You are here: Home » countrystudies » Miért szed oly sok áldozatot a malária még napjainkban is?

Miért szed oly sok áldozatot a malária még napjainkban is?

Bevezetés

A malária kezelése, a sok próbálkozás, támogató program ellenére máig sem teljesen megoldott, és főképp Afrikában nem, ahol előfordulása még mindig a leggyakoribb.

A fekete földrész a 16. századtól,a gyarmatosítás kezdetétől a világpolitikai és gazdasági figyelem középpontjában áll, természetesen nem ok nélkül: bővelkedik altalajkincsekben, gazdasági erőforrásokban és olcsó munkaerőben. Számos szubszaharai országban lehetetlenné tette a fehér gyarmatosítók letelepedését és mai napig számos halálos áldozatot szed a helyiek körében a malária.

A malária nem csupán Afrika specialitása; a betegséget terjesztő Anopheles szúnyog az Antarktiszon kívül az egész földgolyón megtalálható, Magyarországon például 1950-ben jegyezték az utolsó helyi, nem importált megbetegedéseket.

A maláriahordozó szúnyogok előfordulása (Forrás: Sinka et al. (2010): Parasites and Vectors)

A maláriahordozó szúnyogok előfordulása (Forrás: Sinka et al. (2010): Parasites and Vectors)

Kezelésére vonatkozóan az ősidők óta találunk utalásokat. Hippokratész (i.e. 460-377) szerint a váltólázas kórral nincs mit tenni, a hetedik visszatérés után magától csillapszik. A kétezer évnél idősebb kínai Sárga Császár belső könyvei (Huang Di Nei jing) viszont megemlítik az egynyári ürömből (Artemisia annua) készített infúziót, amivel a lázrohamok megszüntethetők.

A kinin és a világpolitika

A dél-amerikai Andokban őshonos Cinchona (kinafa) kérge tartalmazza a malária gyógyításában ma is gyakran használt kinint.

A kinafa (kunafa, perufa) kérgéből nyert kinintartalmú port a jezsuiták hozzák Európába, a 17. század közepén ők szervezik meg először a jól jövedelmező kereskedelmét. A „jezsuiták pora” néven forgalmazott szert viszont nem fogadják el a protestáns angolok; Oliver Cromwell például maláriában hal meg 1658-ban. A megoldás és a kinin gyors sikere Angliában a londoni Robert Talbor nevéhez fűződik, aki a maláriával fertőzött Essexben kitanulja a kinafa-kéreg használatát, majd „lázdoktorként” alkalmazza frissen szerzett tudását, kikúrálja II. Károly angol királyt, majd a francia XIV. Lajost, aki megszerzi tőle „a csodálatos titkot”. A „titokért” XIV. Lajos 3 000 aranytallért fizet, majd Talbor halála után, 1672-ben „Angol gyógymód, avagy Talbor csodálatos titka, mellyel a váltóláz és a visszatérő hideglelések gyógyíthatók” címen kiadja.

(Kattintson ide egy rövid videóért, amely a maláriás lázat mutatja be!)

Afrika, India és a Távol-Kelet ebben az időben maláriával erősen fertőzött, emiatt egyre nő a kereslet a kinakéreg iránt. Spanyolország mindent elkövet, hogy a Cinchona-magok ne kerüljenek közkézre, a bolíviai Manuel Incra Mamani-nak mégis sikerül kilopnia valamennyit az országból és eladnia az angol Charles Ledger-nek. Mamanit tette miatt elfogják, bebörtönzik, 20 évig kínozzák.

A Ledger-magok felét a hollandok vásárolják meg, ültetvényeiket a korabeli Jáva-szigetekre (mai Indonézia) telepítik. Azt tudják, hogy a kinafa csak 10 év után ad következő generációt biztosító magvakat, azt is, hogy kérge csak 15 év után használható gyógyászati célokra, viszont nem számolnak a méhekkel, amelyek nem tesznek különbséget a különböző kinintartalmú Cinchona-fajták között, és emiatt a Cinchona officinalis, calisaya és succirubra egymás között fertőződnek. A türelmes hollandok kiválogatják a nem megfelelő hajtásokat és várnak; a tisztafaj kinafa Jáva-szigeti telepítése 30 évig tart. A türelem meghozza a várt eredményt: 1900-ben a hollandok már több mint 5 millió kg kinint állítanak elő évente, az amszterdami kinapiacon a jávai C. calisaya kérgét a C. succirubra kérgéhez viszonyítva ötszörös áron adják és Amszterdam fokozatosan a kinapiac központjává válik (Charles Ledger Ausztráliában telepedik le és elszegényedetten hal meg).

