A Boko Haram (nevének jelentése: a nyugati oktatás bűn) radikális iszlamista terrorszervezet, amely Nigéria északi részén alakult 2002-ben. Célja eredetileg a nigériai korrupció és visszaélések megszüntetése, valamint a saría (iszlám törvénykezés) bevezetése az orság egész területén. Első vezetőjének, Mohammed Juszufnak 2009-es bebörtönzése és halála óta a szervezet tovább radikalizálódott: Abubakar Shekau irányításával Nigéria északi részén Belgiumnyi területet tartanak uralmuk alatt, több ezer nigériai civil haláláért tehetők felelőssé, és az egész nyugat-afrikai régiót rettegésben tartják kegyetlen terrorcselekményeikkel.
A gyarmatosítás következményei
Nigéria már függetlensége elnyerésekor, 1960-ban sem volt egységes állam. A brit gyarmatbirodalom részeként eleinte két egységben, majd a két egységet összevonva kormányozták a mai Nigéria északi és déli tartományait. Az északon élő muszlim hausza-fulani népesség tradicionálisan autokrata berendezkedésű, zárt közösségekben élt, amelyeket az emír irányított. A brit gyarmatosítók közvetett módon, a hagyományos társadalmi struktúrákat érintetlenül hagyva az emírek felhasználásával kormányoztak. Északon a keresztény misszionáriusok nem tevékenykedhettek. Ezzel szemben a mai Nigéria déli részén más szokások alakultak ki. A délen nagyobb számban előforduló jorubák és igbok (ejtsd ibok) kapcsolata teljesen másként alakult a britekkel. A többségében szintén tekintélyuralmi elvekhez szokott jorubák (55% muszlim, 35% keresztény, 10% afrikai törzsi vallások) például a misszionáriusok által kiépített nyugati stílusú oktatási rendszert már a gyarmatosítás kezdetétől igénybe vették, így közülük kerültek ki az első afrikai közszolgák, orvosok, ügyvédek és egyéb szakemberek. Az igbok politikai kultúrája a fentiekben tárgyalt jorubáktól és hausza-fulaniktól eltérően demokratikus volt: olyan közösségekben éltek, ahol bármely igbo beleszólhatott a közös döntésekbe a bizonyos időközönként tartott „gyűléseken”.
Nigéria etnikai megosztottsága – napjainkban is hasonlóak az arányok, mint a gyarmatosítás idején
A britek közvetett rendszerének kiépítése a demokratikus normákhoz szokott igbok körében nehezebben ment, a misszionáriusok is később érkeztek ehhez a népcsoporthoz. Amikor azonban kapcsolatba kerültek a nyugati oktatással, az igbok nagy számban tértek át keresztény hitre és számos tehetős igbo küldte Nagy-Britanniába tanulni gyermekeit. Az 1960-as évekre kialakult egy igbo intellektuális elit, amelynek tagjai nemcsak délkeleten éltek, hanem az ország más részein is nagy számban telepedtek le a jobb munka reményében. A nyugati stílusú oktatási rendszert nem ismerő hausza-fulaniak közül a gyarmati adminisztrációs rendszerben igen kevesen kaptak munkát.
Észak-déli megosztottság, az olajbevételek hatása a gazdaságra
A függetlenség kikiáltásakor tehát többek között a britek “oszd meg és uralkodj” politikája, valamint a gyarmatosítókkal ápolt különböző kapcsolatok okán az északi és déli országrész gazdasági helyzete nagyban különbözött. Észak kevésbé kapcsolódott be a világgazdaság vérkeringésébe, gazdasági fejlettségét tekintve mérföldekkel Dél mögött kullogott. Északon rendkívül magas volt az írástudatlanok aránya: vannak tartományok, ahol a női lakosság körében az analfabetizmus mértéke még napjainkban is eléri a nyolcvan(!) százalékot.
