészekben, stb. Sajnos lehetne még sorolni… Elég volt – mondja a nép, kell valami változás, akármilyen áron, de ha lehet el kell kerülni a vérontást.

A nép számára gyakorlatilag mindegy, hogy ki lesz ennek a változásnak az arca, csak ne Kabila legyen, vagy ne az ő embere, Shadary. Így maradt Felix Tshisekedi és Martin Fayulu mint esélyes. Bármelyikük győzelme kedvezett volna a népnek, illetve teljesítette volna a nép változás iránti vágyát. Most végső eredmények Felix mellett szolnak .  És úgy tűnik, hogy valóban békés lesz a hatalomátadás. Amint az gyakran lenni szokott Afrikában, az egyik jelölt nem fogadja el az eredményt, csalásra hivatkozva. Így tesz Martin Fayulu.

A békés hatalomátadás azért bír nagy történelmi jelentőséggel, mert még nem volt rá példa Kongó történelmében, hogy egy ellenzéki nyerjen. Még nem láttunk egy élve elköszönő elnököt sem, aki békésen átadta volna a hatalmat. Mindegyiket meggyilkolták vagy száműzetésben haltak meg. Kasa-Vubutól Lumumbán és Mobutun át Laurent Désiré Kabiláig (a jelenleg elnök apja). Afrika tekintetében szintén egy ritka példa ez a hatalomátadás, hiszen főleg a közép-afrikai és a Nagy Tavak Régióban, jellemző, hogy a diktátorok módosítják az alkotmányt, hogy bebetonozzák magukat. Joseph Kabila és politikai családja is kísérletezett ilyen bebetonozási manőverrel, de sikertelen volt, mert a nép már annyira akarta a változást, hogy inkább az utcára vonult tüntetni (56 ember halt meg azon a napon). Így nem módosították az alkotmányt. Több más próbálkozás is volt, mint a választások többszörös elhalasztása, de mindegyik kudarcba fulladt. Így Joseph Kabila a belső és nemzetközi közösség nyomására kénytelen volt meghátrálni, megszervezni a választásokat és demokratikusan átadni a hatalmat.  De milyen áron adja át? itt jöhet az a bizonyos színfalak mögötti megállapodás, amiről sok sajtóorgánum is beszél Felix és Kabila között.

Amint tudjuk, ezek a kongói választások nagyon kaotikusak voltak. Sok szabálytalanságot lehetett tapasztalni. Se demokratikusnak, se transzparensnek nem lehet ezt nevezni. És mégis: az emberek mentek szavazni. A győzelem kulcsa más dimenziókban is volt, és nem csak a választási fülkékben. Shadary sikertelenséget nem csak az urnák és szavazócédulák biztosítottak, hanem maga a nép is teljes mértékben visszautasította volna a Kabila-rezsimet és Shadary győzelmét, még ha valahogy be is következett volna. Ez érvényes lett volna Kabila bármelyik esélyesebb utódjára is.  Ha mégis erőltették volna Kabila rendszerének tovább élését, akkor újabb káoszba (polgárháborúba) süllyedt volna az ország, ahol kő kövön nem maradt volna, és maga Kabila biztonsága és élete is veszélybe került volna, mivel se külső, se belső támogatása nem volt elegendő. Ez már nem érdeke senkinek. De a két esélyes ellenzéki jelölt közül ki jelenti a kisebb veszélyt a jelenlegi rezsim számára? Ebből a szempontból Felix tűnt alkalmasnak, aki képes megbékíteni a kongóiakat és nem áll bosszút az elköszönő rezsim emberein. Biztosítani kellett, hogy ne legyen boszorkányüldözés, elszámoltatás, igazságszolgáltatás, ha Kabila békésen átadja a hatalmat.  Úgy gondolom, ebből a szempontból lehet megegyezés Tshisekedi és Kabila között a kulisszák mögött. De ez nem igazolja azt a hipotézist, hogy Tshisekedi valójában elveszítette a választásokat, és ezért egyeztek volna meg Kabilával. Mert szerintem mind Fayulu, mind Tshisekedi esélyesek voltak és kisebb különbséggel. Bármelyik hivatalos és nem hivatalos nyertessel Kabila kénytelen lett volna tárgyalni a jövőjét illetően.

Fayulu és koalíciója, a „ Lamuka” viszont nem mutatott hajlandóságot egy esetleges színfal mögötti tárgyalásra, még ha Fayulu győzne is a választásokon. Hiszen Fayulu támogatói, Moise Katumbi és Jean-Pierre Bemba is pályáztak (volna) az elnöki posztra, de jelentkezésüket érvénytelenítette a választási bizottság, illetve Moise Katumbit nem is engedték be az országba, hogy jelöltethesse magát. Így bizony egy esetleges bosszúállásra számíthatott volna Kabila, ha Fayulu hatalomra kerül – Bemba és Katumbi részéről. Tehát Fayulu győzelmi esélye emiatt csökkent. Mivel nincsenek igazán tiszta választások Kongóban, inkább az lehetett a döntő, hogy kivel lehet jól kijönni, ha nyer.