A kiningyártás szabályozását megkísérlő Első (1913), majd az Első Világháborút követő Második Kinin Konvenció (Kina Bureau) szentesíti a kinin-piac holland dominanciáját, és forgalomba hozza a gazdagoknak ajánlott, C. Calisaya-ból kivont, valamint a szegényeknek szánt, C. Succirubrából kivont, olcsóbb, „egy rúpia egy adag”alacsonyabb hatóanyagú kinint.

Maláriás beteg Kamerunban (Forrás: Turóczi Ildikó)

Maláriás beteg Kamerunban (Forrás: Turóczi Ildikó)

A II. Világháborúban az afrikai és távol-keleti hadszíntereken folyamatosan és nagyságrendekkel nő a kinin iránti kereslet, viszont Amszterdam a kinin raktárkészlettel együtt német kézre kerül, majd Jávát a kinafa ültetvényekkel és az ottani kiningyárral együtt Japán foglalja el, és a szövetségesek kininkészlete szinte a nullára apad. Egyes jelentések szerint a maláriával sújtott keleti hadszíntéren harcoló csapatok 20-50%-a válik a malária miatt rövidebb-hosszabb időre harcképtelenné, a Délkelet-Ázsiában harcoló szövetséges katonák 60%-a lesz maláriás. A II. Világháborúban 60 000 amerikai katona veszti életét maláriában Afrikában és a Távol-Keleten.

DDT-remény

A kinin helyett tehát más alternatívát kell keresni. 1957-1963 között az USA 490 millió USD-t költ a DDT-kampányra, mint legnagyobb támogatója a programnak. Az első években Közép-Amerika, Pápua Új-Guinea kísérleti falvaiban alig néhány megbetegedést észlelnek, Indiában 75 millióról kevesebb, mint 100 000-ra esik a megbetegedések száma, a maláriakutatási központok bezárnak.

A terv szerint minden egyes háztartást be kellene szórni DDT-vel, évente legalább kétszer, csakhogy Észak-Vietnám kémkedést sejt, Malajzia megbontott ökoszisztémás egyensúlyról beszél, Kambodzsa és India a buddhista érzékenység megsértését emlegeti, ugyanis elpusztulnak a DDT-mérgezett egereket fogyasztó macskák. A távoli, izolált helységekben követhetetlen és ellenőrizhetetlen a DDT-szórás és a bioakkumulálódó DDT-mérgezés globális gondja is felmerül. Mindeközben az Anopheles szúnyog fokozatosan hozzászokik a DDT-toxinhoz , a maláriás megbetegedések száma ismét nő, és kezdetét veszi a fordított folyamat: a malária-központok folytatják kutatásaikat, a WHO visszatelepíti a macskákat, stb.

A vietnámi háború és az artemisinin izolálása

A vietnámi háború (1959-1975) újabb fejezetet nyit a maláriakutatásban. A vietnámi őserdő a gyógyszer-rezisztens malária-kórokozó paradicsoma, a Ho chi minh útvonalon egy 1965-ös feljegyzés szerint az 1200 vietkong katonából csak 120 marad életben („we fear no American imperialists, only malaria). Az ok: a katonáknak adott klorokinre rezisztens kórokozó és a Hong-Kong-i feketepiacról származó vietnámi kinin. 1 800 amerikai katona is megbetegszik, de közülük csak 12 hal meg, hiszen megbízható kinint szednek.

Maláriás beteg  kislány Kamerunban (Forrás: Turóczi Ildikó)

Maláriás beteg kislány Kamerunban (Forrás: Turóczi Ildikó)

1967-ben Mao az ultratitkos 523 projektben felszólítja a tudóstársadalmat egy új maláriaellenes szer kidolgozására. A programban résztvevő 500 tudósnak két alternatíva áll rendelkezésére: egy új szintetikus szer felfedezése vagy a régi receptek követése. Ezek között található az i.e. 168-ból származó „52 prescriptions”, ami megemlíti, hogy az egynyári üröm tartalmazza az artemisinin nevű, láztalanító hatással bíró szert. A tudósok megkísérlik az artemisinin kivonását, viszont nem követik pontosan a receptet, így az antimaláriás hatás is elmarad. A receptet félreteszik, majd Youyou Tu professzorasszony 1972-ben ismét előveszi, lépésről-lépésre követi az ősi szövegben leírtakat és sikerül izolálni az artemisinint. A kutatás eredményét katonai titokként kezelik.

