You are here: Home » countrystudies » A maszáj népcsoport tárgyi örökségéről

A maszáj népcsoport tárgyi örökségéről

Bevezetés

A maszájok Kelet-Afrika egyik legismertebb népcsoportja. Ki ne ismerné a piros takaróba burkolózott, magasra szökkenő, oroszlánokat ölő, marhákat őrző pásztornépet, a Hasadékvölgy lakóit? Ám tárgyi kultúrájukról meglehetősen keveset tudunk. A következőkben ismertetem a 2002-2004-es kutatásaim során megismert néprajzi tárgyak jellemzőit és használatukat.

Maszáj harcosok (Forrás: Bjørn Christian Tørrissen)

A maszájok fő élőhelye a Maasai Mara Nemzeti Park, amelynek folytatása a tanzániai Szerengeti Nemzeti Park, illetve Kenya keletebbre elterülő része; Kajiadótól a tanzán határmenti településig, Namangáig, egészen a tanzániai Arusháig. Az említett évek alatt Namangában és a környező kisebb településeken végeztem kutatást, beleértve a tanzániai zöld határt is.

Forrás: BBC

A kenyai és tanzániai maszájok

Az első és legfeltűnőbb különbség a kenyai és a tanzániai maszájok között a gyöngydíszítésük színezete. A kenyai maszájok domináns színe a piros, amely tarka hatást kelt az erős sárga, kék, zöld, narancssárga, fekete, fehér gyöngyök használatával. A tanzániaiak legjellemzőbb színe a fehér, és a fehér gyöngyékeket csak ritkán és kevés helyen keverik más színekkel, mint például halványkékkel, halványsárgával, bordóval, barnával, feketével.

Tanzániai maszáj nő (Forrás: worldphotostour.com, Szergej Agapov)

Meg kell jegyeznünk, hogy a gyöngyékek a folyton változó kultúra részei, hisz nyilvánvalóan a műanyag vagy üveggyöngy előtt is díszítették magukat valamivel. A gyöngy megérkezése előtt terméseket, fadarabokat, kaurikat, csigaházakat, tarajos sül feldarabolt tüskéit fűzték össze. Ezeket a tárgyakat a mai napig használják, ám csak igen eldugott településeken és leginkább az idősek.

Férfiviselet

A tárgyak magyarázatát kezdjük a férfiak viseletével.

A férfiak öve: eredetileg bőrből készül, és erre varrják rá háromszög alakban a különböző színű, apró gyöngyöket. A bőrt kisebb antilopok szarvával illetve tűvel szűrják át. Erre a bőrövre van erősítve a késük, amely minden harcos korcsoportba, tehát a körülmetéltek korcsoportjába, illetve a náluk magasabb korcsoportba tartozó maszáj férfi elengedethetetlen kelléke. A kés kétélű, hüvelye bőrből készült, és egy Tanzániában fellelhető fa gyökeréből nyerik a piros színt, amellyel a bőrtokot és minden tárgyukat: bőrt vagy ruhát, befestenek.

A férfiak bokaperece: szintén gyöngyökkel kivarrt kecske- vagy marhabőrből készült dísz, de fellelhetünk zsiráf farkából készültet is, ez utóbbit viszont nem díszítik gyöngyökkel.

A legjellegzetesebb tárgyuk a bunkósbot, amelyet szintén minden harcos, illetve a náluk magasabb korosztályba tartozó férfi magával hord. A legismertebb puha és világosabb fából készül, körülbelül fél méter hosszú, bunkója gömb formájú és enyhén féloldalra faragott. Készülhet kemény fából is, ennek bunkója és nyele egyvonalban van, a bunkó hagyma formájú. A harmadik típus pedig hosszú, szintén kemény fából készült, és a harcosok hordják magukkal, miután az apjuk megajándékozta őket vele a bátorságukért.

A dárda: szintén jellegzetes viselet, viszonylag rövid és nehéz. Hegye hosszú és mindkét széle ki van kiélezve. A harcosok hordják magukkal a marhaőrzés idején. Szintén evvel ölik meg az oroszlánt, ami nagy esemény a maszáj életében. Meg kell jegyeznem, hogy az oroszlánvadászatot a törvény betiltotta az állatpopuláció vészes fogyása miatt. A maszáj életétől viszont elválaszthatatlan ez a nagymacska, ezért önkéntes őrző-védő oroszlán „egyletet” alapítottak, amelynek lényege, hogy a maszáj harcosok felkutatják az oroszlánokat, és figyelmeztetik az állat közelében legeltető társaikat, hogy a megölésük helyett inkább vonuljanak távolabb a csordával. Az egylet minden erejével védelmezi a vadállatot, és szoros kapcsolatot tart fenn vele. A kulturális oroszlánvadászatnak tehát gyakorlatilag vége szakadt, de korábban így zajlott: a kis csoport alaposan felkészült a vadászatra. Az oroszlán – a maszájok meséje alapján – ösztönösen érzi, melyik harcostól kell tartania. A legbátrabb szemből közelíti az állatot, amely port fúj a harcos arcába, szemébe és ráront. Ugyanebben a pillanatban az egyik társa leszúrja a vadat. Aki leszúrta, azé lesz a trófea. Az a harcos, akit az állat megtámadott, általában maradandó sérüléseket szerzett, mielőtt társa gyorsan leszúrta az oroszlánt.

A fiúkat ifjú koruktól kezdődően tanítják a vadállatokkal szembeni védekezésre, a pajzs használatára. A legveszélyesebb a magányosan lapuló kafferbivaly. A támadása elkerülhetetlen. Hirtelen áll fel és szarvával öklel, az eredmény legtöbbször halálos kimenetelű.