Az északiak gazdasági elmaradottságán nem segítettek az 1956-ban felfedezett hatalmas nigériai olajtartalékok sem. Nigériát az erőforrás-átok tipikus példájaként szokták említeni: nyersanyagkészlete ellenére stagnáló eredményeket vagy visszaesést mutat fel gazdasági eredményeiben. Az olajkitermelésre oly nagy hangsúlyt fektettek, hogy a többi iparág szép lassan visszafejlődött. Mivel a mindenkori vezetés a kevesebb bevételt generáló mezőgazdasági szektorokat nem támogatta kellő mértékben, a termelés visszaesett. 1970 és 1982 között például a kakaótermelés 43, a gyapottermelés 65%-kal csökkent (1960-ban Nigéria még a világ legjelentősebb kakaótermelője volt). Bár Nigéria jelenleg a szubszaharai Afrika legnagyobb olajkitermelője, az évi mintegy ötvenmillird dolláros olajbevételek nem “csorogtak le” a lakosság nagy részéhez, 1970 és 2000 között a szegénységben élők aránya 36%-ról 70%-ra nőtt . Habár Afrika legnagyobb gazdaságáról beszélünk (2014-ben a GDP-számítást új alapokra helyezték, így Nigéria megelőzte Dél-Afrikát), az ország helyzete éppen a gazdaság egyoldalú jellege miatt (az összes exportbevétel 95%-a olajból származik) nagyban függ az olaj világpiaci árának alakulásától. A jelenlegi tartós olajár-visszaesés tehát érzékenyen érinti a nigériai gazdaságot, a központi bank tartalékai apadnak.
Akié az olaj, azé a gazdasági hatalom, emiatt különféle érdekcsoportok igyekeznek kisajátítani a kitermeléshez kapcsolódó jogokat. Hatalmas korrupciós hálózat fejlődött ki az olajbevételek megszerzéséért. Nigéria az egyik legkorruptabb ország, a Transparency International listáján a 136. helyen áll (csak összehasonlításképpen: ehhez képest Magyarország 47.).
A Boko Haram megjelenése és térnyerése
A hatalmas egyenlőtlenségektől és az állami korrupciótól szenvedő lakosság remek táptalajt nyújtott a radikális iszlamista terrorszervezet, a Boko Haram kifejlődésének. Különösen nagy a kilátástalanság az északi országrészben, ahol az egy főre jutó GDP akár fele is lehet a déli megyékhez képest, valamint az országos átlagban mért mintegy 23%-os munkanélküliség is sokkal súlyosabb, mint délen. Ebben a nehéz helyzetben szimpatikus lehet a Boko Haram által meghirdetett visszatérés a tradicionális értékekhez.
A Boko-Haram jelképe
Mivel a kétezres évek eleje óta (a Boko Haram 2002-ben alakult) a gazdasági helyzet érezhetően nem javult, a Boko Haram támogatottsága csak nőtt. 2004-től kezdve már fegyveres támadásokat is végrehajtottak , amelyek egyre módszeresebbé váltak, miután a szervezet felvette a kapcsolatot az Al-Kaida az Iszlám Maghrebben terrorcsoporttal. Habár 2009-ben elfogták és bebörtönözték a szervezet akkori vezetőjét, Mohammed Juszufot, és 600 követőjét, ez csak olaj volt a tűzre. Abubakar Shekau, a Boko Haram jelenlegi vezetője már Nigéria tálibjaiként aposztrofálja szervezetét, amely jelentős, Belgium nagyságú területeket tart megszállása alatt Észak-Nigériában.
Abubakar Shekau, a Boko Haram vezetője
Ahogy telik az idő, a Boko Haram egyre keményebb üzeneteket küld: gondojunk csak a 276 iskoláslány elrablására tavaly áprilisban vagy a 2015 januári bagai mészárlásra, amelynek valószínűleg több mint 185 áldozata volt. Riasztó hírek érkeznek arról is, hogy a Boko Haram szövetségre lépett az Iszlám Állammal. Nigéria jelenlegi elnöke nemzetközi segítséget kért, az Afrikai Unió több tagországa is (Niger, Csád, Kamerun, Benin) jelentős csapatokkal támogatja a Boko Haram elleni hadjáratot, amely miatt a februárban esedékes választásokat március végére halasztották.
Megoldás?
A Boko Haram ellen fellépő nemzetközi koalíció (amelynek nyugati anyagi támogatói is vannak, köztük Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok) azonban csak tüneti kezelés. Ahhoz, hogy ezt a problémát orvosolni lehessen, Nigéria alapvető gazdasági ellentmondásaira kellene gyógyírt nyújtani. A jelenlegi keresztény elnöknek, Jonathan Goodlucknak 2010-es hatalomra kerülése óta nem igazán sikerült fellépnie az állami szektorban elburjánzott korrupció ellen. Kérdéses, hogy ha a másik jelölt, a muszlim Muhammadu Buhari (aki 1983-tól 1985-ig egyszer már vezette az országot és korrupcióellenes intézkedések sokaságát foganatosította) lesz a befutó, ki tudja-e vezeti a rendkívül jó adottságokkal bíró, de rosszul menedzselt országot ebből a kilátástalan helyzetből. Csak ebben az esetben, társadalmi bázisának eltűnése esetén remélhetjük, hogy megszabadulunk a Boko Haram fenyegetésétől.
Vélemény, hozzászólás?