Afrikában, illetve Kongóban a demokrácia gyerekcipőben jár. A választások szintén. A kongóiak most választanak harmadszor. De eddig soha nem az esélyesnek tűnő jelölt nyert. A kongói választások sajátos logikát követnek és nem egy nyugati mintát. Minden protestálás ellenére az eredményeket előbb-utóbb elfogadták 2006-ban és 2011-ben is. Sokan azt mondták, hogy „nem baj, örülünk, hogy végre 40 év után szavazhat a nép”. Tehát valami elindult, nem muszáj, hogy tökéletes legyen. Ez egy  történelmi fordulat, mivel az ellenzéki párt nyert a katonai diktatúrával szemben. Olyan párt, amely 37 éve erőszakmentes harcot folytatott demokratikus elvekkel. Kabila hajlandó békésen távozni. Ez egy óriási győzelem Kongónak és Afrika tekintetében is ritka. Talán várható, hogy ez az ország nemsokára nem csak névlegesen, hanem a gyakorlatban is  demokratikus lesz.

Az pedig, hogy valójában Tshisekedi nyert-e vagy Fayulu, a nép körében jelentéktelen lesz rövid időn belül, hiszen a kongóiak túlnyomó része úgy éli meg az egészet, hogy az ország nyert, a nép nyert és a demokrácia nyert, nem pedig egy személy. Tehát mindegy ki nyer, csak hozzon változást. Felix Tshisekedi győzelme nem a voksok pontos számában nyilvánul meg, hanem az új eszmék, rendszerek és elvek bevezetésében és lehetőségében mérhető. Ez az egész nép leghőbb vágya.

  1. Nekünk európai szemmel érthetetlen, hogy a másik ellenzéki jelölt, Martin Fayulu állítása szerint valójában a szavazatok hatvan százalékát szerezte meg, és választási csalás történt. Hiszen itt nem egy-két szavazatról van szó, hanem milliókról! Honnan tudhatná Fayulu az „igazi eredményt”? Miért nem számolják újra a szavazatokat, ha kétséges a nyertes személye?

Ez a helyzet nagyon összetett. Én nem csalásról beszélnék elsősorban, hanem inkább kaotikus választásokról. Itt bármilyen eredmény születik, bármelyik fél megkérdőjelezheti a hitelességét. A szavazógépek sok helyen nem működtek. Sok helyen nem engedték be a számláláskor az ellenzék tanúit. Ott akkor vajon kinek az érdekében számoltak? Igazi számok származnak-e ezekből a körzetekből?

Minden jelölt megtagadhatja a CENI (Független Nemzeti Választási Bizottság) végeredményét, ilyen és amolyan ok miatt.  De aki reklamál, annak is bizonyítékkal kell rendelkeznie. Mert bizonyíték nélkül bárki mondhat bármilyen számot. Fayulu maga több számot mondott: 61%, 47%, 52%. De nem tudta bebizonyítani, hogy honnan szerezte ezeket a számokat, mivel nem voltak tanúi a szavazóirodákban. Fayulu és a „Lamuka” koalíció nem igazán készültek a december 30-i választásokra. Inkább további halasztásra számítottak, és fel akarták tüzelni a népet a szavazógépek ellen.

A kongói választások során mintegy tízezer elektronikus szavazógépet használtak (Forrás: Getty Images, dw.com)

Nem volt idejük képezni és felkészíteni a tanúkat 72.000 szavazóirodába. Még az UDPS, Felix Tshisekedi pártja, mely országosan, jól strukturált és nagy támogatói bázisnak örvend, is csak 30.000 tanút tudott képezni, akkreditáltatni és beállítani.  Szóval Fayulu csak a CENCO (Katolikus  Kongói  Nemzeti Püspöki Konferencia) és egyéb egyházi és civil szervezetek mintegy 40.000 megfigyelőjének véleményére tudott támaszkodni. De ez nem mérvadó. Megfigyelők nem jogosultak összesített számokat vagy eredményeket mondani. Nem is rendelkeznek az összes irodának az eredményével. Így csak egy hozzávetőleges prognosztikát vagy tendenciát tudnak mondani. De ezek a számok, melyek Fayulunak elsöprő győzelmet tulajdonítanak, éppoly megkérdőjelezhetők, mint a CENI által kihirdetett Felix Tshisekedi-győzelem. Annál inkább, mert Fayulu nem tud semmilyen bizonyítékot felmutatni. Minden tanú kap jegyzőkönyv-másolatot. De ha nem volt tanúd, akkor nincs is jegyzőkönyv-másolatod. Viszont a Alkotmánybíróság csak olyan reklamációt vesz figyelembe, amely alá van támasztva bizonyítékkal.