A felfedezés 1979-ben első ízben jelenik meg angol nyelven, de tekintettel arra, hogy hagyományos gyógymód alapján állították elő, a nyugati tudósok nem vesznek tudomást róla, a nyugati standardoknak nem megfelelő, kezdetleges és obskúrus módszernek tartják. 1980-1990 között Kínában a malária megbetegedések száma 2millióról kilencvenezerre csökken. Erről a hatalmas eredményről már nem lehet nem tudomást venni: 1994-ben a NOVARTIS megvásárolja a gyártási jogokat, hozzáadja a rezisztencia kialakulását csökkentő lumefantrint és 1999-ben piacra dobja a kombinált szert. 27 év (!) telik el, amíg Kínából a Novartishoz kerül a recept, viszont amíg a malária gyógyításban megszokott módon használt Fansidar 25 centnél kevesebbe kerül, addig az új szer 44 USD. Youyou Tu professzorasszony az artemisinin izolálásáért 2015-ben kap orvosi Nobel-díjat.

 Kombinált artemisinin-alapú szerek segítségével megelőzhető az artemisinin-rezisztens malária elterjedése

2001-ben megjelenik az artemisinin alapú, de más hatóanyagokat is tartalmazó Coartem/Novartis (2USD/tb), amit az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is ajánl, viszont nem ad rá támogatást. Az artemisinint azért igyekeznek más hatóanyagokkal kombinálni, hogy ne jusson a korábban kifejlesztett gyógyszerek sorsára, azaz ne alakuljon ki artemisinin-rezisztens malária. Ezek a kombinált terápiák azonban számos szegény páciens számára túl drágának bizonyulnak.2001-ben a CDC (Center for Disease Control) a drága gyógyszerek helyett az olcsó szúnyoghálók ingyenes szétosztását javasolja.2003-ban Etópiában tör ki maláriajárvány; a UNICEF azonban arra hivatkozva, hogy a gyógyszerváltás a járvány közepén zavart okozna és nincs elég készleten, visszautasítja a Coartem anyagi támogatását.

1999 és 2004 között maradnak a régi és olcsó szerek. Az afrikai gyerekek 95%-a klorokint kap, ami időszakos javulást és gyakori visszaesést eredményez, ez pedig elősegíteti a krónikus malária, a hordozói állapot kialakulását.„Ezt nehéz megérteni”, mondja Bernard Pécoul, az Orvosok Határok Nélkül (MSF) orvosa.„Ha egy orvos Burmába megy és klorokint ír fel, akkor hanyagnak tartják. Ha az Unicef ugyanezt teszi, akkor azt nemzetközi segélynek hívják” teszi hozzá Amir Aharan, egészségügyi perekre szakosodott ügyvéd, Kanadából.

2005-ben a Global Fund to Fight AIDS, TBC and Malaria jelentős összeget (6 millió USD) ajánl fel az afrikai országoknak a kombinált gyógyszer megvásárlására, a Novartis lényegesen csökkenti a gyógyszer árát és 30 millió kezelésre való gyógyszert gyárt. Addigra viszont a gyógyszergyártók artemisinin hatóanyagú olcsó gyógyszerei ellepik a piacot, ezért az afrikai országok közül csak néhányan rendelnek, a kombinált gyógyszer, amely megakadályozná a viszonylag hamar kialakuló rezisztenciát, lejár és ki kell dobni.

A helytelen gyógyszerszedés és -tárolás, a “sima” artemisinin elterjedése miatt rezisztencia alakult ki

Láthatjuk, hogy 32 ÉVNEK KELLETT ELTELNIE, HOGY A KOMBINÁLT GYÓGYSZER TÁMOGATÁST KAPJON – és elkéstek vele, mert:

– 1980 és 1990 között a francia Sanofi-Aventis és a belga Arenco és Dafra forgalmazni kezdi az artemisinint (lumefantrin-erősítés nélkül, tehát nagyobb eséllyel alakul ki az artemisinin-rezisztencia az Arenco és Dafra által árusított gyógyszerekre) és nagy piacot szerez Afrikában (a Dafra pl. évi 13millió USD-t keres ezzel)

– kínai, vietnámi, nigériai, ismeretlen artemisinin gyártók kevésbé megbízható termékei, az utcai árusok, a be nem tartott tárolási követelmények szintén elősegítik az artemisin-rezisztenciát

– Ázsiában az artemisininek nevezett gyógyszerek több mint 30%-a hamisítvány

– Thaiföldön, Kambodzsában 30%-os rezisztenciát mérnek a kombinált szerre, ugyanis ha nem megfelelő adagban és ideig tart a gyógyszerelés, akkor a kórokozó Plasmodium folyamatos génmutációra képes, és állandóan megújul, ezáltal pedig nő a hordozók száma.

És mindeközben, bár számtalan szervezet számtalan egészségügyi programot hirdet meg a betegség megelőzésére, gyógyítására és megszüntetésére, a malária állandó és megoldatlan probléma marad.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.