A maszájok pajzsa igen nagy és nehéz, eredetileg a kafferbivaly bőréből készítették. Fehér és vörös festékkel díszített, a dárda hegye nem megy át rajta, csak karcolja. Fogója masszív, kemény fából van.

A következő ék a gyűrű, amelyet a harcos ifjú visel. A körülmetélésük után mintegy két évre az ifjak rideg legeltetésbe kezdenek távol otthonuktól.

Tanzániai körülmetéltek a gyógyulás időszakában (Forrás: eredeti fotó 2002-ből, Horváth Beáta)

Ez idő alatt kásán élnek. Miután lejárt a legeltetés meghatározott ideje, megölnek egy szarvasmarhát. A maszáj fojtással öl, tehát nem vágja el az állat nyakát. Rongyot, bőrdarabot szorítanak az állat pofájára, míg az megfullad. A bőrt felhasítják és a száradása után gyűrűként viselik. Ne feledjük, a maszáj nagyon ritkán öl jószágot, hisz számukra az állomány presztízs. A legtöbbször megcsapolják a marha nyaki erét, amit egészen közelről íjjal és nyílvesszővel végeznek. A vérét isszák. Az állat néhány nap alatt felgyógyul. (A marha vérének fogyasztása jellemző a kenyai nomád állattartó népcsoportokra, mivel tápanyagban igen gazdag. Mivel nem művelnek földet, a legfőbb tápanyaguk, élelmük a tej, a vér, illetve a tejjel kevert vér. A későbbiekben írni fogok a szamburukról, akik között éltem, és a távoli részeken, ahova nem jut étel, a mai napig tejjel kevert vért isznak. Persze a szokás gyakorisága, milyensége függ az eseménytől, korcsoporttól.)

A fiúk körülmetélési kése rendkívül éles, és az apa őrzi rongyokba csavarva. A fiúk a gyógyulási időszakban fekete ruhát hordanak, gyöngyökből készült gyűrűket, illetve énekesmadarakból kirakott nagyméretű fejdíszt.

Kenyai körülmetéltek a gyógyulás időszakában, fejükön a madártollas glóriával (Forrás: eredeti fénykép 2002-ből, Horváth Beáta)

A fejdísz szintén fekete, és az álluk alatt kötik meg, úgy áll a fejükön, mint valamiféle glória. A dísz elején, a két szemük között lóg egy penge. A gyógyulási időszakban a fiúk madarakat lőnek íjukkal. A madarakból eltávolítják a húst és csontokat, a tollas bőrt helyezik körben a fejdíszre. Az abesszin kúszóbanka bőrét csak azok viselhetik, akik a legbátrabban viselkedtek körülmetélésük idején. A fejdíszt a későbbiekben nem dobják ki, hanem, miután eltávolították belőle a bőröket, 1-1 strucctollat tűznek a két szélére és ünnepekkor veszik fel.

Szintén a harcosok viselete a tánci combdísz. Ennek az alsó részén egy hosszában enyhén nyitott vascső található, amelyben több kisebb vasgolyó zörög. A dísz alapja bőr, egyik részét a térd felett, a másikat a combon erősítik magukra. A felső részét egy bőrpánttal kötik az övükhöz. Más formája is létezik, amit csak a térd fölött csatolnak magukra és szintén bőrpánttal az övükhöz.

Tanzániai maszáj a combdísszel, runguval (Forrás: eredeti fotó 2002-ből, Horváth Beáta)

Szintén táncnál használatos a bivaly szarvából készített felkar-ék. Igen szűk és ahhoz, hogy beleférjen a felkar, használat előtt felforralják, ettől megpuhul és könnyebben felvehető. A felkarperec két oldalán 1-1 faragott szarvacska ágaskodik, amelyre csavarhatnak gyöngysort is. Szintén a harcosok viselik tánc idején a Kilimandzsáró környékén élő nyestféle fekete és világosabb színű farkából készített fejéket, amely mozgás közben ring a fejük tetején.

A maszájok körében a harcos korosztályba tartozó fiúk díszítik magukat a leginkább. Felsorolásszerűen megtaláljuk náluk a fülbevalót /ez lehet csontból, gyöngyből, rézből/, nyakéket, nyakláncot, mell-éket, has-éket, felkar-éket, karperecet, fejdíszt, lábdíszt, bokaperecet. De a férfiak illatosítják is magukat, mégpedig illatos füvet kötöznek össze, amelyet nyakukba akasztva hordanak, illetve illatos levelekkel dörzsölik be hónaljukat.

Tanzániai maszáj harcosok (Forrás: eredeti fotó 2002-ből, Horváth Beáta)

Szintén a nomádok, így a maszájok hagyománya az alsó két metszőfog kivájása. A tradíció alapja, hogy ha az ember önkívületi vagy epilepsziás állapotba kerül, az alsó két fog helyén folyadék juttatható be a szervezetbe. Noha ez az állapot meglehetősen ritka, a hagyományt megőrizték.

Szintén a változó kultúra része a jellegzetes, sztereotip piros takarójuk, leplük, amely a díszített bőrruhát váltotta fel. Meglepő módon és tökéletesen épült bele az állattartó népcsoportok, mint maszáj, szamburu, rendille, kalendzsin ruházatába a piros illetve kék takaró-kaftán, amely nem más, mint a Kelet-Afrikában élő indiaiak gyáraiban készült, akril vagy gyapjú keverék takaró.

A folytatásban a nők viseletéről illetve a háztartási tárgyakról esik majd szó.


Húsz éve Kenyában élő Afrika-kutató, néprajzi tárgy gyűjtő, a Nairobi Egyetemen tanult arabisztikát, szociológiát és vallástudományt, iiletve az ELTE-n afrikanisztikát

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.