Véleményem szerint a jelen választásokban inkább a tendenciákat lehetett tudni, hogy ki esélyes és ki nem, de a pontos számokat nehéz lenne mondani. Fayulu sem tudja az eredményt. És amit állít, nem tudja alátámasztani  bizonyítékokkal.

Az újraszámlálás olyan opció, amely a választások súlyos szabálytalanságait hozta volna felszínre. Az derült volna ki, hogy az egész választást újra meg kell szervezni, nemcsak az elnökit, de a parlamentit és önkormányzatit is. Az újraszervezés pedig utópiának tűnik. Financiálisan és logisztikailag sem lenne rá képes a kongói kormány. Az újraszámlálás csak a mostani kormánynak kedvezne, Kabila tovább maradna a hatalmon. Az egész nép reménye elszállt volna, és az ellenzék sem biztos, hogy nagyobb esélyt kapott volna a győzelemre. Ebben szerintem Fayulu és Tshisekedi tábora egyetért

  1. Tegyük fel, hogy Tshisekedi valóban elnök lesz. Milyen változásokat várnak azok, akik rá adták le szavazatukat? Az országban van mit megoldani, hiszen Kongó csodálatos földrajzi és természeti adottságai ellenére állampolgárai jó része napi egy dollárnál kevesebből tengődik. Sokak szerint Tshisekedi-nek nincs elég politikai tapasztalata, és nem több, mint a karizmatikus elhunyt ellenzéki vezető, Étienne Tshisekedi árnyéka. Hogy fogja tudni kezelni egy ilyen tapasztalatlan jelölt a komplex kongói problémákat?

Felix Tshisekedinek valóban nincs tapasztalata az ország menedzsmentjében. Ezt ő is bevallotta egy interjúban. De szerinte mindenkire szüksége lesz, sőt azokra és tapasztalataikra is, akik mostanáig kormányoztak. Meglátásom szerint Felixnek az lenne a szerepe ebben a kormányban, hogy biztos alapokat és háttért adna a jogállamiság megteremtésére. Ez volt az apja, Étienne Tshisekedi álma. Érték-, elv- és szemléletformálást kell bevezetni a politikusok és nép körében. Pld. ha már a legelején képes lesz visszaszorítani a korrupciót, akkor ez rövid időn belül hatalmas változást hoz majd. Ha sikerül békét és biztonságot teremteni, akkor elég erős gazdasági fejlődés tudna indulni, mely révén a szegénységet lehetne csökkenteni. Kongónak hatalmas potenciálja van: a természeti erőforrásokból bőven tudna javítani a nép szociális helyzetén, Jelenleg olyan alapvető dolgokat nem képes biztosítani az állam, mint az ingyen oktatást, vagy egészségügyi ellátást. Ha béke van az országban, akkor várható egy erős befektetői hullám, mely munkahelyeket fog biztosítani az embereknek. Inkább az lesz a kérdés, hogy szabad keze lesz- e, hogy véghez tudja vinni az elképzeléseit? Ez majd csak a jövő tudja megmondani. Ez nagy kihívás.

Ami pedig a politikai tapasztalatokat illeti, szerintem az UDPS, a Felix pártja nagyon jó iskola. Talán a legjobb politikai iskola Kongóban, mert sokan, akik most is kormányoznak Joseph Kabilával, mind az UDPS „iskolájába” jártak. Mint a legnagyobb ellenzék párt, mely jó struktúrával rendelkezik az egész országban, és külföldön, 37 éves múlttal bír – ez önmagában egy birodalom, és ad egy óriási politikai és menedzsment tapasztalatot, amit lehet alkalmazni az ország vezetésére.  De Kongó komplexitása miatt szüksége lesz a jó és megbízható tanácsadókra.

  1. Milyen változások várhatóak Kelet-Kongó kapcsán? Nekem eddigi ismereteim alapján mindig az volt a benyomásom, hogy Kongó legnagyobb problémája a mérete. Kinshasa túl messze van az ország másik „végétől”, a kormány és katonaság keze oda egyszerűen nem ér el. Így folyamatosan újabb lázadó csoportok bukkannak fel, és húznak hasznot a Kelet-Kongóban található gazdag ásványkincs-vagyonból. Hogyan oldaná meg vajon ezt a problémakört Tshisekedi? Milyen viszony várható Ugandával és Ruandával?

