You are here: Home » countrystudies » A gyémántvagyon destabilizál, de nem mindenhol

A gyémántvagyon destabilizál, de nem mindenhol

Bevezetés

Az elmúlt két évtizedben fokozott érdeklődés mutatkozott a nyersanyag-átok kérdésköre és működési mechanizmusa iránt. Bebizonyosodott, hogy az olaj-, gáz- és ásványi anyagok kiaknázása a szegény fejlődő országokra rendkívül kedvezőtlen lehet, többek között azért, mert konfliktusok alakulhatnak ki a különböző társadalmi csoportok között a bevételek elosztása kapcsán. Hiszen gondoljunk bele, hogy a nyersanyag-lelőhelyek nem egy ország egész területén találhatóak. Ha például Magyarországon hirtelen hatalmas gyémántlelőhelyet találnának Békés megyében, akkor csak a békés megyeiek használnák fel a bevételeket? Vagy egyenlően el kellene osztani a gyémántból származó bevételeket az összes megye között? De ez nem lenne igazságos Békés megyével szemben, hiszen a gyémántkitermelés jelentős környezeti károkat okoz a lakóknak, és családok ezreit kellett kitelepítani a gyémántbányák működése miatt. Budapest esetleg több forráshoz jutna, mert a fővárosi képviselők jobb ismeretségeik révén hatékonyabban lobbiznának a forrásokért.

A fenti rövid példából is világosan kitűnik, hogy a nyersanyagok kiaknázása és eladása számtalan konfliktus forrása lehet, amelyek akár polgárháborúvá is fajulhatnak, mint történt például Sierra Leone esetében. Van azonban egy ország Afrikában, ahol példa értékűen sikerült rendezni a bevételek elosztását, méghozzá a nyersanyagvagyon felfedezése előtt.

Kitermelési jogok

Jelentős konfliktus forrása lehet, ha egy nyersanyagban gazdag országban a bányászati jogok a föld tulajdonosát illetik meg, hiszen a nyersanyaglelőhely közelében élők és a központi kormányzat között érdekellentét alakulhat ki. Botswana sikeresen elkerülte ezeket a konfliktusokat, még a felfedezések előtt gondolva arra, hogy a kitermelési jogokat a központi kormányra ruházza. A folyamatot hosszas társadalmi konzultáció előzte meg.

Botswanában 1966 előtt a kitermelési jogok az adott területen élő törzseket illették meg. Acemoglu, Jonhson és Robinson tudományos körökben híressé vált, Botswana sikerességének okait vizsgáló tanulmányukban megállapították: „Ha a bányászati jogokat törzsi hatóságok vagy magánvállalatok kezében hagyják, az óhatatlanul az ország gazdaságának egyenlőtlen fejlődéséhez vezet, és megfosztja a központi kormányt egy fontos bevételi forrástól, amit az ország fejlesztésére fordíthatna” (Acemoglu et al., 2003: 100).

A bányászati jogok a központi kormányt illetik

Ennek megelőzésére már közvetlenül a függetlenné válás után, 1967-ben törvényben szabályozták, hogy a bányászati jogok az ország teljes területén a központi kormányt illetik (Mineral Rights in Tribal Territories Act, 1967). Az ország későbbi miniszterelnöke, Quett Masire így írt erről önéletrajzában: „még mielőtt megismertük volna potenciális nyersanyag-gazdagságunkat, tudtuk, hogy a bányászati jogok állami tulajdonba vétele kritikus a mindenkire kiterjedő gazdasági fejlődésünk és politikai egységünk és stabilitásunk szempontjából is” (Masire, 2006: 200-201).

Seretse Khama szerepe

A bányászati jogok átruházását hosszadalmas konzultáció és egyeztetés előzte meg a különböző törzsi vezetőkkel országszerte. Botswana első demokratikusan megválasztott elnöke, Seretse Khama személyesen találkozott a fontosabb vezetőkkel (Masire, 2006), és igyekezett meggyőzni őket arról, hogy amennyiben felfedeznek valamilyen nyersanyagot az adott területen, annak bevételeiből egyenlő mértékben kell részesülnie az egész ország lakosságának. Vállalkozásának sikerét két tényező is elősegítette: egyrészt a vezetők ebben az időben nem tudhatták, hogy milyen jelentős gyémántvagyon található az országban (csak kisebb nikkel-, réz- és gyémántkészletek voltak ismertek). A jótékony tudatlanság hozzájárult a törzsi vezetők beleegyezéséhez. Másrészt az akkoriban ismert lelőhelyek éppen a Seretse Khama miniszterelnök születési helyéhez közeli Bamangwato törzs tulajdonában álló területen voltak (Sebudubudu et al, 2014). Az a tény, hogy Khama lemond saját törzse nyersanyagbevételeiről az állam (azaz a teljes lakosság) javára, jelentős szerepet játszott abban, hogy a bányászati jogok átruházása sikeresen lezajlott. Seretse Khama közreműködése és a széles körű össznépi konzultáció kulcsfontosságú volt Botswana későbbi nyersanyagokra építő fejlesztési stratégiája szempontjából. Ha a törzsi vezetők nem egyeztek volna bele a jogok átruházásába még a jelentősebb felfedezések előtt, a nemzeti és helyi érdekek összeütközésekor valószínűleg ez utóbbiak kerekedtek volna felül a józan belátással szemben. Mivel sikerült megegyezni a jelentősebb törzsek vezetőivel a kitermelési jogok átadásáról, lehetővé vált a bányászatból származó bevételeknek a társadalom széles körének hasznára váló befektetése.

Kimberlitkürtőből bányászható vagy alluviális gyémántok – nem mindegy

Nemcsak a helyi lakosság, hanem különböző gerilla csoportok is harcot indíthatnak a nyersanyagok kiaknázása feletti ellenőrzésért (végső soron a bevételekért). Botswana abból a szempontból is szerencsés helyzetben van, hogy kimberlit gyémántjai nem hozzáférhetőek kisüzemi, kézi bányászati módszerekkel, kiaknázásukhoz gépesítésre, technikai tudásra, jó szervezettségre van szükség, kevésbé ösztönöznek fosztogatásra (Fearon – Laitin, 2005). Azon országokban, ahol a nyersanyagok könnyen hozzáférhetőek akár szaktudás nélkül (például a sierra leone-i alluviális gyémántok), sokkal nehezebb a lelőhelyek feletti ellenőrzés megszervezése és a kiaknázási folyamat menedzselése (Sebudubudu et al. 2014), jelentősebb az esély a különböző érdekcsoportok, fegyveres csoportok megjelenésére.

Források:

Acemoglu, Daron – Johnson, Simon – Robinson, James A. (2003): An African Success Story: Botswana, in Rodrik, Dani (ed.): In Search of Prosperity, Princeton, N. J.: Princeton University Press.

Fearon, James – Laitin, David (2005): Botswana, draft of June 16, 2005, Stanford University

Masire, Quett Ketumile Joni (2006): Very brave or very foolish? Memoirs of an African democrat, Gaborone, Botswana: Macmillan.

Sebudubudu, David –Makepe, Patricia –Montsi, Kgomotso – Bodilenyane, Keratilwe (2014): Governance of Land and Natural Resource for Sustainable Development in Botswana: Possible Lessons for the Agricultural and Tourism Sectors, International Journal of African Development 2 (1): 81-100.


A Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének (MTA KRTK VGI) tudományos munkatársa, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Gazdasági és Közpolitikai Tanulmányok Tanszékének adjunktusa

http://afrikablog.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.