You are here: Home » countrystudies » Hogyan tovább Szomália?

Hogyan tovább Szomália?

Bevezetés

Az Afrika szarván egykor bukott államként számon tartott Szomáliát ma már törékeny államként emlegetik. 2016-ban Szomália a Fragile States Index első helyén végzett toronymagasan 114 ponttal, ami gyengeségét, biztonságpolitikai kockázati tényezőit kétségtelenül kifejezi, de ez nem meglepő eredmény a 2009-2012 között is az első helyen végzett ország számára.

Szomáliában az 1990-es évek első felének elfuserált nemzetközi hadműveletei az UNOSOM I-II égiszei alatt, (a kudarcot vallott olasz Íbisz Hadművelet, majd a vesztes mogadishui csata)[1] összességében eredményezték a nemzetközi szereplők szomáliai kivonulását 1994 márciusában, hatalmas vákuumot hagyva maguk után.

Az Al-Sabáb előzményei

Az olasz gyarmati korszakból örökölt jogrend működött a modern Szomáliában, ahol a kialakult igazságszolgáltatási vákuumban felértékelődött – az iszlám törvények – a saria jelentősége. 2000-ben 11 mogadishui bíróság egyesülésével létrehozták az Iszlám Bíróságok Szövetségét (Islamic Courts Union/ICU :a 2000-es évek elején alakult ernyőszervezet fogta össze a különféle iszlamista mozgalmakat Szomáliában. A szervezet legerősebb fegyveres csoportja volt a későbbi al-Sabáb). Ez a szövetség hamarosan egyre nagyobb területekre terjesztette ki hatáskörét és elkezdett kialakulni az országos államiság. 2006-ra már egész Mogadishura, Dél- és Közép-Szomália jelentős részére kiterjedt a bíróságok hatalma. Etiópia nem nézte jó szemmel, hogy egy vele szomszédos országban iszlám fundamentalista politika alakuljon ki. Végül 2007. januárjában az Iszlám Bíróságok Szövetségét a térség fegyelmezett etióp hadserege könnyedén megdöntötte. Az Amerikai Egyesült Államok (USA) szoros kapcsolatot feltételezett az al-Kaida és az ICU között, és ennek fényében maximálisan támogatta az etióp haderő műveleteit.

Az al-Sabáb (AS), a legelszántabb iszlamista milícia ekkor áttért a gerilla-hadviselésre. 2007-ben az ENSZ felhatalmazással Afrika szarvára érkező AMISOM békefenntartói az AS erőit kiszorították a nagyobb városokból. Az AS a nemzetközi közösség által támogatott (eredetileg 2004-ben Kenyában létrejött, működését Szomáliában folytató) szövetségi kormány megbuktatását tekinti fő céljának. Napi szinten hajtanak végre sokszor akár 100 főt is meghaladó áldozatokkal járó támadásokat az AMISOM és a szomáliai hadsereg, illetve rendfenntartó erők irányába, és követnek el merényleteket a szomáliai tisztségviselők ellen. Időnként kifejezetten civil célpontok ellen támadnak (szállodák, piacok, strandok) Szomáliában, és véletlenszerűen a szomszédos Kenyában illetve Ugandában is. A támadások gyengítik az AMISOM harci szellemét, és a társadalom biztonságérzetét.

Több békefenntartásban részt vevő állam is a kivonulást fontolgatja Szomáliából

Mivel a szomáli kormány hadereje gyenge és önmagában nem képes a kormány működését szavatolni, a jelenlegi rend fenntartásához mindenképpen szükség van az Afrikai Unió 22 ezres, a környező államok haderejéből megalakított szomáliai missziójának jelenlétére. Az AMISOM azonban több szempontból is növekvő kihívásokkal küzd. Uganda például bejelentette 6200 fős békefenntartói erőinek visszavonását Szomáliából 2017. év végére. Uganda mellett Burundi is fontolgatja a kivonulását az Európai Unió (EU) pénzügyi szankciói miatt.

Ugandai AMISOM katonák parádéja  (Forrás: The London Evening Post)

2016 októberében Etiópia váratlanul több ezer fős haderőt vont ki Szomália határos régióiból. A kivont katonákat Etiópia az AMISOM kontingensen felül állomásoztatta Szomáliában. A kivonás oka a legtöbb megfigyelő szerint az etiópiai belpolitikai problémákban és az ezzel összefüggő finanszírozási nehézségekben keresendő, bár hivatalos részről ezt cáfolni igyekeztek. (A nemzetközi közösség csak az AMISOM finanszírozásához járul hozzá, egyéb csapatokhoz nem.) A csapatkivonás komoly csapás volt a szomáli kormány számára, mivel az etióp katonák helyét pillanatokon belül átvette az AS három régióban, számos jelentős településen (Rab Dhuure, Bur Dhuxelne, Garas Weyne, Tayeeglow, Budhud, Galcad, Moqocori, Ceel Cali, Halgan).

Bár Kenya nem jelentett még be konkrét csapatkivonási szándékot, az elmúlt időszakban a kenyai vezetők is minden fórumon hangsúlyozták, hogy a szomáliai AMISOM missziót a nemzetközi közösség nem az elvárt mértékben finanszírozza, és ha nem áll be ezen a téren kedvező változás, Kenya szomáliai szerepvállalását újragondolhatják.

Az Al-Sabáb térnyerése

Az elmúlt évek fejleményeiből az látszik, hogy az AS és az AMISOM között kialakult a városok és területek oda-vissza foglalása, permanens patthelyzetet teremtve. Az utóbbi évben azonban az AS térnyerése vált szembetűnővé, amit az alábbi két térképen követhetünk nyomon.

Szomália különböző területei különböző fennhatóság alatt állnak: 2015. szeptemberi állapot (Forrás: BBC)

  1. novemberi állapot (Forrás: BBC)

Az AS-ra időnként mért csapások és a területi veszteségek ellenére a szervezet továbbra is ellenállóképes, harckészsége változatlan, és gyorsan újra tudja rendezni a sorait. Nem alaptalanul bíznak abban, hogy mind az AMISOM-ot alkotó nemzetek, mind a mögöttük álló, és az AMISOM-ot finanszírozó EU és más államok elvesztik érdeklődésüket a szomáliai konfliktus iránt, még mielőtt a szomáli hadsereg megerősödne, és ez elvezethet odáig, hogy az AS átveheti az ország teljes irányítását. A Nyugat által támogatott Szomáliai Szövetségi Kormánynak gyenge a társadalmi beágyazottsága, az AMISOM pedig az elmúlt 5 évben nem tudott áttörést elérni és a mandátumát teljesíteni. Igaz, hogy az AMISOM tett előrelépéseket 2007 óta, de nem volt képes az AS terrorcselekményeinek visszaszorítására és nem tudta elérni, hogy a Szövetségi Kormány kiterjessze ellenőrzését Szomália egészére.

Szomália Szövetségi Kormánya láthatóan az országon belül nem rendelkezik elégséges társadalmi támogatással, fennmaradása az AMISOM esetleges távozása után ilyen szempontból is kétséges. Nyilvánvaló, hogy a szomáli kormány eszmei háttere lényegében nem különbözik az AS iszlamista hátterétől, mindkét formáció a saria szabályait követi, és Szomália alkotmányának 2. cikkelye most is rögzíti, hogy Szomália államvallása az iszlám. Az alapvető különbség az, hogy a jelenlegi kormány együttműködik a nemzetközi közösséggel, míg az AS nem. Fontos megjegyezni, hogy az AS-nak nincs globális terrorista ambíciója és képessége, csupán regionális érdeklődése. A nemzeti mozgalom jellegét támasztja alá az is, hogy nem vált az Iszlám Állam szövetségesévé, annak ellenére sem, hogy voltak ilyen kísérletek.

Szomáliában az alsóházi választások 2016. októbere és decembere között kerültek megrendezésre a klánok által kijelölt elektorok részvételével. A választások eredményeként 2016. december 27-én beiktatták a 10. Szomáliai Parlamentet. A felsőház 54 szenátorának kiválasztását a klán érdekeken alapuló tartományi vezetők döntötték el. Az AS a választásokban részt vevőket terrorcselekmények sorozatával fenyegette meg, de a várakozásokhoz és a fenyegetésekhez képest csak kevés merényletet hajtottak végre, és láthatóan nem törekedtek a választások teljes szétzilálására. Kérdés, hogy van-e ennek valamilyen politikai üzenete.

Parlamenti eskütétel a Koránt érintve (Forrás: Flickr)

Az AMISOM finanszírozási nehézségekkel küzd

Az EU 20%-kal csökkentette a szomáliai misszió költségvetési támogatását annak ellenére, hogy az AMISOM tagországok már eddig is alulfinanszírozottnak vélték a szomáliai műveleteket – így nem csoda az elégedetlenségük és a kivonulási szándékuk. Mindamellett a 20%-os költségvetési támogatási csökkentés 165 USD deficitet jelent minden egyes AMISOM békefenntartó zsoldjából. Bár az EU továbbra is bizakodónak tűnik és 2018. december 31-ig meghosszabbította mindhárom szomáliai küldetésének (EUCAP Szomália, EU NAVFOR Szomália, és az EUTM Szomália) mandátumát, látszanak a bizonytalanság jelei is a szomáliai szerepvállalás jövőjét illetően.

2016. december 15-én Donald Trump, a frissen megválasztott amerikai elnök a Pennsylvania államban tartott köszönő és a választópolgárokat méltató beszédében hangsúlyozta, hogy be kell fejezni a nemzetépítést azokban az államokban, amelyekről az amerikaiak azt sem tudják, hogy hol vannak, ezzel újabb biztonságpolitikai kérdéseket ébresztve Afrika szarván. Az USA látszólag nincs jelen a szomáliai műveletekben, de ami az USA által végrehajtott légi- és dróntámadásokat illeti, nagyon hatékonyan közreműködnek, hisz az AS előző vezetőjével, Ahmed Abdi Godane-vel például amerikai légicsapás végzett 2014. szeptember elsején.

A jövő bizonytalan

Az egyik ENSZ-ügynökség közel két évtizede Afrika szarvával foglalkozó munkatársában is baljós gondolatok fogalmazódtak meg, amikor még 2014-ben határozottan kijelentette: „Szomáliát elvesztettük…” Bár azóta sem vesztettük el, de nem is nyertük meg, és közelebb sem kerültünk a győzelemhez. Az előzőekből úgy tűnik, hogy a jelenlegi úton tovább haladva a nemzetközi közösség nem is tud győzni Szomáliában, legfeljebb a jelenlegi patthelyzet fenntartására lehet bizonyos esély óriási ráfordítás árán. Ezért logikus lehet a következtetés, hogy új utakat kell keresni, és a megoldás talán az AS valamilyen szintű bevonása a kormányzati politikába, a nemzetközi szereplők fokozatos kivonásával együtt. Ehhez természetesen valamennyi érintett fél részéről kompromisszum készségre, és az AS részéről nyilvánvaló átalakulásra lenne szükség. Az elmúlt évtizedekben sokat szenvedett szomáli nép is várja és igényli a békés konszolidációt, melynek a jelenlegi terrorizmustól sújtott környezetben is számos jele van (külföldi szomáliak hazatelepülése, élénkülő befektetések, jelentős gazdasági növekedés).

Szomália nemzetközi szereplői (Forrás: The East African)

[1] Mogadishui Csata (Battle of Mogadishu): 18 fő amerikai katona életét, 73 fő sebesültet, és egy fő helikoptervezető elhurcolását, bebörtönzését követelte 1993. október 3-4-én a Helyreállító Remény Hadművelet (Operation Resolve Hope) keretében.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.