Kongó problémája nem a mérete, hanem a belső és nemzetközi politikai akarat hiánya, hogy ezeket a lázadó csoportokat lehessen felszámolni. Ennek az oka elsősorban az, hogy az ásványkincsek a keleti részen találhatók. Maguk az ásványkincsek nem jelentenének komoly veszélyt, ha nem lennének színfalak mögötti megállapodások a szomszéd országokkal  ezeknek az ásványoknak az illegális kitermelésére. Ezeket a megállapodásokat elsősorban maguk a kongói vezetők kötötték, amikor még lázadók voltak, hogy majd hatalomra jutás után kiszolgáljak a szomszéd országokat. A megállapodások tárgya Kongó keleti részének ásványkincsei. Ezek a ritka, de mégis a jelen digitális technológia világában oly keresett ásványkincsek, mint a koltan, olyan irdatlan mennyiségben vannak jelen, hogy felkeltették sok érdeklődő (multicégek) figyelmét is.

Ezek a szereplők is elkezdték a maguk módján befolyásolni ennek a térségnek a (de)stabilizálását. Ez a destabilizáció sok külföldi és hazai szereplőnek kedvez, mert olcsóbban tudják beszerezni ezeket az ásványokat. Sok koltánbánya politikusok kezében van. Tehát mondhatjuk, hogy ez egy mesterségesen fenntartott konfliktus-zóna.

Csak az képes ezt az egész káoszt megszüntetni a keleti részen, akinek se magának, se a kormányának nincsenek színfalak mögötti megállapodásai a Kongó kincseit illegálisan kitermelő országokkal és szereplőkkel. Felix Tshisekedi tiszta kézzel tudja indítani a kormánya működését ebből a szempontból. Ellentétben az eddig kormányokkal, akiknek (Mobutu bukása óta) mind volt valami közük a szomszédos keleti országokhoz.

Tehát egyben lehet tartani ezt a hatalmas méretű országot.  Mobutu elnök idején nem volt ilyen probléma. Az ország ugyanígy nagy volt, de egységes és békés. Volt erős és Kongóhoz méltó hadsereg. Jó viszonyokat ápoltunk a szomszéd országokkal. Mert volt politikai akarat és nem volt színfalak mögötti megállapodás a szomszédokkal.

  1. Vajon Kabila 2023-ban ismét indul-e majd az elnökválasztáson? Milyen nemzetközi hatalmak vagy érdekkörök támogatják őt? Kikkel ápol jó viszonyt?

Ezt még korai megjósolni, mert nem lehet tudni, hogy öt év múlva, milyenné fog alakulni a kongói politika, kik fogják képviselni a különböző politikai erőket. Ha vissza akar térni, lesz-e esélye, hogy elnök legyen. Lehet hogy visszavonul, de mégis egy nagyon meghatározó szereplője maradhat a kongói politikának – ha akarja, mert van kapacitása.

Mert annyit mondhatok, hogy Kabila nem érzelmekkel politizál, hanem logikus ésszel és stratégiával, hogy hosszú távon tudja a saját pozícióját biztosítani, ami biztonságos és kényelmes számára. Keveset beszél nyilvánosan, de többet gondolkodik magában. „Csendes erőnek” nevezte magát. Ez sok mindent elárul a politikai módszereiről.  Nem játszik frontális szerepet, de mégis mindent ő mozgat a háttérben. Ez egy zseniális képesség.

Képes minden előzetes számításhoz képest meglepetéseket okozni. A jelen választások során folyamatosan meglepetéseket okozott. A választásokat megszervezte annak ellenére, hogy úgy tűnt, nem hajlandó átadni a hatalmat. Közben egy pehelysúlyú utódot választott Shadary személyében, akiről mindenki tudta, hogy esélytelen. Pedig voltak bőven olyan személyek, akik akár több eséllyel indulhattak volna. Végül hagyta, hogy Felix Tshisekedi, mint ellenzéki, nyerjen és most úgy tűnik, békésen átadja a hatalmat. Ezekre a lépesekre szinte senki nem számított.

Szóval kiszámíthatatlanok Kabila lépései, mert nem pazarolja a szavakat és nem árulja el könnyen a szándékát nyilvánosan. De megfontolt minden egyes lépése és döntése. Jelenleg talán nincsen erős nemzetközi hatalom mellette. Afrikában sem igazán, a mandátumának lejárata miatt. Senki nem akarja támogatni azt a személyt, akinek már nem volt legitim kormánya jó ideje. A nagyhatalmak inkább az újabb jelöltekre próbálták „pozicionálni” magukat.

A Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének (MTA KRTK VGI) tudományos munkatársa, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Gazdasági és Közpolitikai Tanulmányok Tanszékének adjunktusa

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük